Csak három magyar nevet említek: II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Horthy Miklós.

A többiről beszéljen az, hogy hallgatok.

Diák-gyerekkorom óta egy szilárd cél égett előttem verseimben is: El Ausztriától! Nem volt más politikám. Nem volt soha pártom csak ez: El Ausztriától! Kérve-kértem rettentő Istenemet: csak azt engedje meg, hogy ezt megérjem. És megértem. Vakon, siketen, bénán, haldokolva, félhalottan mindegy, de élve. Hogyne ujjonganék most, ezen a rideg, de mégis forró téli napon. Ha nem szégyellném, sírnék örömömben. Most csak azt kiáltom, sokáig éljen ez a remek magyar ember, ez az országépítő, ez a magyar dinasztiaalapító Horthy Miklós!

Most február 19-én Horthy nagyobbik fiát, Horthy Istvánt, választotta a magyar nemzet kormányzóhelyettessé. Gyönyörűen, egyhangú felkiáltással választották meg. Horthy Miklós új magyar dinasztiát alapított. Ez az egyszerű mondat oly súlyos, hogy derékba szakad alatta egy iszonyatos vas híd: a Habsburgok rémuralma.

Ezért érdemes volt élnem, szenvednem, megvakulnom."

„A városi középrétegeken, s különösen a középosztályon belüli egyik nagy választóvonal továbbra is a keresztény - zsidó ellentét mentén húzódott. Az állás nélküli vagy egzisztenciájában fenyegetett értelmiség és a kispolgárság keresztény részének egyre nagyobb körei tették magukévá az antiszemitizmus jelszavait. Bangha Béla, Szekfű Gyula, Szabó Dezső és mások érvelése a zsidóság "térhódításáról", általánosan elfogadott tétellé, s intézményes háttérbeszorításuk igen sokak által támogatott követeléssé vált.
Ennek a hangulatnak lett az eredménye az 1920. évi XXV. tc. azaz a numerus clausus, melynek következtében az izraelita felekezetű egyetemi hallgatók 1918 előtti 30-34 %-os aránya a 1920-as évek első felében 8-11 %-ra csökkent. Az egyes foglakozási kategóriákban korábban kialakult reprezentációs arányok azonban nem változtak érdemben.
1930-ban a kereskedelmi és banktisztviselőknek 70-80 %-a, a kereskedőknek mintegy 60 %-a, az ügyvédek fele, a magántisztviselőknek, orvosoknak, újságíróknak, szerkesztőknek harmada.....vallotta magát izraelitának.”
Idézet Romsics Ignác : Magyarország története a XX. században. 194 oldal.

Tehát:
Magyarság többsége ezek miatt a százalékok miatt is érezte, érezhette úgy magát, hogy kisebbségbe szorult saját hazájában. Itt nem kellett semmilyen külső ráhatás a társadalomban meglévő heves zsidó ellenes hangulat fokozására.
Keresztény középréteg és az értelmiség ezeket a szakmákat akarta megszerezni. Ráadásul az adatokon már érződik a numerus clausus hatása !!!!!! Ennél valamivel még nagyobb mértékűek voltak a 1920-as években a fent említett százalékok.
Egy munkát kereső diplomás elől egész egyszerűen be voltak zárva a legfontosabb, legjobban jövedelmező pályák. Mindenütt zsidószármazásúakat látott. Ilyen környezetben ezeket az embereket nagyon könnyen meg lehet nyerni, bármilyen zsidóellenes hangulatra. Érthetően.

