Illuzionisták

Határaink végtelenek. szorít
a pillanat, hálóban vergődik
a logikus gondolat, anyátlanul.
Mezítelen agyamban sorsunk
születetlen embrió: Tehetetlen
léleküvöltés. Pányvázott ebek
módjára ugat a jelen, csillog
érthetetlen óljában a haszon,
s műveleti terület lett a föld.
Minek és miért hullnak könnyeink?
Bűngörcsbe szorult ökleinkben ezüst
csörömpöl, ego fűtött, tupírozott
űrben száguldunk a fekete lyukba.
Szeretethomok sivatagában
struccok vagyunk.