tavikék

vizet hidrofil fogad barátként
minden mi taszít sínre rak láncra ver
bezártként kúszó sínek! csak a vas
száguldása nem bánja hogy arra megy

de a szín! tavikék sziromsárga
festékes útjuk összeér egymásban
és kizöldell tavaszi áradón
amint nyitottra nyílót csak találna

nyitott szív mi látón szívet nyithat
szeretőn míg nem tekint érdemére
angyali bennünk angyali ének
rezonál szavakon túli zenére