Téma: János és Pál
|
missmarple |
Válasz | 2008. január 26. 19:16 | Sorszám: 308 |
Jelzem nem értek egyet. A könyv szerzője rossz fogalmakkal operál, nyilvánvaló, hogy alapszinten sincs tisztában a személyiség struktúrájával az id- ego- superego kialakulásával. Az ego csak a lehetőséget teremti meg arra, hogy az id ösztönszükségletei kielégülést nyerjenek, az ego a realitásról szól. Azokat az értékeket, amelyeket a jelzett könyv az egonak tulajdonít a superego képviseli, ami viszont az erkölcsi és szociális értékek, normák, "énideálban" való megjelenését mutatja. A helyzet az, hogy a superegó- felettes én- a moralitás alapja, ha azonban a szocializációs folyamat zátonyra fut akkor a szilárd belső értékrend hiányában csak az ösztönkésztetések kiélésének módját keresi az egó. Megjegyzem szerintem éppen ilyen helyzettel állunk szemben. Nem a jó érett meg a pusztulásra, hanem az a globalizált tömegtársadalom, ami nem jelenít meg semmiféle szociális értéket és erkölcsi normát. Ez viszont a nevelésen, társadalmi mintán és a családon múlik!
|
|
|
alexander |
Válasz | 2008. január 26. 13:38 | Sorszám: 307 |
"A kánaániták érettek voltak a pusztulásra, mert nem voltak képesek "én"-né válni !" Nagyon érdekesnek találom a bűnbeesés megemlítését - jelzem, egyetértek. Az énné-válás, nem tekinthető az emberi lét legmagasabb fokának, aki olvasta Osho: Az EGO könyvét, az belátja mennyire hamis és álhatatlan az ego. Voltaképpen álöltözetek és maszkok szerepjátéka - ezért a moralitás és etika ilyetén, az egoval történő összekapcsolása abszurd. Az idézet, tehát nem állít kevesebbet, minthogy a jó, megérett a pusztulásra. Ugye milyen ismerős és árulkodó kijelentés?
|
|
|
Rendes Kis |
Válasz | 2007. december 30. 10:06 | Sorszám: 306 |
A legutóbbi beszélgetésünkkor Apukám visszaemlékezett, hogy én (x évvel ezelőtt) neheztelésemet fejeztem ki, amiért az Ószövetség Istene (a "Ne ölj !" parancsa mellé) parancsba adta a kánaániták kiirtását is. Most megrótt emiatt, mondván: álhumánus vagyok (voltam), "a hús" szószólójává váltam - "az ember"-é helyett. A kánaániták érettek voltak a pusztulásra, mert nem voltak képesek "én"-né válni ! Azt nem tudom (legközelebb meg kell kérdeznem), hogy mi volt az alkalmatlanságuk oka: megmaradtak a paradicsomi állapotban és "elmulasztották" a bűnbeesést ? Vagy "túl mélyre" estek a bűnbe ?
|
|
|
hejde |
Válasz | 2005. augusztus 26. 21:30 | Sorszám: 305 |
Minden ország minden cégének van könyvelője-pénzügyese. Kell ezt magyarázni? Ha csak a kiskapuk kihasználása végett volna szükség rájuk, már annak is, mi köze az erkölcshöz? Valójában pedig ugyanaz folyik, mint nálunk. Ami meg a magánszemélyeket illeti, a bérből és fizetésből élők nálunk sem csalnak. Akkor miről beszélünk? Ami pedig "ciki", az még mindig csak hiúsági kérdés. Ahol "nem szokás", nos, ott már közelebb járunk az erkölcshöz. A társadalom értékítélete fontos, de másodlagos, mert az erkölcs egyéni dolog: lelkiismeret, lelkiismeret..
