1. MIÉRT?

2. KINEK AZ ÉRDEKE ELHALLGATNI AZT, HOGY MAGYARORSZÁGON RENGETEG ÉRTÉKES EMBER LÉTEZIK, AKIK MÖGÖTT OTT VAN A SZERETET, A CSALÁD ÉS A HIT?

3. HOGYAN KÉPZELHETI BÁRKI AZT: A TEHETSÉGET VÉKA ALÁ LEHET REJTENI, AMIKOR AZT NEM LEHET?!

LENGYEL ANNA KÖNYVEI ARRA BIZONYSÁG, HOGY VAN OLYAN MAGYAR SZELLEMI ÉRTÉK és ÉRTÉKREND, AMELY NEM VESZI FIGYELEMBE, HA NEM VESZIK FIGYELEMBE - ÉS "KITÖR" TUDÁSÁVAL, SZELLEMISÉGÉVEL A FÉLHOMÁLYBÓL.

(szerda) 18 óra
Egy cseppben az ember

A könyvek megvásárolhatók:

A könyvek megvásárolhatók:

„jobb adni, mint kapni”

mondat alapján vallottam. Az először egyetemistaként hallott mondat mindig arra emlékeztet, hogy az ember akkor válik felnőtté, ha már adni is tud valamit a másik embernek, ha már meg tudja osztani másokkal azt, amit tanult. Elmondtam: életem értelme lett az, hogy adni tudjak környezetemnek, kortársaimnak és a következő nemzedéknek. Urunktól tanulom, hogy ő ad életet, időt és teret, foglalkozást és hivatást, erőt és reménységet embereinek. A hamis istenek minden korban sokba kerültek – az igaz Isten szüntelen adni akar, s tőle tanulhatjuk meg, hogy jobb adni, mint kapni.

Az Evangélikus Életben – valószínűleg elsőként a magyar sajtóban – az elmúlt év tavaszán szóltunk a kitűnő kezdeményezésről. E sorok írójának tollából az volt olvasható, hogy „a néhány perces műsor valóságos oázis a rossz hírek sivatagában”. Valóban, minden reggel fél hét után vártam és várom ma is a kedves hangú adást. Egykor latinórán tanultuk a régi közmondást: „Gutta cavat lapidem”, azaz a csöpögő víz kivájhatja a követ is. Ez a rádió által közvetített „egy csepp emberség”, ha mindennap hallgatjuk az adást, „kivájhatja” megkövesült gondolatainkat, véleményünket, és az egy-egy cseppből több csepp emberség lesz.

A sorozat hallgatói már az első néhány adás után kérték, szinte követelték az írásos megjelenést. Azok, akik naponta két-három percet fordítottak a szokatlanul tömör mondatok meghallgatására, írásban is szerették volna olvasni az elhangzott bölcsességeket. Most megvalósult az óhaj. A 350 oldalas kiadványban az elhangzottak rövid, szerkesztett változata, illetve a műsor meghívott vendégeinek fényképe jelent meg.

Az ünnepélyes könyvbemutató alkalmával, körülnézve a teremben, elcsodálkoztam azon, hány tehetséges, tudatosan gondolkozó ember él körülöttünk: hívők és nem hívők, akik szívesen osztják meg másokkal azt, ami számukra fontos, és ami emberségükhöz tartozik. Teológusként az is újra világossá vált számomra, hogy az emberség Isten megbecsülendő adománya, hogy a humánum és a divinum összetartozik, ahogyan a karácsonyi igében is olvassuk: „…megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete (… , hogy reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,4–5) Az egyetlen hely ez az Újszövetségben, ahol a filantrópiáról, az emberszeretetről van szó. A gyűlölet mai világában igazi jó hír ez. Bibliaolvasó embereket erre is taníthat ez a külsejében és tartalmában egyaránt nagyszerű, gazdag könyv.

A Magyar Rádió márványtermébe voltunk hivatalosak november 26-án délután százhetvenen: mindazok, akik március 15. és augusztus 31. között megszólaltunk a Kossuth Rádió Egy csepp emberség című sorozatának adásaiban. Perjés Klára főszerkesztő meghívására a műsor anyagából készült pompás könyv bemutatóján vehettünk részt.

