A: barna, E: fehér, I: bíbor, Ű: zöld, Ó: kék,
Hangzók, hadd mondom el egyszer nyílt titkotok,
A: roppant darazsak kámzsája, mely tolong
Bűzlő dögök körül, melyeknek vére foly még.

E: derengő színe ezüstös gőzgomolynak,
Kegyetlen jéghegyek, hercegek, hófehérbe,
I: viruló, finom ajk bíbor ívelése,
Mikor gyilkolni fog, vagy tiltott kéjbe olvad.

Ű: fűzöld tengerek gyönyörű, büszke tánca,
Hűs mezők derűje, ősz homlok szürke ránca,
Melyet alkímia vés a vén főre ki.

Az Ó: orgonaszó, mely távolokba olvad,
Komor találkozó világok s angyaloknak,
Ómega: ibolyás szempárja Őneki!

JUHÁSZ GYULA FORDÍTÁSA

A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyű bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fehér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből!

TÓTH ÁRPÁD FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Gyász A, fehér E, rőt I, zöld Ü, kék O! - hangok,
fogantatásotok titkáig száll dalom ma.
A: ronda bűz között csillogva száll a lomha
légy-felleg, szőrös és setét öv, - árnyas alkony

az öblön - E: a gőz - borzongó nyárfa lombja -
sátor - fehér sirály - gőgös gleccser a Sarkon.
I: vérhányás, bíbor - kacaj, ha kecses ajkon
dühbe forr s ittasult, vezeklő fájdalomba.

Ü: békesség a nyár nyájlepte legelőin
és alkimista fők tudósai, tört redőin,
gyürüdző tengerek isteni üteme.

O: égi kürtökön idegen és sovár dal,
csönd, melyen angyalok s világok szállnak által,
Omega: ibolya-sugár - az Ő szeme!

KARDOS LÁSZLÓ FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Éj Á, hab É, rőt I, zöld Ü, kék Ó zenéje,
fogantatások titkát kitárom én már!
Á: bolyhos fekete dolmány, melyben a légy száll
s csap dongva, csillogón bűzös dög tetemére,

árnyékok öble; É: sátrak és gőz fehérje,
fehér küllők, szirom fuvalma, büszke jégszál;
I: bibor, vérköpés, kacaj, amit a szép száj
ívén habzik a kéj vagy a düh remegése;

Ü: körök, miket a roppant, zöld tengerár von,
mély béke, nyájlepett legelőn, meg a ráncon,
mit nagy, bölcs homlokon vés az alkimia;

Ó: égi kürt, amely metsző sikolyt ropogtat,
csönd, melyben angyalok és égövek suhognak:
- Ó ómega: szeme viola sugara!

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Fekete A, fehér E, piros I, zöld U, kék O,
Elmondom egy napon: miből, honnan eredtek.
A, fekete gyapja csillámló légy-seregnek,
Mely vad szagok körül zsibong: ott várja még jó

Árny-öböl. E, sátrak s párák nyiltsága, metszett
Jégdárda, hó-király, virág, borzongva bomló;
I, bíborok, köpött vér, szép szájon vonagló
Nevetés, ha dühtől s önvádtól részegedsz meg;

U, körök, remegés, friss tengerek uralma,
Nyájakkal meghintett legelők mély nyugalma,
Nagy homlokon ránc, mit rá alkimia vésett;

O, végső kürt, amely parancsot küld recsegve,
Világok s Angyalok végighasított csendje,
- Omega, viola lángja az Ő szemének!

KÉPES GÉZA FORDÍTÁSA

Magánhangzók

Alj A, telj E, friss I, tűnt Ü, holt O, ti, hangzók!
Egyszer hangoztatom majd titkon-lett születéstek:
A: bolyhos, éjsötét tora fény-tünde légynek,
Mely bűzölgő iszonyt dong körbe; árny-baranglók,

Öblökön...! E: egész párák, híj-se fehérek,
Dölyf jégtűs gleccserek, hó-király-főn a porzók;
I: bíbor vérköpés, ajkak, kacajba-forgók,
Düh-vezeklés vadultán, vagy vezeklés dühének;

Ü: üreg-ciklusok, zöld isten-hulláma tenger,
Állatos legelők békéje, mit nem ember,
De alkímia vés nagy, tudósi homlokokra;

O, kürt fensége, furcsa, hang-bolygás, monoton,
Csönd, mely Angyalokon ül meg s Világokon:
- O, Omega...! az Ő szeme...! ibolya-pokla!

TANDORI DEZSŐ FORDÍTÁSA