Meg kell említeni két eseményt
1/ Baranyai háromszöget a jugoszlávoknak ki kellett ürítenie, de a kőszénben gazdag területet nem igazán akarták. Ezért támogatták a Horthy Miklós elöl ide menekülő forradalmárokat, kik 1921 augusztus 14-én Pécs városában kikiáltották a Baranya-Baja Szerb - Magyar Köztársaságot, és Jugoszlávia védnöksége alá helyezte magát, és kérte a terület kiürítésének el halasztását. Azt hiszem ezt felesleges is kommentálni.
2/ Sopron és környékének az ügye.
A békeszerződésnek megfelelően Nyugat-Magyarországnak az Austriának ítélt részét át kellett adnia. A reguláris csapatok el is hagyták a kijelölt területet, DE !
Prónay, Héjjas, Friedrich, és mások szabadcsapatai felvették a harcot az osztrákokkal, egyébként a kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával.
1921 október 4-én Prónay Pál Felsőőrött alkotmányozó nemzetgyűlést tartott, melyen kikiáltották a Lajtabánságot, önálló tartományként.
Prónaynak köszönhetően a nagyhatalmak, s elsősorban az olasz közvetítők megegyeztek az érintett két országgal, így:
Magyarország kivonta szabadcsapatait a területről Sopron és környéke kivételével, melynek sorsáról népszavazást tartottak.
Antant felügyelete alatt megtartott szavazás 1921 december 14-16-án, majdnem kétharmados támogatottsággal, az enyhe lakossági német többség ellenére, továbbra is magyar maradt !!
A nemzetgyűlés a CIVITAS FIDELISSIMA, azaz a leghűségesebb város címet adta Sopronnak !
Prónay és a szabadcsapatok megmentették, vagy visszaszerezték az első elrabolt magyar területet.
A szavazást mind a két fél elfogadta és tulajdonképpen senki nem is támadja/támadta, egyedüliként a trianoni határok közül.

Tehát 1919 augusztus 1-jén Forradalmi Kormányzótanács lemondott.
Peidl- kormány következett. Eltávolítása után Friedrich- kormány/Habsburg József főherceg támogatásával/, közben a románok augusztusban már Észak-Dunántúlt is megszállták. A párizsi békekonferencia vezetői nem ismerték el a magyar kormányokat. Nagyhatalmak és a környező államok tartottak egy esetleges Habsburg-restaurációtól. Anarchikus állapotok megszüntetése már mindenkinek az érdeke volt.
Nagyhatalmak nem vállalták a rend saját erőikkel történő biztosítását, S ezért is bíztak meg Horthyban, akiben "az erélyes katonát " látták, akire szükségük volt.
1919 november 24.-én már Horthy támogatásával meg is alakult a Huszár kormány, amit már MÁSNAP Sir George Russel Clerk a békekonferencia nevében el is ismert.
Mivel a magyar békedelegáció 1920 január 6-án érkezett Párizsba, Apponyi Albert vezetésével, így túl sok idejük azért nem nagyon volt/ másfél hónap /.
Horthyra mindenkinek szüksége volt. Jobb oldal természetesen, minden irányzatával, bal oldal is/átmenetileg/, leginkább az antant hatalmak. Természetesen a kommunisták nem. De a Tanácsköztársaság bukásával ez a tényező nem számított.

Az előbb említett tisztek többsége természetesen már 1918 novemberében a hadsereg rendelkezésére állt. De különböző okok miatt igazából, csak 1919 áprilisától kapták meg a lehetőséget. Hadsereg létszáma 25 - 38 ezer között mozgott, márciusban sem érte el a 60 ezret. .

Megjegyzendő : Április 30-án a Tanácsköztársaság a csehszlovák, román és jugoszláv kormányhoz intézett jegyzéket. Leszögezték fenntartás nélkül elismerik a három állam összes területi nemzeti követeléseit. Ennek fejében kérte az ellenségeskedés azonnali beszüntetését. Nem fogadták el. Mindesetre ez a lépés sokat elárul a Tanácsköztársaság honvédő háborújáról, és a rendszert működtető emberek hozzáállásáról!!!!!!!!!!!!!!

Április 20-tól sikerült 210 ezer fő köré emelni a létszámot.
Május 20-án induló Felvidéki sikerek nagyon meglepték a vezetést.
Három hét alatt nyugaton a Garam völgyéig, északon a Besztercebánya – Rozsnyó - Bártfa vonalig nyomultak.

Békekonferencia azonnal reagált követelte az elfoglalt területek kiürítését. Cserébe felajánlotta, hogy a románok kiürítik a Tiszántúlt.