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 26. 08:42 | Sorszám: 304 |
Lehet, hogy rossz a példa, de az elképzelés egészét ez nem érinti. A társadalom szabályozóiról van szó. A törvényekről, a szokásokról, az erkölcsökről, illetve arról, hogy ezeket ki miért tartja be, és hogyan szabályoznak.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 25. 23:10 | Sorszám: 303 |
Hány népet vizsgáltál meg ebből a szempontból ?
|
|
|
hejde |
Válasz | 2005. augusztus 25. 22:58 | Sorszám: 302 |
Nem léteznek olyan népek, akiknél közmegvetés tárgya, aki kibújik az adófizetés alól.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 25. 22:00 | Sorszám: 301 |
Ebben nagy igazság van ... Főképpen ha nem a fej van fölül, hanem ... ... Ezzel együtt túl kényelmes álláspont volna, hogy tehetetlenül széttárjuk a karunkat ... ... Meg kell próbálnunk kis (de minél nagyobb ) "angyali sziget"-eket létrehozni.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 25. 21:51 | Sorszám: 300 |
Ezt a Lukács-idézetet nem ismertem, mégsem értettelek félre: Ahogy az öntudat sem, éppúgyúgy az önérzet sem kommunista találmány ...
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 25. 12:05 | Sorszám: 299 |
A témában volt egy érdekes írás valamikor a Spectatorban Scrutontól. (azóta fizetős lett, így sajna nem biztos, hogy megtalálható)
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 25. 12:02 | Sorszám: 298 |
off A helyedben óvatosabban kötözködnék. Mert nem biztos, hogy humoros kedvemben találsz, és esetleg nem értékelem a beszólásodat. on
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. augusztus 24. 17:51 | Sorszám: 297 |
Amíg a fej bűzlik, a test is fog !
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. augusztus 24. 17:49 | Sorszám: 296 |
Bocsánat, de félreértettél! Valahol olvastam, hogy Lukácsot egy szemináriumon egy elvtársnő a bűnözésről kérdezte, és Lukács állítólag ráripakodott, hogy vetkőzzön azonnal le. A nő nem volt hajlandó, mire a "nagy" filozófus megkérdezte, hogy miért ? Hát mer szégyellem magam, volt a válasz. Na látja elvtársnő, a bűnözés is ezért fog megszünni, mert az emberek majd szégyellik magukat./Pillanatnyilag ez nekem nem így tűnik./
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 24. 17:38 | Sorszám: 295 |
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az "öntudatos ember" komcsi találmány. A komcsik ugyan használták ezt a szót ... de a ballib szómágiának megfelelően "agymosott ember" értelemben. Viszont tőlünk nyugatabbra tényleg léteznek olyan népek, akik komolyan veszik, hogy az adó a közcélokat szolgálja és aki kibújik az adófizetés alól, az közmegvetés tárgya.
|
|
|
gajo |
Válasz | 2005. augusztus 24. 17:17 | Sorszám: 294 |
" nem csalnak adót, nem a lebukás veszélye, vagy a büntetés miatt, hanem mert ciki." ********************************************************Hm. Ez olyan Lukács György féle szöveg! Te voltál az utolsó tanítványa?
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 24. 08:43 | Sorszám: 293 |
Mint írtam, tökéletlen vagyok.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 23. 18:32 | Sorszám: 292 |
Hát igen, aszem most Te estél az ábrándozás vétségébe ...
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 23. 10:38 | Sorszám: 291 |
Az éretlen emberekkel az a helyzet, hogy mi is közéjük tartozunk. Nehéz kérdés, de biztos, hogy jó irány lehet pl. az erőszakos megoldások csökkentése. (Egy majdnem abszurd példa: nem csalnak adót, nem a lebukás veszélye, vagy a büntetés miatt, hanem mert ciki. Itt a törvény betartását segítő erő külsőből belsővé vált.)
