A szabad gondola(t)építés hajnalán,
Meglepetések közt egy tündér várt reám -
Épitett csillagidőt, végtelen teret,
Szellem-fények köré, aurás képzetet.

S a megnemszületett ego/ige, fejet hajtott,
hangyás képzetem, csak játszott és álmodott:
Ajándék sertésinfluenzám, biankó,
Rom templomában játszott egy szűz-anyó -

Rímre csábítgatott a lidérces, fakó,
hitehagyott, templomi sekrettye ajtó –
Íme, az olcsó, elkoptatott versvilág,
bűzli, dagasztja így, miazmás mocsarát:

Remény/Öröm nélkül, soha nem lehet ünnepély,
minden tönkremegy, amig a lélek sekély...