Kezdetekben volt a rózsaujjú hajnal
Ártatlansága szőtt reményeket
A szív virága felfakadt a dalban
Káin Ábellel békén élhetett

A kezdetekben nem volt hangos sírás
A jaj vetése még csak kivirult
S bár égett szemében a pogány-világ
Az oltár előtt mégis leborult

Ám vége lett hamar a kezdeteknek
A Templom népe újra elbukott
De rabja maradt élete a döjfnek
Mit Káinként szemében hordozott

Lelkében dúlt a babiloni selma
A kéj-sóváros lárva arc felett
Hatalmas volt a csábító legenda
Bűn és Félelem rajzolt reá jegyet

Azóta is a rontás útját járja
Pénzt harácsol s hazátlan bolyong
Űzi-hajtja lényét Mammon világa
Mit hasonmása rég lelkébe font

A Rossz gonosz kiáltása most a rassz
Mi hozzá tapad megmérgez mindent
Szétrágja életed e sisera had
Aki rémálmában legyőzi Istent
És sátáni dúvadként megugat

Ki az ki poklok mélyére zuhant?
Amikor testvérét likvidálta?
És nem talált a homályból kiutat?
Hiába rejti emberi álca –

Ugye ismered őt? – fenyeget sugall
Követel – szövi hálóját éket ver
És a történelem zavarosában
Így él hasznát lesve mindig éberen