Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Költészet.

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Költészet.
SenKyse
  Válasz | 2009. március 03. 12:39 | Sorszám: 582
*

-ky- :

ÚTTALAN

code:
.

This is the way the world ends
Not with a bang but a whimper.*
~ ~ ~
In this last of meeting places
We grope together
And avoid speech
Gathered on this beach of the tumid river**

(T.S. Eliot )



˘

Rajzoljuk egyre a jeleket viasztáblánkra
irónunk bemélyed utakat keresve ezer és ezer réteg fölött már
- a világot Ezsdrásék tojták - szól Nikolaus mester
és felindul a Szírius és Aldebaran közti szögfelezőn
fekete kabátja jó fényszögekkel vitorla a lengedező szélben
de nem tudni miért hogy Szabóék mégis új hűtőládát vettek
és Vargáék mérgesen a másodikon miattuk áznak
mennyükön csillagképtorzók vízrajztérképek miért
mikor már ezer és ezer réteg irtóztató katakombában
halottak szívéből kirakott a pincemélyi padlómintázat.

Talán a túlpartra vágyódtunk indultunk tétován
a gondoláról keskenyen ingó hídra kapaszkodva azután
de két kos négy tulok tizenhat őstulok és így tovább
egymással összeakaszkodván nem jutottunk sehova
mindig a viadal miatt maradt el a diadal
s mindenki hullva hullt a vízbe
becsapódva csurom veszetten
néztük egymást vízüveg szemekkel
s az ablak spalettaszemek
mérgesen csapódtak csukódni
látni se bírva minket.

A parton ázott mivoltunk szárogatva
néztünk az útjukat tudó vándormadarak után
mi ez mi történik ki látja még mi ez
- a sebesség leírhatatlanná vált -
összekuporodva kétségbeesetten keressük
tekintetünk folytatását a másik tekintetében
de reményt vesztve koppan a betonon
nem nézünk mi egymásra se már.

Sírni régóta csak angyalaink tudnak
újra meg újra átáztatva ingünk ujját
és az elvadult hullámzásban
a gépek jelek tomboló mágnes zivatarában
megkövülten nézzük
mit oly régóta elfelejtettünk keresni

mi egyetlen igazként biztosan vár

hogy emlékezéssel átitatott hittel
tudomásunktól vezérelve
merre hova hogyan miként induljon

szívünk sugara.

˘


code:
.
az Eliot versrészletek- Vas I. fordításában:

* A világ így ér véget,
Nem bumm-al, csak nyüszítéssel.

* * Ez a végső találkozóhely
Egymás felé tapogatózunk
És kerüljük a szót
Összegyűlve a megdagadt folyó e partján



˘

˘

.

.

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola