|
Téma: Bauer Sándorra és mártírtársaira emlékeztek
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. október 12. 17:15 | Sorszám: 15 |
ismét  Egy olimpiai bajnok édesapja gyújtotta fel magát Miskolcon
2004. október 12. 12:28
MNO
Továbbra is életveszélyes állapotban van az az 55 éves férfi, aki szombaton este felgyújtotta magát Miskolcon, a városi MSZP székház előtt. A férfi egy olimpiai bajnok vízilabdázó édesapja – közölte a Magyar Rádió Krónika.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=245261&rvt=2
|
|
|
Barnuska |
Válasz | 2004. július 16. 05:53 | Sorszám: 14 |
|
Édes drága magyar fiatalok voltak.A jövő zálogai a szüleik szemefényei.És mi lett belőlük?A velejéig rothadt szocialista/kommunista rendszert kiszolgáló birói kar áldozatai por és hamu mint Bauer Sándorból a Nemzeti Múzeum 1848 as áprilisi ifjak által megszentelt lépcsőin.De csak testük semmisült meg szellemiségük itt maradt közöttünk.Béke az Ő poraikra és átok a haláluk okozóira.Példát kell venni a zsidó néptől akik nem ismerik a megbocsájtást még 3500 év távlatából sem!
|
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 16. 05:04 | Sorszám: 13 |
|
köznben Zsebünk fénye elvtárs dagad a pénztől..
pl Mátra Cukor (dr. Medgyessy Péterrel)
A Cg. 10-10-020015 cégjegyzékszámú MÁTRA CUKOR Mátravidéki Cukorgyárak Részvénytársaság adatai http://huntatam.blogspot.com/
|
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 16. 04:59 | Sorszám: 12 |
|
Péter! Hol a kárpótlás Szirmay Tamás, Babay László, Tóth Zoltán, Kovács ferenc elrontott, tönkretett életéért..(egyetemre nem mehetttek, etc.. miközben: MPD-209, zsebünk fénye elvtárs...a politikai gazdaságtant végzett párttitkár-bankár. hazudozó, trágár, alpári, az országot adósságspirálba kergető..Péter, a Péter-Gábor kormányban jelenleg is. Széhgyen és gyalázat  MPD-209
(1) megúszta, [b] Magyarország államadóssága pénzügyminisztersége idején, 1985-87 között 12 md dollárról 18 md dollárra nõtt,
(2) megúszta, h 1989-ben aláirta a csehszlovákokkal a Bős-Nagymarosi szerződés gyorsításáról szóló szerződést..(aminek alapján aztán Hága is bukta lett...)
(3) megúszta, h Horn alatti pénzügyminiszterségét is, mikor szétrabolták az országtot (pardon, "suchmannosittak"...)
(4) megúszta, h 1995ben a Paribas Bank képviselőjeként az ország számára előnytelenül módosította a M5 koncessziós szerződést.. amit azóta is nyögünk..
(5) megúszta, Gresham-panamát..
(6) megúszta a Paks-panamát
(7) megúszta az Inter-Európa panamát
(8) megúszta h tehetségtelen nevelt lánya a 2002es kormányváltás óta havi(??) 8 millió + ÁFAt markol a köztévétől..
(9) megúszta, h édesfia nyeretlen, magánlakásba bejelentett vállalkozása 100 000 000 Ft-os EU lobbiszerződést nyer egy óriás multitól (cserébe ? a 3 mrd Ft adókedvezményért ??)
(10) megúszta, hogy a Postabank állami segítségnyújtásánál helyben hagyták Princzet (a Nyugdíjpénztár milliárdokat bukott emiatt) 97-ben.
(11) megúszta, hogy állami garanciát adott a Nádor 95-nek (Szász András-Máté László), hogy a mobillehallgató berendezésekre 33 millió dolláros hitelt vegyenek fel Erős János bankjától, aminek egyharmadát azóta sem teljesítették.