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 23. 09:42 | Sorszám: 290 |
Nohát, akkor mohón várom a végítéletet ! Az éretlen emberek nevelése OK ... A módszer a nagy kérdés. A hivatal működése OK: egyértelmű, hogy a felelősségekhez jogoknak is kell kapcsolódnia ...
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 23. 08:33 | Sorszám: 289 |
Ez az anarchikus társadalom transzcendens. A végítélet után ilyen lez, de előtte nem. Ezért azt gondolom, hogy egyéni célnak jó, mert önmagunk legyőzése a célja, de társadalmi programnak veszélyes. Annak maradjon meg a törvények uralma, melyek kikényszeríthetőek - azaz, aki megszegi a törvényeket, azt elnyomják (megbüntetik). Egy hivatalban a demokratikus vezető hülyeség, ha a döntési mechanizmus és a felelősség nem demokratikus. Érdekes lenne, ha egy demokratikusan megszavazott döntésért csak a vezető vinné el a balhét - és persze igazságtalan is. Egy hivatal, ideális esetben egy célra felállított, szabályozott és elkülönített döntési és felelősségi körökre osztott szervezet. Ahol van hierarchia, és utasítás, de a belépés önkéntes. Az utasítás lehetőségeit pedig szabályozzák. A főnököm csak bizonyos területeken adhat utasítást (amit a belépéskor elfogadtam), tehát csak akkor nyomna el, ha hatáskörén túl utasítana - amire viszont nincs joga. Ha van egy feladat, a megvalósítás előtt fel kell térképezni az elérési lehetőségeket, kideríteni az előnyöket és a hátrányokat. Az, hogy a feladat ezen része megszülessen, a szakértői feladat. Aztán a vezetés dönt az alternatívák között, saját ismeretei alapján és a felelősség vállalásával. A döntést pedig végrehajtják. Nem biztos, hogy az a legjobb, amit szakértőkén én annak tartok. De a kudarcért sem enyém a felelősség.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 20. 17:47 | Sorszám: 288 |
Szerintem az uralom lényegéhez tartozik, hogy személyes. A "törvények uralma" nem uralom. Az uralom az, ha valaki érvényt szerez a törvénynek. Érett, anarchikus társadalomban ki-ki önmagában nyomja el a törvény megszegésére irányuló késztetést. Ha a főnököddel jó viszonyban vagy, mert szakmai hozzáértése miatt becsülöd és a vezetői képességei (önuralma) megütik azt a mértéket, hogy ne szóljon bele olyasmibe, amibe nem kell, akkor nem fog elnyomni (= nem gyakorolja a hatalmát !) Ha nem értesz vele egyet, de ő keresztülviszi az akaratát, az a hatalomgyakorlás. Erre "jó" példa volt M.L. téeszfőkönyvelő, aki abszolút demokratikus vezető volt - mindaddig, amíg mindenki egyetértett vele. Amikor valaki ellentmondott neki, akkor így szólt: "Most pedig kemény leszek" - és attól kezdve az volt, amit ő akart ... Elnyomásra szükség van. Anélkül - szó szerint - egy lépést sem tudnánk tenni. Ahhoz, hogy lépni tudjunk, amíg a hajlító izmaink dolgoznak, a nyújtó izmok összehúzódását gátolni kell és fordítva. A "jó uralom" az, amikor anarchikus, konszenzusos alapon ki-ki belátja azt, hogy a törvények jók és önmagában nyomja el a "rossz" vágyakat. Jó kérdés a nevelés kérdése: Hogyan érhetjük el azt, hogy gyermekeink magukévá tegyék azt a szabályrendszert, ami szerint mi magunk élünk ? ... Ha terrorizáljuk őket, akkor vagy szolgalelkűvé tesszük őket, vagy lázadóvá, ha kényeztetjük őket, akkor csesznek az önfegyelemre ... Mostani tudásom szerint egy jó módszer van: a példaadás. Mi magunk kőkeményen az elveink szerint élünk, és gyermekeink, akik éberen figyelnek minket (semmi sem kerüli el a figyelmüket !), meglátják, megérzik, megtanulják és átveszik tőlünk.
