Ünnep után,
Együtt látom az elhagyott gulág barakkjait,
És a gettóváros bádog-kalyiba erdeit –
Körbenyalogat a kígyó nyelve,
Azt súgja: Jól van így –
Csak a mérhetetlen égi szegénység ingerli népeit,
De Isten nem jár erre,
Ünnepi éhséget önteni a szívbe –
Hol vagy Isten?
Hol hallgatod a gyászharang híreket?
A becsapottak vétkeit –
Mert ők így üdvözülnek – balgán

Eteti szívüket a vágy, ugye felveszed lelküket,
Mit 30ezüstökért elkótyavetyélnek –

Hol vagy Isten?
Ugye még ránk nézel a születés és halál
Ablakain át?
Amikor a kétségbeesettek önmagukat áldozzák –
Kuvik nyikorog –
A gyűlölet oltárán őrölnek a hétköznapok -
Poklok malmain – Sír a hold –
Ártatlan vért sajtolnak az utcakövek –
Könny és vér szenteli meg az ünnepet -
Fölnyitom a bánat, haláljárta könyvét,
Ahol zsoltáros vádak verse áll:
Lábbal tapossák a törvényt
Csillagos hadak Astória kapuinál.

Fölbontom a szövetség rejtett bugyrait,
Amiről Dániel eddig hallgatott,
Forog a tér, látom a foltos holdon át,
Amint elér az októberi véres valóság -
Minden baljós, komor pusztulás!
Kürtöm recseg az éjszakában,
Olvasztom havam -
A télöklű jégvilág abalakai alatt,
Ünnepem ma könny és csupa bánat -
Harag szedi rímbe szavaimat –