Az ember aki figyeli a számát
előbb alig aztán mindjobban érzi
a pénztár csarnokában kuporogva
hogy nem rokona a többieknek
sorukra várnak ők is csöndesen
halvány beszédük megüti fülét
de mindez messzi egyre távolabbról
ahogy a hullám vonul sejthetetlen
fészkére s mintha a nap is követné
megérintett vagy végigjárt utak
kezében egy szám ura önmagának
vagy a szorongatottal azonos
vagy lehet éppen áldozata ő
ahhoz koros elroncsolt és fakó
majd bevillan végtére kibogozta
hogy a szám bármiként vélekedjék
sorra kerülve gyors-szórakozottan
gyűri zsebébe meleg van homály
onnan születhet az még hátravan –
Utána biztos ő következik.