A visszautasított hálapénz története

Egy szívsebész, aki nem fogad el hálapénzt. Döntésével a paraszolvencia elleni tiltakozását fejezte ki. Alotti Nasri, a zalaegerszegi kórház osztályvezető főorvosa ma azt mondja, naiv volt, a hálapénz nélkül nem működne a magyar egészségügy.

Alotti Nasri: Nem tiltottam meg senkinek, hogy hálapénzt fogadjon el

- Főorvos úr, ön öt éve úgy döntött, többé nem fogad el hálapénzt. Tartotta magát az elhatározásához?

- Tartottam.

- Milyen autója van?

- Nincs autóm.

- Hány szobás a lakása?

- Nincs saját lakásom. Egy 79 négyzetméteres önkormányzati lakásban élek.

- Vagyis szívsebészként és osztályvezető főorvosként nem tud olyan egzisztenciát teremteni a családjának, amely méltó lenne a társadalmi helyzetéhez.

- Jól mondja.

- Mennyibe kerül ma egy nyitott szívműtét?

- A kórház kalkulációi alapján 1,5- 2,5 millió forint, a műtét típusától és nehézségétől függően.

- Mennyi a hálapénzes tarifa?

- Erre nem tudok válaszolni, ugyan keringenek számok a médiában, de sosem lehet tudni, mennyi valójában. Biztos, hogy széles határok között mozog, mértékét több tényező befolyásolja.

- A keringő összeg kevesebb vagy több, mint az ön havi nettó keresete?

- Feltételezésem szerint kevesebb, de nem firtatom, mások mennyit kapnak.

- Már gyakorló szívsebészként váltott, korábban elfogadott hálapénzt. Mi volt az az élmény, amelynek hatására ilyen súlyos döntést hozott?

- Egy élménysorozat hatására döntöttem így. A legtöbb beteg a műtét előtt vagy után igényt tart rá, hogy találkozzon velem, és mindig igyekszem erre időt szakítani. Sorozatban jöttek hozzám idős emberek, akiknek hullott a könnyük, mert nem volt lehetőségük rá, hogy hálapénzt adjanak.

- Az utóbbi időben sok szó esik a szüléskor fizetett összegekről, de az mégis más, hiszen szülésben ritkán halnak meg. A szívműtéteknél viszont a legnagyobb gondosság mellett is elveszítenek betegeket.

- Ma Magyarországon 3,5 százalék körüli a műtéti halálozási arány. A veszély ott leselkedik, ha nem halál, akkor szövődmény formájában. A szívsebészet veszélyes üzem, de nem mondhatom, hogy a többi nem az.

- A beteg nyilván mérlegeli, hogyha nem ad, esetleg meghal, míg ha fizet, nagyobb esélye lehet, hogy egészségesen távozzon. Itt a hálapénznek jóval nagyobb a tétje.

- Én is így gondolom, de csak az előre elfogadott vagy kialkudott "hálapénz" tesz különbséget beteg és beteg között. Magyarországon a hálapénz furcsa helyzeteket teremt immár ötven éve. Nem szívesen beszélek csak az orvosokról, nem szabad elfelejteni, hogy a beteg gyógyítása során számára láthatatlan kezek működnek közre: altatóorvos, nővérek, radiológus, laborosok.

- A hálapénz nem éri el őket?

- Nem olyan mértékben, és ez súrlódást okoz a kórházon belül, de a szakmák között is.

- Tehát megérkeznek az osztályára a betegek, megbeszélik az árfolyamokat, és azt mondják: a főorvos furcsa szerzet, nem fogad el hálapénzt. A többiek viszont igen.

- Én nem tiltottam meg senkinek. Egyetlen kikötésem: aki előre kér, ezzel a műtétet alku tárgyává teszi, attól el kell búcsúznunk. Erre még nem volt példa.

- Tehát a beteg megtudja, hogy a többi orvosnak pénzt illik adni, míg a főorvosnak nem. Mi történik ilyenkor, megpróbálnak önhöz kéredzkedni?

