DE lépjünk túl a cinikus viccelődésen! Tudom önmagamról, hogy gyarló, esendő, sőt bűnös ember vagyok, aki sokszor "elveti a sulykot"--főleg VERBÁLISAN. Ám azt is tudom, hogy valószínűleg MÉGSEM LEHETEK AZÉRT OLYANNYIRA BÚN- ÉS MÉREGROSSZ EMBER, hiszen: 1.) Megálltam a helyem a CSALÁDI ÉLETBEN; 2.) Megálltam a helyem a munkámban-hivatásomban; 3.) Sok-sok emberen segítettem az életben, akár még anyagilag is; 4.) Elég sok embertársam van, aki kedvel, sőt barátként néz rám; 5.) És megéltem már majdnem 70 évet ebben a csúnya és nehéz Világban--ezt Isten ajándékának fogom fel, AMIT NEM KAP MEG MINDENKI...SOKAN MÉG A FELÉT SEM; etc...etc... És akkor ezekután jön valaki "errefelé" ezeken a hasábokon és olyanokat ír rólam mondjuk, hogy "hitvány-szemét ember vagy te keresztkem" stb... és hasonlók. ÉS AKKOR NEM ÉRTEM A DOLGOT: hogy tudnillik, MIÉRT(?) vagyok vagy lennék én "hitvány".Hacsak nem azért, mert néha csűnyán beszélek vagy nagybetűkkel írok? EZÉRT VAGYOK HITVÁNY? Mikor én nem érzem magam annak...MERT TUDOM, hogy nemhogy "hitvány" nem vagyok, de biztos, hogy JÓ EMBER vagyok. És mivel nem értem, ezért "letolom" az illetőt, aki bánt, persze csúnyán, csúnya szavakkal, és nyilván sértőn. Mi van ebben különös? Mert szerintem ez így emberi--mert Isten persze és nyilván nem vagyok--és természetes. EZ mindennek a magyarázata.
|