in memoriam
mert szerettem és szeretek
iszonyatos szívembe ez
egyirányú bemenet
nem felejthetek
tökéletesen fölöslegesen
in memoriamon megnyíló
keze nyoma a képeken
napok óta nem ettem
itt szőlő és bor és bor
in memoriam jöttem el
vagy menekültem
arany kupola kék ég
és fény és fény és fény
megrészegedtem meglehet
körülbolyong a szédülés
(mi lesz mi lesz veletek)
a kövek tánca ez
a függőlegesé
szememen megtörik a fény
a létrehozott visszaér
vissza a cseppkövek felé
körülveszem vérerekkel
veressé változik a tény
ami volt millió színben
most szakadék zuhogás
szívemmel lüktet tovább
tüdőm a kettéhasadás
helyet ád szívemnek
és benne néked
néma kiállítás de nem
nem fogja senki fel
a kőtömböt
lélekzetem emeli fel
(mi ez mi ez
ki hiszi van egyéb)
milyen fénytelen harc feszíti szét
csontjaim összetartó erejét
vér szökik torkomba vége végre
felhő
felhő felhő sorozat
légy anyám dúdoló
ringató gondolám
az ÚR mosolyog itt vagy
remélem én
kezedbe helyezem létem
a világnak
e szöges szögletén
úgy van a máj a test
nem bírja mérgeit
vége lesz (tudod)
dől a szó tollamból
tintasugaras némán
(mindegy már nem lesz már
semmi más)
egyedül tüntetek
hazaérek hazaér
belém az értelem
maradtam ki hiszi el nekem
mentem volna oly elszánt szívesen
végezetül és végérvényesen
eldőlök mi ez a forró patakzás
arcomon szívemen
mi van veled semmi zökkenek
hökkenek kifelé
mi lenne mi lenne mégis
opál gyöngysorfüzér
homlokom egén
*