- Előfordul, hogy a beteg átpártol.

- Anyagi okokból?

- Soha nem fejezték ki, miért. A kardiológus kolléga az értekezleten - ahol a műtétekről döntünk - bemutatja az eseteket. Az első kérdés: van-e a betegnek kötöttsége, választott-e magának sebészt? Amennyiben igen, megkapja, kivéve, ha a műtét nehézsége az illető orvos képességeit jelentősen meghaladja.

- Kapcsolatban áll ez a hálapénzzel?

- Nem. Számunkra a beteg lelki nyugalma a fontos. Ha ő megbízik valamelyik munkatársamban, ezt teljesítenem kell. Amennyiben a beteg nem választott orvost, akkor én döntök, manipulációra nincs lehetőség.

- Mégis, mi a benyomása, a személye vonzóbbá vált-e, mert nem fogad el hálapénzt?

- Megítélésem szerint igen.

- Mi a helyzet a kollégáival? Ők hogy fogadták a döntését?

- Velük ezt soha nem vitattam meg, soha nem szaglásztam utánuk, ki milyen paraszolvenciára tesz szert. Etikailag magas szinten állnak, sok esetben ők sem fogadnak el semmit a betegtől.

- Nem okoz ez önök között feszültséget?

- Nem.

- A láthatatlan kezek még az orvosoknál is kisebb összeget visznek haza. Más szívsebészeteken úgy próbálnak ezen enyhíteni, hogy az orvosok a hálapénzből juttatnak a dolgozóknak.

- Hasonló gyakorlatot kollégáim is folytatnak.

- Mekkora részét osztják szét ennek az összegnek?

- Érzésem szerint legalább harminc százalékát. Ebben nem tudok részt vállalni, támogatóktól próbálok erre lehetőséget teremteni.

- A beosztott orvosaitól kapnak pénzt a szakdolgozók, öntől nem. Rombolja ez a tekintélyét?

- Ha a tekintélyem csak ezen múlik, nem kérek belőle.

- Említette, hogy az öt évvel ezelőtti döntése kísérlet volt.

- Ez oda vezetett, hogy igazat kell adnom azoknak, akik furcsállták az elhatározásomat.

- Élő bizonyítékává vált, hogy hálapénz nélkül nem működik az egészségügy?

- Abszolút. Naiv voltam. Azt hittem, elindíthatok valamit, hamar meglesz a megoldás. Tévedtem. Be kellett látnom, hogy ma Magyarországon a hálapénz élteti az egészségügyi rendszert. Minden ösztönző hiányzik, hogy valaki tisztességesen, kiemelkedően tegyen valamit. Senki ne mondja, hogy ma a hippokratészi eskü elegendő lehetne.

- Az nem elég, hogy a betege meggyógyul?

- Nagyon nagy öröm. Ám mindenkinek meg kell élnie. Ha egyedül lennék, más volna, de a gyermekeimet nem áldozhatom fel.

- Rengeteg értelmiségi van, aki úgy vagy rosszabbul keres, mint ön. Számukra sincs más ösztönző, mint a tisztességes munka öröme.

- Teljesen egyetértek. Minden tiszteletem a pedagógusoké, nélkülük nem lettem volna olyan, amilyen ma vagyok, de az a pedagógusok története.

- Ez pedig az öné.

- A magyar egészségügyé, amelyhez tartozom. A jelenlegi körülmények között, ha megtiltanák a hálapénzt, a kollégáim tömegesen hagynák el a pályát.

- Azt mondta, tarthatatlanná vált a helyzete. Feladja a fogadalmát?

- Nem, de komolyan gondolkozom, hogy esetleg máshol vagy más pályán keressek munkalehetőséget.

- Akár az orvosi pályát is elhagyná?

- Ha muszáj, igen.

- Minden orvosnak az az álma, hogy szívsebész legyen.

