Így múlik el minden ami szép:
Az elsőt csak a második s a többit
A perc az órát - sok csillagév…
Lásd! Itt a Földön mindent félre löknek
Ezért a szíved legyen mint a jég.
„Akárhová csak szabadulni innét!”
Arcomba vág az önző rémület
De fogva tart szívem – hát nem lehet
Bolyongok Danteként az alvilágban
Mégsem vesztegetem el az éveket

Krőzus vagyok – üveg órák Krőzusa
Körülzár az őrült kavalkád
Földre ránt az ember-milliónyi érdek
De mind hiába koldul harmóniát!
Nem fáj csalódás: ezen rég túl vagyok
Hidakat vert bennem Tél és jégmagány
Ha tavasz jön a régi szép tavaszra?
Már fogva tart valami új talány.

Friss szellő fújdogál a Tó körül
Már izzadnak a fák a gyökerek
Jézus szól? – nevemet hallom héberül:
„Kövesd a Gyermeket s az Öreget!”
„Siess a folyón át a fák közé!”
Veled lesz Hénok és a kis Noé
Bátyád vár ott a Nap és Anyád a Hold
De távolabb vigyázz! Vágy les rád valahol