* * * * * * * Fényességes kicsi láng,
tűnik a mécses, a konyha
kenyérillatú szöglete, az alma
Indulok akkor hát
Fényességes lámpás-szívem
kamráján át a pitvaron át
fényességes kicsi ösvényen -
a földút, a kő, léptemtől sűrűsödik
majd nyomban nyomomban
foszlik magától, a ráboruló is,
mi maró csalán vagy mérgező is tán
Haladok tova, tova, egyre jobb -
létre éberedek
Röppen tudatom jobb szélre és túl
És azon is túl, túlon is túl -
nyittatik a kert nyikorgó kiskapuja
feloldatik önnön éneklő dalában
énsemmisülten
az űrtelen űrbe
kiszállva
kiszállva -
*
2009.febuár 4.