* a múlt éjjel váratlan megérthettem a madarak zengő titkokkal telt énekét tenyerembe bújt egy kicsiny és bújtam én a szárnya alá hallgattuk a felszálló néma dalt csendesült rejtek felnyíló virága nyomán a hideg abroncsa pattanó a felhőkből pihék pillangóznak tétova irányvektorral fehérítve a rozsdás falakat viharvert tetőket úgy tűnnek az útra érve, mint álombahullt madár léleknek szárnya alatt én
