VAGYONT GYÜJTŐ ASSZONYOK

Először csak volt a mennybolt,
aztán lett a fél vagy egy hold,
amit a zsellér-sors hozott.
Szántogatták,sgyalogmunkát
dúdoltak rá az asszonyok.
Nem a cifra szoknyát rázták:
szépítgették a barázdát.

Nemzedékről nemzedékre
jártak gyűjteni a rétre,
elkezdte már a nagyanya.
S szigorú rendben követte
a lánya és az unoka.
S ahogy dolgozott a ház-nép,
úgy szűkült, úgy bővült a rét.

Dolgoztak. Este meséltek,
- nagy faggyús kanócok égtek! -
fonták a szöszt szakadatlan.
Pergett a lét, s a lét ellen,
szépek voltak szép panaszban.
Szőttek, számolták a nyüstöt,
s párna alatt az ezüstöt.

S a remény be-bevilágolt:
tanya,kút... Kemény világ volt!
S aki már állott megvetett
lábbal küszöbén; az nevelt
fiat, ha nem is nemzetet,
de... a nemzet ott kezdődik,
s elmúlik, ha ott legyőzik.