Kedves Szőnyi Bartalos Mária, köszönöm, hogy ott lehettem, hallhattalak Titeket.
Legközelebb, ami reméljük nem lesz nagyon soká, szeretnék segíteni, hogy többekhez
eljusson a hír, mert úgy tapasztalom, éhe a szónak, éhe a szépnek sokakban fájó igény,
de az információáradat elborít minket, elsodor, nehezen lelünk rá, arra mi hiánybetegségeinket gyógyítaná.
Indokolatlannak érzem ( ami sajnos mesterségesen generált, szándékos ellenséges erőktől való elnyomás) a „vidék” szorongását. mindannyinkban ott az édenkert emléke
Kellene kis kert, bő-termő,
léc-kapuján kis réz-csengő.
kellene még
két fakerék,
s egy taligát rá föltennék
-dalol Weöres Sándor meghitten.A városi és különösen azoknak a nagyvárosi embereknek, akiknek még időszakos, hétvégi pihenő lehetőségük sincs, lelkében ott ég a vidék utáni vágyakozás, a természet szépségére való ősemlékezés, sokszor már olyan mély iszapréteggel borítva, hogy nem is tudja, mi hiányzik? Riadtan szaladgálnak a számláikkal, keserűséggel szívükben, belebetegedve a természetellenes életmódba, egyre több munkát vállalnak, egyre kevesebb fizetségért, az eladósodás ellen való rémületben.
Egy kis kert, csendes beszélgetés, borozgatás egy diófa alatt, versek, énekek, és a lélek nyitottá válik, ennek elemi idillikus igénye bennünk van. *
Még csak ez este maradj velem, itt nálam lepihenhetsz,
Zöld levelekből ím itt van az ágy, nézd, itt van az alma,
Van puha gesztenye itt, van sajtom is épp elegendő.
Nézd, a közelben hogy gomolyog föl a füst a tanyákról
És a tanyákra a hegyről szállnak alá nagyobb árnyak. ( Vergilius / Első ekloga/ részlet /f.:Vas István )
|
