Hanem hogy az első álmában megzavart, a kopogásra ébredő Piroskánál megjelent a „legnagyobb kerítő”, a fantázia! (Már nem emlékszem ki titulálta annak, de igaza volt! )

Már a harmadik versszakban kezdi: „Ha most kinyílna...” Innentől kezdve Findlay csak eszköz „a kerítő” kezében! A leányzó – valami derék cselédecske lehet – innen már magának teszi fel a kérdéseket, és maga is válaszolja meg. Valljuk be, Findlay rövid, az izgalomtól rekedtbe csukló hangú válaszaival nem tesz sokat hozzá a cselekményhez! Eléggé bamba legénynek tűnik. (Ő nem egy Cyrano! )

A leány belső vívódását csodásan érzékelteti a következő versszak:

HA ITT MARADSZ MA ÉJSZAKA -
Maradok, mondta Findlay.
VIGYÁZZ..., hogy épen juss haza! -
Vigyázok, mondta Findlay.

A kiemelt első sor „a kerítő” műve, a harmadiknak az első szava, pedig egy világcsoda!
Ahogy az egyre gyengülő ellenállásából szinte kétségbe esetten kiáltja: „Vigyázz...”, majd önmaga előtt egy kicsit elszégyellve magát, teszi hozzá: „... Hogy épen juss haza!”

Hát szóval szerencsés egy fickó ez a Findlay!
És a mi nagy mázlink, hogy néha a lányok választanak minket!