(12) megúszta, hogy törvénysértő módon kötött a már leköszönő kormány nevében (1998) a 4Metro megépítésére szerződést.. (
|
|
|
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 16. 04:49 | Sorszám: 10 |
|
Köszönöm! Emléküket megőrizzük!
|
|
|
|
Balambér |
Válasz | 2004. július 16. 01:58 | Sorszám: 9 |
Ha nem haragszol belinkelem a cikket s felrakon a fotókat.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=228991&rvt=100 A Fővárosi Bíróság 1969. december 2-án a népköztársaság nevében a következő ítéletet hozta: 
Szirmay Tamás
„Szirmay Tamás bűnös összeesküvésre irányuló előkészület bűntettében. A bíróság ezért 3 (három) évi és 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 4 (négy) évi közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. 
Babay László
Babay László [t]... a bíróság ezért 1 (egy) évi és 2 (két) hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. [IMG]http://www.mno.hu/img/0407/_01_joo.jpg [/IMG]
Joó István
Joó István [t]... a bíróság ezért 1 (egy) évi és 8 (nyolc) hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 3 (három) évi közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. 
Tóth Zoltán
Tóth Zoltán [t]... a bíróság ezért 1 (egy) évi és 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 3 (három) évi közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. 
Kovács Ferenc
Kovács Ferenc [et]... a bíróság ezért 10 (tíz) hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 1 (egy) évi közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte.
A szabadságvesztést valamennyi vádlott esetében szigorított börtönben kell végrehajtani.”
|
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. július 15. 19:08 | Sorszám: 8 |
Joó István: „Április 4-én Babay lakására mentünk, és itt beszélt először arról, hogy fel akarja robbantani a Szabadság-szobrot, a Lenin-szobrot és az új Tanácsköztársaság-emlékművet. (…  Tizenhatodikán Babay lakására mentünk Szirmayval azzal az elhatározással, hogy a robbantás tervéről lebeszéljük. Lebeszélésünk emlékezetem szerint eredményes volt.”
Babay László: „Április 26-án... a Múzeum-kertben ültünk le egy időre, és itt Szirmay Tamás felvetette, hogy fel kellene írni valahova Bauer nevét. Egy tégladarabbal a főlépcső melletti nyugati pillér homlokfalára keresztet rajzoltam, és aláírtam Bauer Sándor nevét.”
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=228991&rvt=100
|
|
|
|
Fortissimo |
Válasz | 2004. június 25. 16:34 | Sorszám: 7 |
In memoriam Bauer Sándor
2004. január 23. 9:20
Modor Ádám
Három napon át lebegett élet és halál mezsgyéjén Bauer Sándor ipari tanuló 1969 januárjában a Honvéd kórházban. A tizenhét éves diák január 20-án, egy szürke hétfői napon egy óra körül érkezett a Múzeumkertbe. Testére - ruhája alatt - szorosan lepedőt csavart. Táskájában benzinespalackokat vitt magával. A Nemzeti Múzeum lépcsőin lelocsolta magát, majd lobogó fáklyaként, kezében két nemzeti színű papírzászlót tartva hangosan tiltakozott hazánk szovjet megszállása és a csehszlovákiai invázióban való magyar részvétel miatt. A szemtanúk közül néhányan megpróbálták kabátjukkal eloltani a lángokat, de csak akkor jártak sikerrel, amikor poroltóval lefújták.
