Ariadné fonala (részlet)„Ne reméld, hogy a bika is ember, akitől e végtelen kőrengeteg megtanulta, hogy mi a rettenet. Semmit ne várj. A fenevadat sem, ebben a feketedő, labirintus szürkületben.”
"Végezd el munkádat, még mielőtt alakot öltött volna, rendezd dolgaidat, mert ami kicsi, könnyen szerte foszlik, mert ami törékeny, könnyen eltörik, de amit várnak tőled, könnyen megszerezheted, mivel a nagy dolgok kicsinységekben gyökereznek."
(-)
Így talált rá Ariadné, álmában -
Táncolva jött gyapjúgombolyagával
ezüst fény nyalábok között,
beszökött a szikrázó, hajnali labirintba –
táncolva ráhurkolta a fonál végét
a szörny-taurosz szarvaira –
gyöngéd üveges reggel ébredt –
és vele mintha éppen most születne
ezerszeres tükrökben a nap - a szeme
a gyapjúfonálra szegezve, az vezette,
mintha vörös vérnyom volna -
egy minótaurosz közeledett lopakodva –
(-)
