Weöres Sándor: ELTÉVEDT GYEREKEK Mentünk a mezőn s egyszer valahol elveszett az út lépteink alól, minden csupa fű, derekunkig ér tenger vadvirág, zsálya, pipitér, nem látszik torony, erdő rejti el, eztán nincs nekünk távol, se közel, jó és rossz irányt semmi se mutat, nem leljük soha többé az utat.