Embermáglyák a szovjet elnyomás ellen 1969. január 16-án Prágában Jan Palach cseh diák lángralobbantotta magát a Szent Vencel téren. A kórházba szállítás után még három napig küzdöttek életéért az orvosok. Temetésén mintegy nyolcszázezer ember vett részt, kegyelettel adózva a hősnek, aki odadobta fiatal életét tiltakozásul a csehszlovákiai katonai bevonulás, "a baráti segítségnyújtás" és a "normalizációnak" hazudott kommunista megtorlás politikája ellen. A Párizsban megjelenő Irodalmi Újság 1969. február 1-jén megjelent számának első oldalán döbbenetes felsorolás adta tudtul az önkéntes tűzhalált választó tiltakozók névsorát: január 20-án Pilzenben Josef Hlavaty 25 éves üzemi munkás; 21-én Znojmóban Josef Jaros 19 éves traktorista; 22-én Brünnben Miroslav Malinka 22 éves munkás és a leopoldovoi börtönben Frantisek Bogyi fogoly; 23-án Levicén Jan Gabor 22 éves munkanélküli; 24-én Pozsonyban Emanuel Sopko 23 éves mechanikus választotta a kétségbeesett tiltakozás e szélsőséges formáját. Ebbe a sorba illeszthető, hogy Budapesten négy nappal Jan Palach önégetése után Bauer Sándor autószerelő ipari tanuló, miután búcsúlevelet írt barátainak és családtagjainak, a Nemzeti Múzeum kertjében, a Petőfi emléktábla közelében felgyújtotta magát. Félelem és koncepció a Bauer-ügyben Az alább facsimilében olvasható rendőrségi vizsgálat fennmaradt dokumentumai szerint a lángoló testet eloltó személyek egybehangzóan beszámoltak arról, hogy Bauer Sándor tettével tiltakozott a szovjet megszállás és elnyomás ellen. Dobák László r. törm. jelentése szerint Bauer azt kiáltotta a Múzeumkertben: "azért gyújtom meg magamat, hogy tiltakozzam a szovjet megszállás ellen." A Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Vizsgálati Alosztálya január 22-én kelt határozatában Bauer Sándor tettéről megállapítja: "Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddig beszerzett adatokból az is megállapítható, hogy barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Pártra (sic!) és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra izgatás megállapítására alkalmas kijelentéseket tett." Az édesapjának átadott határozat szerint a halálos ágyán kínok közt vergődő fiút őrizetbe veszik, mivel "szabadlábon hagyása esetén a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését megnehezítené." Ettől kezdve gőzerővel folyik a vizsgálat csaknem két hónapon át Bauer Sándor és társai ügyében. Kihallgatták szüleit, tanárait, barátait, iskolatársait, az autószerelő tanműhely vezetőit és szerelőit, mindenkit, aki kapcsolatba került vele. Sem barátai, sem tanárai nem tudhatták azonban, hogy a legfőbb gyanusított január 23-án hajnalban a Honvéd kórházban elhunyt. Osztályfőnökének kérdésére végül a rendőrség elismerte február 5-én, hogy Sándor meghalt. De minden felvett jegyzőkönyv úgy említi a nevét, mintha még élne. Temetését is szigorú rendőri biztosítással szervezték meg 1969. január 28-án reggel 9-kor a rákoskeresztúri újköztemetőben. Az erre vonatkozó rendőrségi dokumentumból idézzük a korszak paranoiás rettegésére utaló javaslatokat: "Január 27-én 11 h-kor a szülőkkel megbeszélést tartunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halot(sic!) elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös... Javasoljuk, hogy zárt koporsóban, az egyik kis helyiségben ravatalozzák fel a temetés előtt fél órával (...) a Temetkezési Vállalalat hivatásos búcsuztatója rövid búcsuztatót mondjon, utalva arra, hogy fiatalon, értelmetlenül halt meg, halála tragikusnak és sajnálatosnak tekinthető. (...) Semmiféle olyan körülményre, amely életútját, problémáit érinti, a beszéd nem térhet ki. Fejfája kizárólag a szokásos temetkezési feliratot tartalmazza: név, élt 17 évet." A temetés időpontjáról szüleit csak egy nappal a temetés előtt értesítették. A szűk családon kívül senkit nem engedtek a ravatalhoz a temetőben cirkáló egyenruhás és civil rendőrök. A kiüritett és hermetikusan lezárt temetőben megjelenteken kívül nem is tudta senki, hogy Magyarország lángoszlopának földi maradványait kisérik utolsó útjára közeli hozzátartozói. A legvidámabb barakk vezetői féltek a