január 20.
Márai Sándor
HOL VAGYOK?
Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet, - kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép! - az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten! - hol vagyok?
A FEHÉR ERDŐ
Sápadt leveleid ez altató
téldélután letépdesi a fákról,
az ágak közt egy bánatos gitár szól
s visszhangtalanul mély és halk a tó.
Hallod kopogni friss léptét a vadnak
a fagyott földön. S visszahúz az emlék.
Egy Isten és egy nő keze befed még
s nyugalmas titkok lassan behavaznak.
