Gárdonyi Géza IMA Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád, Fenséges Isten, a kérvényemet: Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram, Hová a szél is gyalog mehet. Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kismalac S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom. Szobám legyen hűs és télen meleg, S ingóságom közt egy szép barna lány, virágszag és pogácsa illata Lengjen be és ki kunyhóm ablakán. S a kis pincének öblös rejtekén Pezsgőt mindig bőven találjak én: S egy milliót, amely el sose fogy... Akkor, Uram, megélek valahogy.
|