Kun Béla elfogadta az ultimátumot. A döntés, hogy kiürítjük a Felvidéket, demoralizálta a hadsereget, s azok akik nem értetettek egyet a Tanácsköztársasággal, de az ország megvédése miatt csatlakoztak / "Abban, hogy ősi földünket nem engedjük, találkozhatik a kommunista a nacionalistával" /, most már ezek is elfordultak.
A tanácsköztársaság bázisa elfogyott, s a hangulat teljesen ellene fordult, mely megmutatkozott a megmozdulásokban és azok megszaporodásában..
Ezek közük kiemelkedik június elején dunántúli vasutas sztrájk, majd 18-25 közötti Kalocsa környéki parasztfelkelés, majd 24-én a budapesti katonai zendülés, a ludovikás felkelés.

Több kommunista terrorista szellemű felfegyverzett különítmény működött az országban. Meg kell említeni Cserny Józsefet és bandáját akik kitűntek az ártatlanok megkínzásában és megölésében, eszközökben nem válogattak.. A „Lenin-fiúk”.

A paraszt felkelést Szamuely Tibor vezetésével a Lenin fiúk mellett többezrednyi reguláris erőt is be kellet vetni, a megtorlás borzalmas volt.
A budapesti Ludovikás felkelés pedig a hadseregen belüli helyzetet mutatta.

Kétségbeesetten megindult egy offenzíva a románok ellen, hamar összeomlott, a Vörös Hadsereg visszavonult, majd felbomlott. A románok megkezdték az üldözést, július 30-án átkeltek a Tiszán, s megindultak Budapest felé.

A Forradalmi Kormányzótanács augusztus 12-jén lemondott. A kormányfői posztot a Tanácsköztársaság alatt semmiféle szerepet nem vállaló, sőt ahogy a második részben is írtam március 21-én a kommunistákkal való egyezkedés ellen szavazó Peidl Gyula vette.
Kommunista népbiztosok Bécsbe menekültek a jogos felelőségre vonás és a bosszú elől, ott a menedékjogot megkapták, bizonyítván ott is milyen erők voltak hatalmon.

Dec 1-én gyulafehérvári gyűlésükön a románok kimondták egyesülésüket a királysággal. Következő nap a román hadsereg átlépte a demarkációs vonalat és megkezdte a magyar területek elrablását, komoly, megszervezett ellenállásba nem ütköztek. Kolozsvár karácsonyra már az övék volt. Elképesztő.

Szerbek nov 25-én egyszerűen kimondták a dél-magyarországi megyék csatlakozását Szerbiához.

Szlovákokkal folytak tárgyalások, de ők látva a helyzetet és azt, hogy Magyarországon nincs felelős komoly vezető vérszemet kaptak, ezért a tárgyalások megfeneklettek.
Dec 23-án antant jegyzék új demarkációs vonala Felvidékre, szinte a későbbi határral azonos vonalat követte.

Elveszett ekkorra Erdély, Felvidék, Délvidék.
Ismétlem a megszálló csapatok sehol sem ütköztek megszervezett ellenállásba. Itt ki kell emelni a székely különítményeket, de ők nem pótolhatták az államot.

Még mindig kerülni akarták a szervezett katonai ellenállást mondván az rontaná esélyeinket a békekonferencián !!!!!!!!4

Károlyi csak hónapokkal később szánta el magát az ellenállásra. 1919 március 2-án a székely hadosztálynál tett látogatásakor Szatmáron bejelentette, hogy nem engedi az ország szétdarabolását.
Értékes behozhatatlan hónapok teltek el.

Március 20-án azonban kézhez kapta a Vix jegyzéket, ezt 21-én visszautasította, s azt tervezte , hogy Szovjet-Oroszországgal együttműködik, s szociáldemokrata politikusokból álló kormányt nevez ki, s ő megmarad kormányfőnek. De a szociáldemokraták nem akartak egyedül kormányozni, ezek után egyeztek meg a kommunistákkal.

Ha nem is közvetlenül ő, hanem pártja a szociáldemokraták többsége megegyezett a kommunista vezetőkkel március 21-én a hatalom közös vezetéséről. Csupán néhány vezető : Peidl Gyula, Buchinger Manó, Garami Ernő, stb ellenezte.

