ÁLMOK ÉS LEVELEK

Őszi gally a szélben
sírással van teli,
elhagyta örökre
nyári levelei.

Volt olyan levél, mi
korán elsietett;
elhajtotta a szél,
s a szélben elveszett.

De legtöbb levele
alá a sárba hullt,
s föld lett belőlük,ó,
nagy emlék, drága múlt.

Örök sírónak, lám,
mégse marad a gally:
együtt él elveszett
tündérálmaival.

Hát én mit mondjak, ki
mindent elvesztettem,
s álomtalan álmú,
síró ember lettem?!

Tenger földi bántás,
rút szó, rút sárfiak
sárrá taposták szét
legszebb álmaimat.

A sárból ám fa nő,
ágait lengeti,
s hullnak a világra
égi levelei.