Az úgy történt, hogy épp az almaevés után volt Ádám és Éva, és Éva a "bűnre" tanítgatta az ő Ádámját, mikor jött az Örökkévaló és kiűzte őket a paradicsomból.
Menni kellett, méghozzá futva.Már jó sokat mentek, Ádám, a szerelemtől is megcsömörlötten , fáradtan, éhesen , fázva ráförmed Évára :
"Na ezt jól megcsináltad, most mindörökre elvesztettük az Édent !"
Éva akkor vigasztalni kezdte őt:
"Mikor jöttünk, elloptam egy kicsit belőle, Neked adom. "
"Hogyan hoztál volna valamit is onnan, ruha sincs rajtad, zsebed sincs, kezedben sincs semmi. "
Mire Éva:
"Hát itt van a szívemben, testemben, lelkemben !"
Hitte is, meg nem is Ádám akkor....
De évek múltán egyszer megszólalt:
"Miért nem mondtad, hogy az egészet elhoztad?"
Mire Éva, huncutul:
"Meglepetésnek szántam"
:-)))"