temetéstől, szemük előtt lebeghetett a prágai tömegek képe, akik leróhatták kegyeletüket Jan Palach temetésén. A rendőrség a temetésről filmfelvételt készített. A rendőrségi vizsgálat kezdetén Bauer Sándor mellett terheltté nyilvánították két barátját Berger Istvánt és Sabján Miklóst is. A vizsgálat során tartott házkutatások alkalmával lefoglalták Bauer Sándor búcsúleveleit, füzeteit, játéknyomdáját, egy bajonetet és egy gumibotot. Ezek voltak a tárgyi bizonyítékok. A lefoglalt kéziratokat, füzeteket a vizsgálat lezárása után megsemmisítették. Barátainak az volt a "bűnük", hogy Bauer Sándorral beszélgetve hallották annak kijelentéseit a szovjet elnyomással kapcsolatban és ezt végül a hatóság "bejelentési kötelezettség elmulasztásának" minősítette. A két tizenhét éves fiút figyelmeztetésben részesítették 1969. március 17-én. Személyüket kutató nyilvántartásba vették, amit csak három év múlva szüntettek meg. Bauer Sándor ellen a vizsgálatot csak 1969. március 19-én zárták le. A kádári rendőrállam tisztviselői nem tudták bizonyítani az államellenes ellenforradalmi összeesküvés paranoid vádját. Sem felbújtót, sem olyan személyt, aki előre tudott Bauer tervéről nem sikerült felderíteni, ezért e kizárólag politikai tiltakozásnak értékelhető önégetést, visszatérve a Népszabadságban publikált változathoz, öngyilkosságként állították be a későbbiek során. Erre vonatkozóan is szisztematikusan gyűjtöttek adatokat a kihallgatottak körében, és erre utalás történik a boncolási jegyzőkönyvben is. "Kiegyensúlyozott, vidám fiúnak ismertem"
Arra nézve, hogy milyen ember volt Bauer Sándor két olyan bátor vallomást idézünk, ami cáfolja a hatóság öngyilkossági verzióját: "...kiegyensúlyozott, vidám fiúnak ismertem, édesanyjával nagyon szépen éltek együtt" - mondta el Kóris Erika a kihallgatáson. "Az órákon rendszeresen aktív volt, rendszeresen jelentkezett, és látható volt a felkészültségén, hogy iskolán kívül is foglalkozott az anyaggal, sokat olvasott. Nem emlékszem arra, hogy az iskolán belüli megnyilvánulásaiban bármilyen zavaros, vagy helyesbítésre szoruló megnyilvánulása lett volna" - részlet Szécsányi Oszkár történelemtanár tanuvallomásából.
Osztálytársainak, tanárainak írott búcsúlevelében Bauer Sándor röviden leírta tettének indítékát: "Mindenkit üdvözlök az osztályban. Minden diákot és tanárt. Azt üzenem eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Harcoljatok úgy, ahogy azt én tanácsoltam. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 16-án gyújtotta fel magát. Így tiltakozom az orosz megszállás ellen! Ne gyűlöljétek az orosz népet, nem az orosz proletariátus nyom el minket, hanem az orosz nacional bolsevik vezetés." Ma már tudjuk, hogy tűzáldozata visszhangra talált sok ifjú szívben, közülük többen börtönbe kerültek, mert egyik bűnük az volt, hogy 1969-ben egy tégladarabbal kiírták a Múzeumkertben Bauer Sándor nevét. Ott, ahol 2001 februárja óta emléktábla hirdeti a halált megvető bátorság, a hazaszeretet és a szabadságvágy el nem évülő példáját. Bauer Sándor tettével világosságot gyújtott sokak agyában, hogy ne feledjék soha az elnyomás és megfélemlítés eszközeivel élő evilági hatalmakkal az egyén végső kétségbeesésében is szabadon szembeszálhat. Moyses Márton mártíriuma Erdélyben Egy évvel Bauer Sándor halála után 1970 február 13-án Erdélyben a Román Kommunista Párt brassói székháza előtt Moyses Márton székely fiatalember máglyája lobbant lángra, tiltakozásul az embertelen romániai kommunizmus ellen. Az 1960-ban hét év börtönre ítélt kolozsvári egyetemistát a tanteremből hurcolták el letartóztatásakor. Nyelvét a börtönben inkább levágta, semhogy a kínvallatások hatására esetleg elárulja társait. Verseit, kéziratait megsemmisítették. Lángoló testét eloltották. Szörnyű fájdalmak között három hónapig élt még. 1970. május 15-én véget értek számára az evilági kínok. http://www.mno.hu/index.mno?cikk=198504&rvt=100
|
|
|
Lópici Gáspár |
Válasz | 2003. január 21. 11:35 | Sorszám: 6 |
|
Akkoriban a centralizmust, a közéletet, meg az ellenzéket hítták demokratikusnak. Minden más ellenforradalmi volt (azelott fasiszta, azután anti...)