Béres Tamás evangélikus lelkész gondolatai

Ha az ember a legszélesebb értelmű önmeghatározását keresi, akkor azért az emberiség és az emberiséggel szemben ez az istenkeresés az, ami alapot adhat az emberiség, vagy az emberség önértelmezésének is.

Az az idézet, amelyet én választottam, egy gimnáziumi irodalomtanáromtól származik, és úgy hangzik:

„A kérdés fiatallá, a válasz bölccsé tesz.”

Körülbelül húsz éve volt már, hogy hallottam ezt az idézetet, és ha jól emlékszem, akkor egy félévnyi irodalomanyagot erre a két pillérre épített rá az én tanárom, és azóta úgy rétegenként ismerem meg ennek az igazságát. Tehát most így harminc- és negyvenéves kor között – most már közelebb a negyvenhez – elsősorban arról szól ez nekem, hogy sem a fiatalság, sem a bölcsesség nem olyan érték, amelyre az embernek külön törekedni kellene, mert egyik sem fogható meg tisztán önmagában. Hanem talán az az igazi művészet vagy bölcsesség, ha az ember a kettő között tud maradni, és a kettő közötti úton úgy tud járni, hogy előbb-utóbb felismeri: az a kérdéseivel és válaszaival van kikövezve. Arra gondolna az ember, hogy a kérdés talán keresgélés, és a válasz erre mindig a rátalálás volna, de azt hiszem, ha mélyebben megnézzük ennek a természetét, akkor inkább az, hogy maga a kérdés is egy keresési folyamat, és maga a válasz is az. Számomra úgy áll össze ez a két pólus, hogy az valójában egy, amelyik a keresés maga, amely így az ember útját is jellemezheti. Ha az ember a legszélesebb értelmű önmeghatározását keresi, akkor azért az emberiség és az emberiséggel szemben ez az istenkeresés az, ami úgy állhat, mint ami alapot adhat az emberiség vagy az emberség önértelmezésének is.

Nagyon sikeres a rádiósorozat!
Sokan hallgatják, fiatalok is!
(Az Esten is voltak kedves, értelmes fiatalok!
Lengyel Anna keres újabb interjúalanyokat!

Javasoljatok!

(Vizi E Szilveszterrel kezdte a sorozatot.
Az MTA jelenlegi elnöke (agykutató, farmakológus) Kosztolányi idézettel világította meg kutatásait..)

Egy csepp emberség

Szeptember 15. (csütörtök) 18 óra

A Magyar Rádió által a közelmúltban megjelentett nagysikerű mű.

1117. Budapest, Karinthy Frigyes. u. 9.
Tel: 365-1515 Fax: 365-1516 eghajlat@enternet.hu

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.

Idézet:

---

Embernek lenni,
Csak embernek, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte földnek,
Isten lehelte szépnek.

---

Hol találhatja meg ezt az ember? Mindnyájan átéljük naponta, hogy a mi életünk nem hiábavaló, életünknek rendeltetése célja van. Viszont ezt nem mindenki ismeri föl könnyen, vagy ha fölismeri is, akkor is kételkedik, vajon ez-e az ő élethivatása, amire rátalált. Vagy hiába talált rá, nem mindig tudja életkörülményei miatt megvalósítani. Mindezek ellenére tudjuk, nem hiába vagyunk a világban, mindnyájunknak személyre szóló küldetése van.

Legtöbb ember a boldogságot, az emberi lét teljességét az anyagi javak birtoklásától várja. Mégis újra és újra fölébred az ilyen emberben is a kérdés a költővel, mi az, mi embert boldoggá tehetne. Rádöbbenünk, saját tapasztalataink vezetnek el a fölismerésére, viszont anyagi javaknak a birtoklása nem vezet el a kívánt, a vágyva vágyott boldogságra. Tehát valami másra van szükségünk. Ezt a hívő ember Istenben találja meg.

Az ember nem lehet Isten nélkül ép, teljes. Szükségünk van az ővele való személyes kapcsolatra és ez az, ami igazi emberi egzisztenciánknak mélyén fölsóhajtó vágy: Istennel találkozni, Istennek együtt élni. A költő erre érzett rá, vagyis akkor bontakozik ki bennünk a földszülte föld, Isten lehelte szépség, ami minket, embereket jellemez.