Kárpát-medencei Párbeszéd - Dávid Ibolya beszéde A Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére és szervezésében Kárpát-medencei Párbeszéd címmel rendeztek konferenciát Budapesten szeptember 26-án, melyen valamennyi meghatározó határon túli magyar szervezet képviseltette magát.
Az alábbiakban Dávid Ibolya, az MDF elnökének a koferencián elhangzott bevezető beszédét közöljük.
A Magyar Demokrata Fórum másfél évtizedes történetének, értékrendjének és politikai törekvéseinek középpontjában mindig is ott volt a határokon túl élő magyar honfitársaink iránt érzett felelősségtudat.
A rendszerváltást követő magyar külpolitika megalapozásában az MDF meghatározó szerepet viselt:
A három alapelv (euro-atlanti integráció, a határon túli magyarság ügyének képviselete, baráti szomszédságpolitika) megfogalmazásával az MDF-nek történelmileg is meghatározó szerepe volt és van ma is.
Antall József és kormánya tette meg hazánk első lépéseit NATO csatlakozásunk és Európai Uniós integrációnk közel egy évtizedes folyamatában.
A magyar kormány, hosszú idő után ekkor vetette fel ismét az elszakított magyarság ügyének képviseletét ('15 millió magyar miniszterelnöke', 'nemzetben gondolkodás', 'nemzetpolitika', HTMH, Illyés, Kézfogás...).
Új minőségű kelet-közép-európai és valóban baráti szomszédsági politikát kezdeményezett, életre hívva - többek között - a Visegrádi Együttműködést.
A Magyar Demokrata Fórum a külpolitika ezen alapelveit olyan nemzeti minimumnak tekinti, amelyben széleskörű politikai konszenzusra van szükség. A Magyar Köztársaságnak az egész magyar nemzet érdekeit képviselő, megfontolt és hatékony külpolitikát kell folytatnia. Olyan külügyi tevékenységet, amely a magyar és más európai nemzetek hagyományainak és értékeinek természetes összeegyeztetéséből fakad.
Az MDF Magyarország teljes jogú uniós tagságát követően is szükségesnek tartja, hogy:
a közép- és kelet-európai államok együttműködése, valamint a visegrádi folyamat továbbfolytatódjék;
a szomszédos országokkal folytatott regionális politikát változatlanul az érdekazonosságon vagy érdekközelségen alapuló olyan együttműködés vezesse, ami nem járhat a magyar érdekek feladásával;
az európai integrációval összefüggő kritériumokat teljesítő szomszéd államok, és az ott élő magyarság érdekében is az Európai Unió keleti bővítését minden lehetséges eszközzel és módon támogassa, elősegítse.
A nemzeti kisebbségek léte és jövője nem magyar, s nem is csak európai probléma. Ha a kisebbségek létét és mindennapjait az etnikai konfliktusok és az asszimiláció, a demográfiai fogyás és a szórványosodás, a kisebbség létét fenyegető egyéb pusztító folyamatok jellemzik, akkor mindez az anyaország biztonságát is veszélyezteti. Ezért az MDF a határon túli magyarság emberi és kisebbségi jogainak maradéktalan, az euro-atlanti értékrenddel összhangban álló, az anyaország hathatós erkölcsi és anyagi támogatásától kísért érvényesülését alapvető nemzetpolitikai érdeknek tekinti.
A MÁÉRT létrejöttével új korszak kezdődött az anyaország és az elszakított magyar nemzeti közösségek kapcsolataiban. A 'magyar-magyar' politikai dialógus intézményesítésében és a konszenzus kialakításában az MDF-nek döntő szerepe volt. Ez a szerep természetes módon következett az MDF politikai identitásából, melynek a nemzeti sorskérdések (köztük a határon túli magyarság jövője) kezdettől szerves részét képezték.
Mindezen szempontok és érvek, valamint a MÁÉRT keretei között megindult folyamatok alapján a Magyar Demokrata Fórum kiemelt kérdésként tekint a kettős állampolgárság ügyére. A magyar Kormány elmúlt hónapokban tanúsított hozzáállása, halogató magatartása indította arra a Magyar Demokrata Fórumot, hogy 'Kárpát-medencei Párbeszéd' címmel tartson konferenciát a MÁÉRT-en képviselettel rendelkező határon túli magyar szervezetek és az MDF vezető politikusainak, szakértőinek részvételével.
