SAPAVACErnyőm árnyéka alatt az Adrián,
Úgy élek, mint bujdosó király.
Óh te szerelmes búra Adriána,
Visszahúz a szívem Hüperbóreába!
Kedvesem,
Látod-e vállamon madaraimat?
Megrebbennek,
Amint alvó szemed rámtekint,
Várjuk a hajnali holdat -
Pelyhes csibéim
Mosolyogva, mind hozzád bújnak,
Láthatatlan postagalambok
Kopognak ablakodon,
Hogy hírt hozzanak rólad.
