Két pillanat közt felnyíló
az időtlen mély szakadék.
Itt vagyunk. Köves, zuzmós útja,
a lelkünk tája, felhők rajza.
Lehunyt szemmel nem hallanád hangomat,
hallgatagon érinteném arcodat.
Lepkeszárny.
Holdban fénylő vízesés
a zuhogó, ezüst táj.