Áldott Karácsonyi Ünnepeket Kívánva küldöm azoknak ezeket a verseket, akik tudnak szeretni, álmodni, sírni és a magyar reményekkel leborulni valahova erre a földre, amely ha rúgottan is, de mégis a mi csontunk és mégis a mi arcunk...Sinka István
VALAKI SÍR A DUNAKORZÓN
Jaj, mégis miért és hova futtok
szép szent habok,
hogy nem fordúltok vissza soha
rokontalan arcunkra nézve,
amely a fénybe és az estébe bámul csak szegény
és úgy hallgat csendes nagy árnyékok alatt,
míg lennn, az ősfolyam, a boldog Duna-vízcsepp szalad
és viszi forró fiatal könnyünket,
mit elsírunk Pesten, lámpák alatt a Dunakorzón.
1934
SZÉL ÉS KOROM
A Duna habja elmegy dalolva,
s fölötte mi állunk a hídon
szegény árnyak... ránk fú az idő.
Én az illatos folyóra hajolva
ezt suttogom: - eredj Dunám
üvegkoporsó... Ez lesz a sírom!
Mert hiába lázad itt zöld ág,
kicsi bogyó, ibolya magja:
átfon bennünket egy idegen folyondár
és nincs egyéb szélnél és esti koromnál.
Az is lehull, elnyeli a folyó -
...S a Dunán nyögve, fekete tavaszon
úgy leng az éj, mint megcsúfolt lobogó.
1937
SZÓLJON AKI LÁTTA
Dús András juhász volt,
már fekete a képe;
leásták pihenni,
le a fák tövébe.
Fiatal volt, mégis
görbe volt a háta -
...Istenem, magyar volt:
szóljon aki látta.
1939
