Meddig gyaláz a földi gyom?
Szívem, lelkem csak nyomorog.
Senki se bölcs itt, senki se.
Senki se boldog, senki se.
A dac és a düh mindenütt.
A dac és a düh mindenütt

Meddig hull a könny az égből?
Szívem, lelkem nyög, dübörög.
Senki se érti, senki se.
Senki se félti, senki se.
Dübörgő dacom és dühöm.
Dübörgő dacom és dühöm.

Ideig óráig nap süt;
Érik a kalász, a gyümölcs;
Jön az ősz, majd a kemény tél;
Böjti szelek űznek el tél.
Látszat rendje a világnak,
hervad szára a muszájnak.

Meddig gyűl a kín arcomon?
Sorsom nyűg és sír vállamon.
Senki se fogja meg kezem.
Senki sem érti meg eszem.
Sutban ül a dac és a düh.
Sutban ül a dac és a düh.

Meddig csukódik az ajtó?
Boldog bárkák szívnyugtató
földi ajtaja nyílj ki már!
Kesergő szívek várnak rád!
Csak dagaszt a dac és a düh.
Csak dagaszt a dac és a düh.