Így március 22-én a Kun Béla átvehette a hatalmat.

Ezzel a Károlyi Mihály féle kísérlet, ha ezt annak lehet nevezni látványosan elbukott, sajnos egyre jobban magával rántva a nemzetet. Azzal, hogy átadta a hatalmat a legsötétebb és legmagyarellenesebb erőknek végleg kiszolgáltatta a nemzetet belső és külső ellenségnek egyaránt.

A Károlyi-féle Függetlenségi Párt, Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt voltak a Magyar Nemzeti Tanács alapítói október 23-áról, 24-ére virradó éjjel. Károlyi október 31-ei kinevezése után kormányában ezek a pártok adták a minisztereket.

Ezzel megkezdődött a magyar történelem talán legsötétebb és legszégyenteljesebb időszaka.

Károlyi célja egy független és demokratikus köztársaság létrehozása volt, amelynek a vezetésében a nem magyarok is államalkotó tényezőként vehettek volna részt. Folyamatos tárgyalásokat folytatott a románokkal, szlovákokkal (szerbekkel nem) a helyzet javítása érdekében, s hogy meggyőzze őket a saját terveihez. Ez a helyzet tökéletes félreismerését jelentette. Alapvetően rossz stratégia volt. A románok nem tárgyalni akartak, ők már döntöttek korábban.

Károlyi és Jászi Oszkár tehát a nemzetiségekkel való megbékélést próbálta elérni, akkor amikor ez már látványosan kudarca volt ítélve. A katonai erő szervezése teljesen elmaradt a szükségestől. Ismert a Honvédelmi minisztere, Linder Béla mondata " nem akarok többé katonát látni", miközben már jöttek be a román és cseh csapatok.

Sajnos nem csak Linder Béla alatt, hanem utódja Bartha Albert minisztersége alatt is több százezer katonát szereltek le. Bartha kisebb de ütőképes hadsereget akart létre hozni. Tisztikart sikerült összehozni, de a legénységet nem.
Egyfajta kettőség volt. Megbízható 18-22 éveseket akartak, s a november 8-án kiadott / még Linder / leszerelési rendelet ki is mondta a 18-22 éves korosztály visszatartását, illetve behívását, amit azok megtagadtak tömegesen. Így végül is nem sikerült semmit sem létrehozni, miközben vészesen fogyott az idő. Károlyinak erőteljesebben kellett volna fellépnie. Mikor ezt megtette már késő volt. Érdemes megemlíteni Pogány Józsefet, ki korábban a háború alatt haditudósító volt. Most például ő szervezte a katonatanácsokat. Fő feladatát nem az ellenséges erők visszaverésében látta, hanem "ellenforradalmi kísérletek megelőzősében. Sajnos...
Sikeresen szította a feszültséget ott is ahol nem volt addig.

Közben a nemzetőrség létszáma meghaladta a 100 ezer főt szemben a hadsereggel.

Károlyi és környezete sokáig úgy gondolták, hogy egy megszervezett katonai ellenállás rontaná az ország esélyeit a tárgyalásokon. Hibára akkor döbbentek rá, amikor a szomszédos országok csapatai részben már a megállapított demarkációs vonalat is átlépték. Az antant jóindulatára építő politika kudarca 1919 március 20-án lett nyilvánvaló, a párizsi békekonferencia jegyzéke Vix francia alezredes által. Ez további jelentős román előre nyomulásra adott lehetőséget. 21-én visszautasította, katonai szervezkedéssel csak most kezdett el foglalkozni.
Március 21-22-étől már nem Károlyi döntött, mint tudjuk.

Az igazi hadsereg építése majd csak április 20-tól indul, már a Vörös Hadsereg számára. Stromfeld, Lakatos, Werth, Sztójai, Szombathelyi, Jány ekkor csatlakozik. A román támadás miatt, a tisztek jelentkezését egyébként elő is írták.

1868. június 18.-án született egy középbirtokos, tiszántúli református család fiaként Kenderesen. Jellemét és későbbi életvitelét egyértelműen származása határozta meg. Vallása, erkölcsi elvárásai tették őt gerinces, mértéktartó, családcentrikus és a vidék paraszti lakosságával patriarchális viszonyban élő magyar "gazdává".