A konferencia célja, hogy megindulhasson egy párbeszéd a kettős állampolgárság bevezetéséről és mindazon kérdésről, ami a Schengeni követelmények teljesítése miatt hátrányt okozhat az anyaországi vagy a szétszakított családok közötti kapcsolattartásban hazánk európai uniós csatlakozását követően. A Magyar Demokrata Fórum kiemelt jelentőséget tanúsít annak, hogy hazánk európai uniós csatlakozásával az elszakított nemzetrészeken élő magyarok ne szenvedjenek hátrányt az anyaországgal való kapcsolattartásban.
II. A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG HÁTTERE
II.1. ALAPVETÉS
Minden szuverén állam belső jogában önmaga határozza meg a saját állampolgársága jogintézményét. Ezt az elvet az Európai Unió is maradéktalanul figyelembe veszi. Az állampolgárság tehát a belső jog intézménye. Olyan intézmény, mely egy konkrét állam és annak állampolgárai között teremt jogi köteléket, állampolgársági státust.
Az állampolgárság, mint jogintézmény tartalmában a népszuverenitással egészül ki. A nemzetállamok történeti kialakulásával a szuverenitás, a nemzeti érzés létrejöttének feltételeit teremtette meg. Ennek tartalmát a közös történelmi hagyományok, a nyelvi és kulturális örökség, morális, érzelmi kötöttségen alapuló identitástudat határozzák meg.
Ez az összefüggés különösen árnyalt Közép-Európában. Itt ugyanis az államok egy része nem volt és jelenleg sem nemzetállam. Ezen államokban a nemzetiség és az állampolgárság a nemzethez és az államhoz tartozás elválik egymástól. Sőt a személyek sokasága nem annak az államnak a polgára, amelyhez egyébként nemzetiségét illetően tartozik.
Mindezek összefüggésében merül fel az állampolgársághoz való jog emberi, alanyi jogként történő elismerésének kérdése. Az alanyi jogi szempontból különbséget kell tenni az állampolgárság megszerzéséhez és a fenntartásához való jog között.
A nemzetközi jog követelményeinek tükrében a belső jog különbséget tehet annak megszerzését illetően, de a fenntartás tartalmát tekintve jogi jellegében nem tehető különbség az emberi jog általános követelményei szerint.
Nemzetközi jogi értelemben ugyanakkor nincs senkinek alanyi joga ahhoz, hogy valamely állam állampolgárságát megszerezze, az mindenkor a szuverén állami akarat függvénye. Az állampolgárság fenntartásához való jog tekintetében a nemzetközi és belső jog egységes: a már létező állampolgárságot minden államnak alanyi jogi jelleggel garantálnia kell saját polgárai számára.
Az állampolgárság keletkezésének és megszűnésének szabályozása során az adott állam a szuverenitásból eredő jogait gyakorolja, kizárólagos jogából következően pedig korlátozásmentesen dönt. Minden szuverén állam szabályozását a másik állam köteles tiszteletben tartani. Ebből következően más államok által alkalmazott intézmények nem is igazolhatnak semmilyen hazai megoldást. A tudományos háttérmunkákban azonban hasznos lehet más államok állampolgársági törvényeinek tanulmányozása, de a hazai szabályozásnak önmagában kell minden követelménnyel szemben megállnia.
Összefoglalva: Nem tekinthető nemzetközi jogi értelemben jogsértésnek, ha a nemzetközi jog előbb ismertetett korlátai között a Magyar Köztársaság újra szabályozza a magyar állampolgárság megszerzésének szabályait.
II.2. MAGYAR JOG
A magyar jogban az állampolgárság kérdését 2/3-os jogszabály, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. Törvény szabályozza.
A törvény alapján magyar állampolgárnak kell tekinteni azt, aki
a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgár, vagy,
a törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy
a törvény alapján magyar állampolgárságot szerez.
A magyar állampolgárrá válás a törvény erejénél fogva következik be, alapvetően a születéssel.
A magyar állampolgárság megszerzése kérelem alapján, 3 módon történhet (honosítással, visszahonosítással és nyilatkozattal)
A honosítást nem magyar állampolgárok kérhetik, amennyiben megfelelnek a törvényben meghatározott feltételeknek (magyarországi lakóhely, büntetlen előélet, igazolt megélhetés, állampolgári vizsga, valamint a honosítás ne sértse hazánk érdekeit).
