Dr Papp Árpád költő, 73évesen elhunyt. Temetése, 2010.aug. 18-án 15órakor lesz Kaposváron, a Keleti temetőben.

*

ELEMÉSZTI FIAIT
Dr Papp Árpád emlékére
(Egy antológia margójára)

Kedves Mester, ha minden úgy történt,
Amint megsejtetted – nem nagy eset
Mondtad: könnyedén visszajár közénk
Nagyszerű zabolátlan szellemed.

Elégedett vagy-e? - mutass jelet!
Van-e, ki a céltalan bánatot
Elcsendesíti? vagy okod lehet,
Kiáltani: váltó vigyázzatok!

Szívedben a kínzó kérdésekkel,
„Egy-egy kis gyertya ég a szemedben,
Miféle kikötőben lobogtak
Meg-megvillanó fény-pénzeivel?”

„Kétoldalt karod tört evezője,
Félig a tenger magzatvízében,
De csak a kezdetben választott út”
Visz a sátoros hegy tetejér.

A féltékeny föld mindenkit beföd.
A megszaggatott és hűséges rög
Semmit nem tilt, nem kér, nem is köszönt -
Csak befogad a vak, közönyös öl.

Mint megszabott adót fogadja itt
Az élet letépett virágait -
Látja nőni, szökni legjobbjait:
A múlt, jövő - csorba jelen csak int,

S lehullik az idővel egy megint,
Mert itt csak sorsába fonva őrzi
Halhatatlan áldozatát a hant:
Öleli, védi övét ott alant.

Ismerik mind arcod szép emlékét,
Míg éltél szíved húrjait tépték:
Elirigyelték szívedből a dalt,
Mely riadót vert midőn elillant.

Miért nem volt elég csak az élet?
Csak a dal... ön-sorsrontó remények
Tépték szét az ének szülőhelyét -
S lett, életed jel, drága örökség.

Szabadság - szerelem gyermekeként
Adtál ajándékot a hazának,
S akik fegyvert, vitézt énekeltek,
Égig nőve, csillagokká váltak.

És hány síron nőtt korai virág?
Sajog a lélek és jajdul a száj:
Jaj! Te bolond de messze futottál?
Gyere! Játssz még, játssz csak, ha nagyon fáj!

Elemészti Költő fiait a Kor,
És nem ért még véget most sem a sor,
Még el sem siratott halotti tor,
Már pókhálós feledés takar…a por.