Az elemit Debrecenben végezte, majd gimnáziumi évei (1878-1882) után a pólai haditengerészeti akadémia tanulója lett. Megkezdődtek a haditengerészettel eltöltött évtizedek.
Remek sportember. 1896-ban a katonai olimpián, teniszben, vívásban első, kerékpározásban harmadik, de atlétikában és a lovas sportokban szintén kiemelkedett.
Könnyen és gyorsan tanult újabb és újabb nyelveket, melynek később nagy hasznát vette.
A flottánál széles körben ismert volt Horthy kötelességtudása.

1909. november 1.-től Ausztria császára és Magyarország apostoli királya, I. Ferenc József szárnysegédje lett. Horthy ezt a posztot kisebb megszakításokkal - a balkáni válság idején a "Budapest" csatahajó parancsnoka volt - 1914. július 27.-ig töltötte be.

Az Osztrák-Magyar Monarchia Haditengerészeténél összesen 32 évet, 2 hónapot és 24 napot töltött.

Az első világháborúban méretéhez és az arányokhoz képest sikert-sikerre halmozó flottával aratja győzelmeit.
Már 1917-ig is több alkalommal is győzelmet arat, s a küldetéseit mindig teljesíti, a rendkívüli körülmények és nehézségek ellenére !

1917. májusában az Otrantói áttörés óriási elismertséget és hírnevet szerez neki a világban is.
Az antant blokádját és flottáját szétveri, pedig maga súlyosan megsebesül a Novarán. Súlyos sebei és a felrobbanó lövedékek mérges gázának hatása dacára tovább vezette a támadást.

Az Otrantói csata emlékműve a Horthy Miklós híd (Petőfi híd) előtt állt, „természetesen” az emlékművet 45 után lerombolták.

Winston Churchill az admiralitás első lordja ebbe is bukott bele.
Gallipolit sem tudta kimagyarázni, az ostrantói vereséget, bár megpróbálta a parlamentben, de nem sikerült neki. Megbukott.
Már ez is jelzi nem akármi történt.
Horthy Miklós Mária Terézia Rendet kapott, méltán !

Cattarói lázadás leverése
Marxista történetírás évtizedeken keresztül Horthy bűnei közé sorolta a cattarói matrózfelkelés „vérbefojtását”.
Semmi köze nem volt hozzá, de háborúban egy lázadás leverését amúgy sem kéne szégyellni.
Ekkor vette át sebesüléséből felépülvén a Prinz Eugen csatahajó parancsnokságát, nem volt ott Cattaróban.

Szent István elsüllyedése
A marxisták ezt is Horthy Miklósra akarták keni, mondván „elmulasztotta a hajótörötteket kimenteni”.
Horthy a Viribus Unitis-sel, már jóval arrébb volt Otrantó felé, de ez őket természetesen nem zavarja.

érdekesség, s szerintem érdemes tudni:
Az olasz haditengerészet június 10-ét, a Szent István elsüllyesztését, a „Festa della Marina”-ként haditengerészetük ünnepeként tartja nyilván. 1939-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította Mussolini, MA IS AZ !!!!!

1918-ban Horthy a Monarchia flottaparancsnoka lett !!!. Altengernagyként fejezte be a háborút.
A hajóhadat ő adja át uralkodói parancsra a délszláv nemzeti tanácsnak. 1918. október 31-et írunk.

Idézet:

---

Sajnos ez Budapest szégyene, hogy Ságvárinak és Károlyinak lehet szobra, de Wass Albertnek és Telekinek nem. De itt remélem inkább csak a politikai elit állásfoglalásáról van szó, nem pedig a tényleges közvéleményről.

---

Idézet:

---

Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út.

---

Szemben a nemzetközi pénzvilággal(végre), egy amúgy is hatalmas nemzetközi válság közepén és azt kérdezed mégis mitől menne borzalmasan nehéz év........

Borzalmasan nehéz év jön, nem tudom mi lesz itt egy év múlva, de a legjobbakat mindenkinek egészségben, lélekben egyaránt !

Üdv:
Dénes
Halder