|
|
|
|
Konkoly |
Válasz | 2003. január 21. 04:56 | Sorszám: 5 |
|
Sajnos nem csak te vagy aki életében most hall először erről,kicsit bánom is,hogy miért nem kifejezőbb cimmel nyitottam meg ezt a topikot. Így csak átszalad az emberek tekintete,egy idegen neven !
|
|
|
|
k.o. |
Válasz | 2003. január 21. 00:07 | Sorszám: 4 |
Most rettenetesen elszégyelltem magam...Most hallok/olvasok először erről a hihetetlenül bátor srácról.
A legszomorúbb,hogy a kádári rohadt 3 évtized talán egyetlen igazi hőséről nem tanulnak az iskolában,róla nem emlékezik meg a hivatalos történettudomány.Helyette a káder/ÁVH-s apuci védő szárnyai alatt szamizdatot gyártó "demokratikus ellenzék"(mintha a többi ellenzéki csoport nem lett volna demokratikus) van a helytállás példájaként elénk állítva.
Elkeserítő
|
|
|
|
Konkoly |
Válasz | 2003. január 20. 21:21 | Sorszám: 3 |
"...
A költő 1970-ben, február 13-án, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, leöntötte benzinnel, és meggyújtotta magát. Az élő fáklyára a közelben ólálkodó szekuritátésok rávetették magukat, és elhurcolták. Megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, míg május 15-én visszaadta lelkét teremtőjének.
Ha ma Erdélyben megkérdezünk tíz magyar értelmiségit ki volt Moyses Márton, kilencen még nevét sem hallották. Volt osztálytársai közül is sokan csak annyit tudnak, hogy 1956 miatt börtönbe került. Ha Tófalvi Zoltán, jeles erdélyi publicista és 56-kutató két hónappal ezelőtt nem hozza tudomásunkra az általa több éves munkával feltárt tragikus történetet, akkor a megátalkodottan ember- és magyarellenes romániai kommunizmus eléri célját: miután elrabolta verseit, még a hősi emlékezetet is megtagadja a mártír költőtől.
Mégsem volna helyes, ha közös amnéziánkért kizárólag másokat tennénk felelőssé. A mindenkori magyar nyilvánosságnak, végső soron a magyar nemzetnek, kellene annyi ereje legyen, hogy az igazságért, a szabadságért, a tisztességért - egyszóval a hazáért - életüket áldozó mártírok emlékét megőrizze. Jan Palach tettének híre bejárta a világot, és a döbbenet erejével hatott: megtorpantott egy világbirodalmat. Moyses Márton azonos értékű tettéről még nemzettársai sem tudnak.
Jan Palach emlékét mártíriumának harmincadik évében is áldják, még Budapesten is!
Moyses Márton nevét mártíriuma után harminc évvel sem ismerik, még Kolozsváron sem!