- Ez nem biztos - az viszont igen, hogy nincs olyan orvos, aki arról álmodik, hogy nyomorogjon.

- Azt mondta, 3-3,5 a magyar műtéti halálozási átlag. Alotti Nasri főorvos neve mellett milyen adat szerepel?

- 2,2 százalék.

- Ezzel a világ minden vezető szívcentrumában örömmel fogadnák.

- Büszkén mutathatom bárkinek.

- Miért nem megy el? Összehasonlíthatatlanul többet keresne.

A mester és a tanítvány
"Alotti Nasri főorvos úr a jelenlegi társadalmi konvenciókat félredobva, a legszentebb elhatározásból egy fillért sem fogad el. Én nem vagyok ilyen nemes lélek" - így jellemezte korábban lapunknak Papp Lajos professzor egykori tanítványát. A palesztin származású, jordán állampolgárságú 45 éves főorvos egyetemi ösztöndíjasként került hazánkba. Kiemelkedő képességeit jelzi, hogy 39 évesen osztályvezető főorvosa lett a zalaegerszegi kórház szívsebészetének. 1998-ban, Gógl Árpád egészségügyi miniszter paraszolvenciaellenes bizottságának megalakulása idején fogadalmat tett: többé nem fogad el hálapénzt. A négygyermekes családapa osztályvezető főorvosként - számos ügyelettel és készenléti szolgálattal együtt - havi nettó 150 ezer forintot keres, egyetemi feladataiért ezt ötvenezer forinttal egészítik ki.

- Sok orvos el fogja hagyni az országot. Már az is igazolja a gondokat, hogy számos, orvosi diplomával rendelkező személy nem dolgozik az egészségügyben, hanem vigéc lett belőle, üzletel.

- Megoldást hozhat az egészségügyi minisztérium hatpontos terve?

- Csak egy pontból kellene álljon: tisztességes viszonyokat kell teremteni, hogy az orvosokat megbecsüljék, biztosítva legyen az egzisztenciájuk.

- A terv lényege, hogy a beteg, ha önnel szeretné operáltatni magát, legálisan befizethessen egy összeget.

- Ez nem old meg semmit. Mi lesz a többi dolgozóval? A beteg válasszon altatóorvost, radiológust, kardiológust? És mindegyikért fizessen? Egy ember gyógyulása sokunk közös munkájának eredménye. Mi lesz a nővérrel és a szakasszisztensekkel? Ugyanazoknak lenne megkülönböztetett bánásmódban részük, akik ma is kivételezett helyzetben vannak. A pályájuk elején vagy félúton levő orvosok továbbra is hátrányban lennének.

- A kórházon keresztül elfogadna pénzt? Az ön etikai dilemmáját megoldaná?

- Személyes dilemmámat igen.

- Mi a különbség? A beteg vívódik: ha ad, jobban odafigyelnek rá, ha nem, esetleg meghal. Nem mindegy neki, hogy a köpenyzsebbe csúsztatja, vagy a kórház kasszájába fizeti be?

- A beteg szempontjából nincs különbség, az ő kiszolgáltatott helyzetét nem oldaná meg. Ám az első verzióban én a kórház, vagyis a társadalom eszközeivel, államilag megszabott tarifa alapján operálok, s ezenfelül a betegtől pluszjuttatást kapok. Ehhez nincs jogom. A második esetben viszont azok a betegek, akik jó lélekkel adják a hálapénzt, a kórház kasszájába fizetnek be, így az intézmény az én nevemen keresztül jutna bevételhez.

- Vagyis legalább az olyan eseteknek véget vetne, hogy háromszázezret kér a betegétől a szívsebész, és amikor a páciens azt mondja, kisnyugdíjasként honnan vegyen ennyi pénzt, azt a választ kapta: nem baj, majd részletekben törleszti?

- Ha egyetlen fillért kér, akkor is émelyítő, mert nincs hozzá joga.

- Az 1998-as Alotti Nasri is elfogadhatónak tartaná ezt a főorvosi kasszarendszert?