TENGERITÖRÉS - 1956

belátni a beláthatatlant
erősködni nem érdemes
etetni az elláthatatlant
fölösleges fölösleges

kilátóból is nézhetetlen
bűzölgő köd takarja be
a tájat noha még szedetlen
a tengeri arany csöve

s morzsolatlan hideglelésed
körül morajlik törd s ha félsz
csatos-üveg száján megérzed
a domb roppantó remegést

mint karcos nánai hegy borát
dombóvár felől ágyútűz
üt fültövön tarkód csigolyád
borzong a csüggő ágú fűz

nem messze a tengeri-sortól
vonulnak zöld teknőcök és
„hamar ecet lett őszi mustból”
fölöttünk elszáll egy köpés

bonyhádra út sincsen sötétben
morzsolni kezdünk egy csövet
tehetetlenül mégse tétlen
fosztódunk magok és kövek

magok és kövek szív alakban
egük alatt már nincs helyük
barázda poshad s tarthatatlan
szárnyvonal ösvény mindenütt