Mint fájdalom hosszú éjszakája
Takar testem kopott bőrruhája -
Még lelkembe fonódik kegyetlen
Emlékeivel a régi ember.

Bár nem voltam adósa senkinek
Enyém volt Laokoón szenvedése
Béklyót vert rám hűség és szeretet
Szívembe szúrt töviseket érte.

Már nem vagyok adós sem köteles
Lehullik nehéz bilincse rólam
Kikopik az idő is alólam:
Nem vagyok fontos többé senkinek.

Nem érdekel világ kincse-nincse
Mint hosszú gyötrelem éjszakája
Foszlik énem régi rabruhája
S hullik az élet szörnyű bilincse
De nem érdekel már ez a nincs se.