vagyok fészekből kihullt madár
fenyőzúgásban csontjatörötten
tárt szárnyaim betakarnak
könnyű színes szárnytollaim
kéklő jégtűk közé fagyottan
megrezdülnek a derengő fényben

szabadságról!
- mit meg nem tanulhattam -
arról álmodom végezetül
szárnyalásról az éteren át
és a hajdani fészek puha melegéről

de szúr a rideg jégvilág-kristály
szívem forró bíbor patakja
némán rajzol a jeges avarra