Költők a föld alatt

Ady sírján nőnek a szívek,
Tóth Árpád is régen halott,
Juhász Gyulát sem bántja semmi,
Se bánatok, se bús dalok.
Kosztolányi metszett gégéje
Remek trombita föld alatt.
Engem is kriptaszerű gyásszal
Borítanak be a vén falak.

Babits a műtőasztalon hörg,
József Attilát vasvonat
Roncsolta össze. Óh, mi tépi
Foszlányá öblös hangomat?
Hát mind meghal, ki a nagy korszak
Új csillagának született
Alighogy megkapta: elejti
Szívéből a csöpp életet.