Míg nem öntözik hajnalonta,
Nem adja szívét a kardvirág,
Hiába minden farkas vakság,
Nem oltja szomját a görbe vágy.

Jaj, csak ne gondolj, semmi rosszat,
Mert szétszakad az alig esély,
Nem vezet hozzád mese, álom,
E pillanat csak lila szeszély.

Mintha valami Kosztolányi
Percegne néha, könnyű strófát,
Hová fut velünk a vad szabadság,
Ha gúzsba kötünk minden órát.

A könnyűség, bizony, Barátném,
Lélek járom, lille semmiség,
Őrzi fátum, amíg csak álmom
nem töri darbra végzetét.