..."
http://web.cetlink.net/~szittya/Moyses%20Marton.htm
|
|
|
|
|
|
Konkoly |
Válasz | 2003. január 20. 16:32 | Sorszám: 1 |
|
"1952. január 28-án született Pesten. Édesapja előző házasságából született féltestvére - akit az ostrom idején hurcoltak el az oroszok, s örökre eltűnt - után kapta a Sándor nevet. Négyéves gyerekként átélte, hogy a szovjet tankok szétlőtték Kacsóh Pongrácz úti lakásukat. A politikailag hátrányos helyzetű családból sikertelenül felvételizett a szegedi erdészeti szakközépiskolába, ehelyett autószerelő ipari tanuló lett az AFIT-nál. Bauer Sanyi különcnek számít: főként történelmi könyveket olvas, az irodalom és a politika sokkal jobban érdekli a hétköznapi teendőinél. Baráti körében bátran beszél a diktatúráról, arról ábrándozik, hogy akár fegyverrel is megküzd az elnyomókkal. Edzi fizikumát, romantikus szervezkedésbe fog, felhívásvázlatokat vet papírra, guminyomdát készít röplapok sokszorosítására. A reménytelenül szürke, alattomosan konszolidálódó hatvanas évek végén Jan Palach cselekedetének hírére szánja el magát a nagy tettre. Négy nappal a prágai önégetés után jut arra, hogy őneki is meg kell mutatnia ország-világ előtt: nem csak hazaáruló bérencek, megroppant gerincű lapulók és tehetetlenül önmagukat emésztő emberek élnek e dicsőséges múltú országban! 1969. január 20-án, hétfői napon benzint tölt egy kannába, gyufát készít a zsebébe, és Üllői úti lakásukról villamossal a Kálvin térre utazik. Onnan besétál a Múzeumkertbe - oda, ahol szegény Nemecsek Ernő üveggolyóit rabolták el a vörösingesek - odamegy az épülethez, végiglocsolja a ruháját benzinnel, és meggyújtja. Miközben eleven fáklyaként lángol, mindkét kezében piros-fehér-zöld lobogót tart. A BRFK politikai vizsgálati alosztálya gőzerővel dolgozott a roppant kínos ügyön. Négy napon belül két önégetés a békésen épülő szocialista táborban... A "Fáklyás" fedőnevű dossziéba gyűlnek a házkutatásokon összeszedett "bizonyítékok", papírok, feljegyzések, jelentéktelen tárgyak. Az odahaza megtalált búcsúlevelét is elkobozzák. "Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek" - ez olvasható rajta. Három napig haldoklott a Honvéd Kórház égési osztályán. - Tizenhét évet sem élt."
http://www.geocities.com/hfkhunsor/hunsor/1956/mement
o1956.htm
|
|
|
|
Konkoly |
Válasz | 2003. január 19. 22:00 | Sorszám: 0 |
Bauer Sándorra és mártírtársaira emlékeztek
2003. január 19. 20:04
Swendt Pál
Koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést tartott vasárnap a Horthy Miklós Történelmi Társaság a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél, ahol 34 évvel ezelőtt Bauer Sándor mártírhalált halt.
Bauer Sándor 17 éves diák 1969. január 20-án a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében a kommunista diktatúrák elnyomása elleni tiltakozásul, a testére csavart nemzeti színű lobogót lelocsolta benzinnel, majd felgyújtotta magát. A középiskolás tanulót, annak reményében, hogy később kihallgatható lesz, három napig kórházban ápolták, de belehalt sebeibe.
Bauer Sándor a prágai Jan Palach, filozófia szakos egyetemista példáját követte, amikor lángba borította magát. Egy évvel később, a Securitate, a politikai rendőrség kínzókamráit megjárt Moyses Márton Brassóban, a kommunista párt székháza előtt áldozta fel életét hasonló módon.
A rendezvényen beszédet mondott Döbrentei Kornél költő, Rázmány Csaba unitárius püspök, Wittner Mária egykori '56-os halálraítélt szabadságharcos, és Székely Kornél a Polgári Művészetért Egyesület alapítója. Rázmány Csaba beszédében felidézte Bauer Sándor búcsúlevelének szavait: " Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek. "
|
|
|
