Dylan Thomas:ÉS NEM VESZ RAJTUK ERŐT A HALÁL
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
mint lakói a szélnek s esti holdnak;
míg csontvázuk letisztogatva korhad,
csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
ki elveszti eszét, majd észre tér,
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
kínpadra vonva, hol az ín szakad,
s kerékre kötve meg nem törhetők.
Kezük között kettéhasad a hit,
s orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
minden széthull, de ellenállnak ők;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
s a parton megtörő hullám zaját;
hol virág lélegzett, fejét virág
nem emeli az esős szélbe már;
bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
lényegük általüt a százszorszépeken,
s nap felé tör, amíg csak a nap áll,
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
