SZARVASOK CSILLAGÁNÁL

lehullt agancsaink nyomán
kereste hangunkat a mester
mi meg élést kerestünk
napok óta zúzmarás ködben

elfeledtük a málét
a tőgymeleg sajtárok felborultak
tejszagú macskák óriás szeme
várt ránk minden vadkörtefánál
pedig kilencen voltunk

kiénekelt a falu
a lányok bogánccsal dobáltak
s jókomáink szemében is
láttuk előkerül a bicska

***
vétkeztünk nem emlékszünk
a kecskepásztor móc volt
mondta keres a mester
kilencünkből vagy egyet
valami masinával

agancs ágakat hagytunk
alkalmast kés nyelének
e fenyves rádión szólt
kimenőnknek is vége

a pópa megbocsájtná
még hallatszott a ködben
de kár tudtuk a szóért
havason éjszakázunk

***
elfeledtük a málét
hozzászoktunk a vad gumókhoz
rákaptunk bódító gyökerekre
nem emlékszünk a tűz milyen volt
nincs emlékünk anyánk arcáról
apai kézzel semmi dolgunk

***
hideg meleg
Szavak emléke
évek tobozok havak hullnak
bőrünkön érezzük hideg
szemünkkel tudjuk holló
felfők tartják a messzi csúcsot
minket egyszeri átváltozás tart
vétek és egyszeri példa
hideg meleg
szavak emléke
de a karámot emlékezetből rakják
s dőlnek a fák
hogy karám legyen

***
egyszerre sok tavasz jön
dörög az ég dörög a víz
a zuhogónál inni voltunk
s tükörképünkre lassan szállni
öregember alakú felhőt
tekintetünket eltakarni
öregasszony alakú felhőt
dörgött a víz az ég is dörgött
ahogyan ott egybe mosódtak
eltakart tekintettünkkel
beborult tükreinktől
az’ szomjasan eliramodtunk
kilencen kilenc irányba

***
hóküszöb
sötét van mint egy dobban
valaki veri az éjszakát
pattognak törnek dördülő
hóhullámba vesznek
még álmukban a fák
egy árva gömb
botladozik az égen
sziklás felhőkhöz csöndül
hangárnyéka
vékony testvérke-sírás
rezeg még oldalunkban
mélyen belőtt nyíl
mélyre evődött álom

***
ha van kilenc irány
az egyik visszatér mester
ha van kilenc irány
áttör a kukoricáson
ha van kilenc irány
azt nyolc avatja bűnné
ha van kilenc irány
egy kereül sörét-esőbe
ha van kilenc irány
megértik-e szarvasbeszédét
ha van kilenc irány
nincsenek párhuzamos vétkek
ha van kilenc irány
a testvériség búzaszem lesz
ha van kilenc irány
a búzaszemben liszt világít

***
övé is átváltozásunk
az a kolinda neki is szól
homályos mézgába kövült
történetünk a mesteré is

hozzánk ő nem jöhet el
tizediknek nem jöhet el
első volt aki jött utánunk
regőlnénk is az ablakánál

de olyan a mi szabadságunk
hogy nincsen visszafelé-útja
s évgyűrűit már el nem rágjuk

mi csak egyszer vedlettünk át

talán ezért is emlegetnek
szétszórt népek roppant karámok