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 17. 19:40 | Sorszám: 287 |
A "jó uralom" nem kizárólag személyes. A történelmet végignézve szerintem minden nagy korszaknál és államnál megfigyelhető, hogy a törvények, szokások és az uralkodók egyszerre gyakorolták a hatalmat. A hatalom gyakorlása nem feltétlenül elnyomás. Vegyük csak a jelen helyzetet. Van főnököm, aki utasíthat, és államban élek, ami elvileg nem anarchikus, bár elég rosszul működik. De nem gondolom, hogy bárki elnyomna. Elég tarem van ahhoz, hogy szabadnak érezzem magam.
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. augusztus 16. 13:48 | Sorszám: 286 |
Mi a szabály forrása ? A főszabályok forrása az erkölcs, az alárendelt szabályok (pl. közlekedés) forrása a praktikus gondolkodáson alapuló közmegegyezés. A maximális széttagoltság nem jelent többet és kevesebbet, mint hogy ki-ki egyénileg számol el a lelkiismeretével (... ami, végsősoron "automatikusan" teljesül: a halálunk pillanatában menthetetlenül így lesz). Az uralomnak nem célja, hanem következménye az elnyomás. Te nem azért csinálod ezt vagy azt, mert jónak látod, hanem azért mert én azt mondom neked. Az uralom célja lehet jó. A háború idején, amikor a németek elfoglalták Franciaországot, állítólag a franciák felsóhajtottak, hogy "legalább a vonatok majd pontosan járnak". De az uralom következménye az elnyomás, az elnyomás következménye a lelki elnyomorodás. Ha csak azért (és csak akkor) tartom be a KRESZ-szabályt, mert a rendőr ott áll az út szélén, akkor sunyi szolgalélek vagyok. Ha azért (és addig) tartom be a szabályt, mert átláttam a hasznosságát, akkor szabad, felelős polgár vagyok. Belátom, a "szabad, felelős polgárok társadalma" (és ezzel együtt az anarchia) csak álom, szép utópia. A valóságban zömmel sunyi senkik furikáznak az utakon ... Azért léteznek "angyal-sziget"-ek. Egy (nyugat-európai) kisvárosban a magyar túrista meglepve kérdezte a boltostól, hogy az mért nem védi jobban az áruját. A válasz így hangzott: "Itt nem azért nem lopnak az emberek, mert nincsen rá módjuk, hanem azért, mert az itt nem szokás" ...
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 15. 17:15 | Sorszám: 285 |
Akkor vissza még egy lépéssel: mi a szabály forrása? Abban igazad van, hogy a jó rend feltétele: Idézet: szabályok önkéntes betartásán alapuló (anarchikus)és szabályok önkéntes betartását vállaló (rendes)
A maximális széttagoltságot nem nevezném jónak, bár az önuralom fontos. A uralom célja nem az elnyomás, hanem a szabadság védelme - szintén csak elvileg. Egy példával: a KRESZ. Szabályozza közlekedést, hogy mindenki eljuthasson a céljához. külső, mert nem én alkottam, és korlátokat állít, de ha betartják, lehetővé teszi, hogy bárki bárhova eljusson, akkor is, ha nem egy tankban ül. És ott van hozzá a közlekedési rendőr, aki kikényszeríti a szabályok betartását.
|
|
|
vadnyul |
Válasz | 2005. augusztus 15. 17:06 | Sorszám: 284 |
Akkor vissza még egy lépéssel: mi a szabály forrása? Abban igazad van, hogy a jó rend feltétele: [quote]szabályok önkéntes betartásán alapuló (anarchikus)és szabályok önkéntes betartását vállaló (rendes)[quote] A maximális széttagoltságot nem nevezném jónak, bár az önuralom fontos.
|
|
|
|