Papp Lajosnak,
szívek gyógyítójának
csöndes anatómia-zsoltár
a karmesternek: húros hangszerre
a mellkasban középen
van egy hely, a nap szíve:
nincs ott semmi! helye van.
kas kalitja, ahonnan
röppenhet a madárka,
légen, fényen szárnyalva.
fájdalma van, szerelme van,
kristálytiszta öröme van,
eredetről tudata van,
ajtaja meg ablaka van;
nyílni tud - fényt fogadni,
csukódni - fényt kizárni,
mint a haldokló szeme,
hogy majd végsőn zárja le.
jaj, a madár! a madár!
nem maradhat bezárva!
szeretni! égre szállni!
- örökkön él a vágya.