Pálfordulás

Sorra alakulnak az új pártok,
de nem titánok, - nem emberlázadás-,
ugyanazon kenyérmorzsákon
vágyik osztozni, a csürhecsapáson,
ugyanaz a kaszt: - Ez új pálfordulás!

Személyeket cserélnek – s nem facsere,
új délibáb lebeg a Kárpátok felett-,
lehet igaz, hihető illúzió,
de míg a gyeplő, kezükben ostor,
az út, szakadékba vezet.

Kik első sorokban viszik a zászlót,
azok hátán már beforrt a bőr,
az életükkel kell fizetniük,
- mert van mit veszíteniük-,
fizethetik, a jómód kamatait.

Arcukon beforrt a mosoly,
úsztatják, muszáj uszályokon
szirénvisszhangokat zengő
médiák sorfalai között,
a bűn véres lepedőjét!

Még nem forrt fel az agyunk!
Még mindig emberek vagyunk!
Nincs bosszú szívünkben,
de minden ököl, egy szikla,
s a lelkekben a gyújtószikra.

Szívünkben nincs gyűlölet!
De gyalázat-hatalom öleli
lelkünket, embertelen eszme
hajt, napról-napra a vágóhídra,
míg lángra kap düh, - izzik a szikra!

Mi adtunk s adunk, míg élünk.
De jaj azoknak kik ellenünk!
Pokolra küldjük mind, ki hazug,
emberbőrbe bújt farkas,
ki emberi életre, nem alkalmas!