FELSZABADULÁS
Mementó az áldozatokértValaki sír az éjszakában,
Szél sodor panaszt, könnyeket,
De 45-ben a panasz
Nem mentett emberéletet –
Hiába Metró-aluljáró,
Csak egy fénycsík ama ajtó,
Mégsem mehet oda senki melegedni –
Dámák, gyönyörök városa:
Párizs, Budapest, Moszkva
S lám így büntet az orosz és francia
Háború-sújtotta büszke szajha –
Budapest kapui alatt lapulva,
Fagyott meg éhesen – hajnalonta
Hajléktalan fiad kicsukva.
Mint fagymart kivert kutya –
Nem várt: gyermek, család,
Feleség és meleg szoba,
Csak a nomád gulág-komád,
Akit betakar az orosz tél –
Ó te szegény, ha újra születnél?
Akkor is csak mostoha magyar
Számkivetett lehetnél?
1956’ telén
Így éltek-haltak a felszabadultak
Bitófák kampós árnyai alatt
S hiába éltek, nem reméltek –
Mert ha eljött hajnalonta
Áldozatáért a fagy,
Néhányan már nem mozdultak –
Lelkük messze járt,
Talán, ahol az örökös nyár
Felnevelte álmaikat –
De itt az utcán, 56-ban
Minden élőt megmart a fagy:
A holtak némán vicsorogtak,
Mert ugye egy fagyott arc
Nem mosolyoghat, ha minden árulót –
Holtukban is megátkoztak!