MESSZE OTT, HUL NAP SZENTÜL LE

Megfog vala apóm szokcor
Kezemtül,
Micissza-vala, hul a nop
Leszentül.
Mangya vala: dzsermek, látud,
Ott, ni... ni,
Messze, ott, hul a nop lebújik
Moszt, ni... ni,
Ott vagyand ed nod szíp urszág,
Tudd meg tiisz,
Megjárd ott az világodand,
ha leík rísz.
Ién elmenek maszt, víny vagyak,
Nem uro,
Ne felejsd-el: én tanítlok
Sak júro.
Dét meghult, okkor-isz mondto
Halálnál:
Mit mondtom íletembe, ne
Felejsd-el!
Riútt, dét mondto basu nekem
Erekkí,
Myha maszt isz látnám, mind folynak
Künűji...
Mondto nekem, én nem tudtom
Mosztonig,
Elíg maszt az ű tüze hogy
Belím íg.
Nem felejtem el szoho zen
Apómot,
Kisike dét voltam, nekem
Mit mondott:
Ott vagyand a mük országunk,
Tudd meg júl,
Ott, hul a nop minden öszte
Leszentül...