Számos esetben van lehetőség kedvezményes honosításra. A határon túli magyarok esetében a jelenlegi szabályok szerint kedvezményesen honosítható a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, ha
1 éve Magyarországon lakik, és
felmenője magyar állampolgár volt, abban az esetben ha
büntetlen előéletű és ellene büntetőeljárás nincs folyamatban;
megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított;
honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; és
alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett.
Visszahonosítani azt a nem magyar állampolgárt lehet, aki korábban magyar állampolgár volt és megfelel a törvényi feltételeknek.
A magyar jog rendkívül liberális a kettős állampolgárság vonatkozásában, mivel a törvény megállapítja, hogy azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
A hatályos törvény tehát a honosítás tekintetében alapvetően a magyar nemzetiség megvallását és a leszármazás igazolását írja elő.
II.3. A NEMZETKÖZI GYAKORLAT
Az Európai Unió tagállamai jogi szabályozásuk során széles körben biztosítanak kedvezményeket a honosítási eljárásokban, ezek között számos esetben nem kötik bevándorláshoz, tehát az adott állam területén lakáshoz vagy tartózkodáshoz ezek megadását. Az ilyen szempontból releváns kedvezmények az alábbiak szerint csoportosíthatók:
Etnikai alapú kedvezmények - nemzetiségi hovatartozás, nemzetiségi származás alapján (Németország, Spanyolország, Görögország).
Földrajzi és nyelvi alapú kedvezmények - az adott állam kulturális és nyelvi entitásához tartozók, volt gyarmatokon élők (Franciaország).
Kulturális kötődésen alapuló kedvezmények - (Belgium)
Egyöntetű a gyakorlat abban, hogy a honosítási eljárás, tehát az állampolgárság megszerzése csak egyéni kérelemre indulhat.
A szomszédos államok úgyszintén széles körben biztosítanak kedvezményeket a honosítási eljárásokban, ugyancsak a bevándorlás kötelezettsége nélkül és főként az etnikai alapú kedvezményt alkalmazva. Az ilyen szempontból releváns kedvezmények az alábbiak szerint csoportosíthatók:
Etnikai alapú kedvezmények - nemzetiségi hovatartozás, nemzetiségi származás alapján (Szlovénia, Románia, Szerbia és Montenegró, Horvátország).
Románia 1991 óta biztosítja a határon túli románok számára, hogy bevándorlás, tehát romániai lakóhely vagy tartózkodási hely nélkül is szerezhessenek román állampolgárságot. 2003. óta pedig azok a volt román állampolgárok, valamint 2. generációig leszármazottaik, akik 1989 előtt veszítették el állampolgárságukat azt visszakaphatják, e mellett pedig megőrizhetik külföldi lakóhelyüket és másik állampolgárságukat.
Földrajzi alapú kedvezmények - az Ukrajna területén születettek, valamint ezek leszármazói vonatkozásában (Ukrajna)
Egyöntetű a gyakorlat abban, hogy a honosítási eljárás, tehát az állampolgárság megszerzése csak egyéni kérelemre indulhat.
Fontos megjegyezni, hogy Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot, így a kettős állampolgárság megadása esetén a kárpátaljai nem tudnak élni a magyar állampolgárság biztosította lehetőségekkel. Szlovákia esetében nem kizárt a kettős állampolgárság, abban az esetben, ha elismeréséről Szlovákiával kétoldalú megállapodást kötne Magyarország (ilyen megállapodás már létezik Szlovákia és Csehország, Kanada, valamint az Amerikai Egyesült Államok között).
II.4. A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG LEHETSÉGES SZABÁLYOZÁSA
Figyelembe véve a hazai jogszabályi hátteret, valamint az Uniós tagállamok és a szomszédos államok gyakorlatát a kettős állampolgárság lehetőségének kiterjesztése a honosítás körében képzelhető el.
Ez alapvetően nem az állampolgárság megadását jelenti, mivel kérelemre induló eljárásáról van szó, a lehetőség és a végeredmény azonban ténylegesen a magyar állampolgárság elnyerése.
A honosítás esetében megoldható lenne, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló és magyar állampolgárságú felmenőktől származó személy állampolgársági kérelme esetén ne legyen feltétel az 1 éves magyarországi tartózkodás és a magyarországi megélhetés igazolása. A büntetlen előélet, valamint annak mérlegelése, hogy honosítása nem sérti-e a Magyar Köztársaság érdekeit továbbra is fenntartandó.
A Magyar Demokrata Fórum kezdeményezi a módosítást, mely befogadóvá teszi a magyar jogrendet a kettős állampolgársággal szemben.