Az énné-válás, nem tekinthető az emberi lét legmagasabb fokának, aki olvasta Osho: Az EGO könyvét, az belátja mennyire hamis és álhatatlan az ego. Voltaképpen álöltözetek és maszkok szerepjátéka -
ezért a moralitás és etika ilyetén, az egoval történő összekapcsolása abszurd.
Az idézet, tehát nem állít kevesebbet, minthogy a jó, megérett a pusztulásra. Ugye milyen ismerős és árulkodó kijelentés?

Azt nem tudom (legközelebb meg kell kérdeznem), hogy mi volt az alkalmatlanságuk oka: megmaradtak a paradicsomi állapotban és "elmulasztották" a bűnbeesést ?
Vagy "túl mélyre" estek a bűnbe ?

A társadalom értékítélete fontos, de másodlagos, mert az erkölcs egyéni dolog: lelkiismeret, lelkiismeret..

... Meg kell próbálnunk kis (de minél nagyobb ) "angyali sziget"-eket létrehozni.

Viszont tőlünk nyugatabbra tényleg léteznek olyan népek, akik komolyan veszik, hogy az adó a közcélokat szolgálja és aki kibújik az adófizetés alól, az közmegvetés tárgya.

Hm. Ez olyan Lukács György féle szöveg! Te voltál az utolsó tanítványa?

Nohát, akkor mohón várom a végítéletet !

Az éretlen emberek nevelése OK ... A módszer a nagy kérdés.

A hivatal működése OK: egyértelmű, hogy a felelősségekhez jogoknak is kell kapcsolódnia ...

Egy hivatalban a demokratikus vezető hülyeség, ha a döntési mechanizmus és a felelősség nem demokratikus. Érdekes lenne, ha egy demokratikusan megszavazott döntésért csak a vezető vinné el a balhét - és persze igazságtalan is. Egy hivatal, ideális esetben egy célra felállított, szabályozott és elkülönített döntési és felelősségi körökre osztott szervezet. Ahol van hierarchia, és utasítás, de a belépés önkéntes. Az utasítás lehetőségeit pedig szabályozzák. A főnököm csak bizonyos területeken adhat utasítást (amit a belépéskor elfogadtam), tehát csak akkor nyomna el, ha hatáskörén túl utasítana - amire viszont nincs joga. Ha van egy feladat, a megvalósítás előtt fel kell térképezni az elérési lehetőségeket, kideríteni az előnyöket és a hátrányokat. Az, hogy a feladat ezen része megszülessen, a szakértői feladat. Aztán a vezetés dönt az alternatívák között, saját ismeretei alapján és a felelősség vállalásával. A döntést pedig végrehajtják. Nem biztos, hogy az a legjobb, amit szakértőkén én annak tartok. De a kudarcért sem enyém a felelősség.

Jó kérdés a nevelés kérdése: Hogyan érhetjük el azt, hogy gyermekeink magukévá tegyék azt a szabályrendszert, ami szerint mi magunk élünk ? ... Ha terrorizáljuk őket, akkor vagy szolgalelkűvé tesszük őket, vagy lázadóvá, ha kényeztetjük őket, akkor csesznek az önfegyelemre ... Mostani tudásom szerint egy jó módszer van: a példaadás. Mi magunk kőkeményen az elveink szerint élünk, és gyermekeink, akik éberen figyelnek minket (semmi sem kerüli el a figyelmüket !), meglátják, megérzik, megtanulják és átveszik tőlünk.

Azért léteznek "angyal-sziget"-ek. Egy (nyugat-európai) kisvárosban a magyar túrista meglepve kérdezte a boltostól, hogy az mért nem védi jobban az áruját. A válasz így hangzott: "Itt nem azért nem lopnak az emberek, mert nincsen rá módjuk, hanem azért, mert az itt nem szokás" ...