Amikor még senki se voltam, fény, tiszta fény, A kígyózó patakokban gyakran aludtam én.
Hogy majdnem valaki lettem, kő durva kő, Hegylejtőn jégerezetten hömpölygetett nagy erő.
És végül élni derültem, láng, pőre láng, A szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk
*
