Sárközi György

HIGYJ A CSODÁBAN

Mikor szélvész veri el a megfülledt meleget
S a világra hírtelen rámordúlnak az egek.
A riadt fák föld alá dugnák cifra ágaik
S már pergő jég öldösia fáknak virágait,
Higyj a csodában!

Mikor tikkadt éjszaka fú csöndet a falura,
A szérün asztagban áll és álmodik a búza,
S álmában a láng piros kísértetként föllobog,
Döbg a harang s locsogó hordóval szekér robog,
Higyj a csodában!

Mikor megzajdúl a föld,repedeznek a falak
És a padlót inogni érzed lábad alatt,
Halálravált asszonyog fut az alvó gxermekért
S emberhangon sír lovad,mert fél és nem tudjs mért,
Higyj a csodában!