Nagy némaságom, mit elsodor a jövendő -
Hangom csendes zenéje, nem ér el hozzád -
Talán nem is vagy - nem érintenek ölelő,
Lázas viaszvirágok - vágyra kelt órák.

Most lassú hullámok morajlanak a mélyben,
Átszövik éjem múló, idegen árnyát,
Lüktető darabjait szétszórván a szélben –
Nem kérik számon, tőlem, versem talányát,

Az elviselhetetlen nemek átölelnek,
Kíméletlen börtönei e vad jelennek,
S amíg az ó-év bilincsei lehullnak –