IV. jelentés az emberi jogok magyarországi érvényesüléséről
2004. június 10. 19:40
MNO
Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon. Az emberek demokráciában gondolkodnak és jogállamban kívánnak élni. Az emberi jogok garantálják, hogy a szabadsággal élni lehessen. Ha a hatalom, illetve annak bármely intézménye az emberi jogokat megsérti, az törvényszerűen bizonytalansághoz vezet.
Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon. Az emberek demokráciában gondolkodnak és jogállamban kívánnak élni, mert szabadságra és biztonságra egyszerre van szükségük. Az emberi jogok garantálják, hogy a szabadsággal élni lehessen. Az állam, illetve vezetése pedig záloga annak, hogy a szabadsággal biztonságban lehessen élni. Ha a hatalom, illetve annak bármely intézménye az emberi jogokat megsérti, figyelmen kívül hagyja, az törvényszerűen bizonytalansághoz vezet. Ezért féloldalas logika és doktrinerség csupán az emberi jogi katalógus meglétével, teljességével érvelni, azt csinosítani. Hatalmon és azon kívül lévőnek egyaránt szembesülnie kell az államvezetés, a hatalom gyakorlatával.
A 2002-es parlamenti választások óta félévente emlékeztetünk a szabadságjogok és emberi jogok sérelmével járó történésekre. Tesszük ezt annak reményében, hogy a jelentések számvetésre késztetők egyén és hatalom előtt egyaránt. Módszerünk nem változott: csak olyan esetek szerepelnek a jelentésben, amelyek az adott időben történtek és megelőzően már nyilvánosságra kerültek. Korábbi három jelentésünk anyaga a Magyar Nemzetben visszakereshető (ld.: MN 2002. december 17.; 2003. június 14.; 2003. december 12.). A korábbi három jelentés egybeszerkesztett változata megtalálható a „Polgári körök 2003.” évkönyvben (Chair&Man Kiadó, Budapest, 2004.).
Jelentésünket – hagyományosan - az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltak mentén állítottuk össze.
„Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.”
(Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 2. cikk 1. bekezdése)
„Az Egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
(ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 1. bekezdése; kihirdette az 1976. évi 8. tvr.)
I. A személy integritásának tiszteletben tartása
1. Megalázó bánásmód rendőri intézkedés során
„A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni.”
(Egyezségokmány 10. cikk 1. bekezdése)
2004. május 9-én a Kendermag Egyesület az un. „könnyű” drogok legalizálása érdekében tüntetést rendezett a Parlament előtti Kossuth téren. A rendőrség a drogszimpátia-tüntetést engedélyezte, a területet akkurátusan körbebiztosította. A helyszínen ellendemonstrálók is megjelentek, köztük egy édesanya a három kiskorú gyermekével. Az édesanya bement a lefoglalt területre, semminemű rendzavarást nem követett el, a drogrendezvény egyik szervezője mégis távozásra szólította fel. Erre az édesanya nem volt hajlandó. Ezt követően a drogrendezvény szervezőjének kívánságára a rendőrök a három gyermeke szeme láttára erőszakkal kivonszolták a bekerített területről és berakták egy rendőrautóba. Megsértve ezzel az édesanya mozgásszabadságát, korlátozva szólásszabadságát, megalázó bánásmódot alkalmazva.
A drogrendezvény alatt más, köztudottan drogellenes személyt is kivezettek a rendőrök a lefoglalt területről. A kordonon belül a szónokok a törvényi tiltás ellen érveltek. A rendezvény alatt a helyszínen lévő rendőrök senki ellen nem léptek fel drogfogyasztás, illetve -terjesztés gyanújával. A rendezvény alatt a kordonon kívül lévőkkel szemben a rendőrök erőszakot alkalmaztak. Több fiatalt fogdába csuktak. A rendőri intézkedés aránytalanságát és képtelenségét jellemzi, hogy a hatóság azokkal szemben intézkedett, akik a hatályos jogrend mellett álltak ki, és azok érdekében, akik a hatályos jogrend ellen léptek fel.
2. Kegyeletsértő bánásmód elhunyt személlyel
Az egyik budapesti kórház patológiáján az elhunytak holttesteit – helyszűke miatt – egymásra fektetve, letakaratlanul tartották. Az elégtelen ellátás kialakulása összefügg a csepeli kórház bezárásával. (Korábbi jelentésünkben szerepelt, hogy 2003. október 3-án a csepeli kórházbezárás miatt tiltakozásra gyülekezőket a nemzetiszín zászló birtoklása miatt rendőrök igazoltatták.)
3. A személyi biztonsághoz fűződő jog
„Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”. (Nyilatkozat 3. cikk)
A személyi biztonság jogi zárköve az Alkotmány, hétköznapi záloga pedig az egyes jogszabályok rendszere. A személyi biztonság tehát feltételezi a jogbiztonságot, melynek egyik pillére a megismerhetőség, másik az államvezetés és a jogalkalmazás oldaláról való kiszámíthatóság. Különös jelentősége van egy nemzet életében az egységet szimbolizáló jelképnek. Megítélése, elvetése legalább olyan fontos, mint elfogadása. Ezért mindig bizonytalanságot, visszatetszést kelt, ha a nemzeti jelképet incidens éri, avagy a letűnt (önkényuralmi) jelkép politikai restaurációja merül fel.
a) Bizonytalanság a nemzeti jelkép sérelme esetén
A polgári kormány idején fogadták el azt a törvényt, ami a középületekre, közintézményekre nemzetiszínű lobogók kitételét rendelte el. Az uniós csatlakozás fékevesztett buzgalmában egyes határállomásokon a hivatalos magyar címert elfedve helyezték el az EU jelképét, amit utóbb korrigáltak. Ezért különösen érdekes, hogy egyik észak-magyarországi megyeszékhely sportcsarnokára kifüggesztett magyar zászló 2004. január 17-én rúdjánál fogva történt letörése miatt a hatóságok a mennyire hatékonyan járnak el a jogsértőkkel szemben.
b) Kormánypárti indítvány a vörös csillag érdekében
A nagyobbik kormánypárt több képviselője, egyik minisztere is aláírta azon nyilatkozatot, amely szerint a vörös csillag használatának büntetendőségét meg kell szüntetni. Mellőzve a politikai és érzelmi hátterét az ügynek: jogállamban merőben szokatlan, hogy a kormány egy tagja nyíltan szerepet vállal abban, hogy egy (alkotmánybíróság által is helybenhagyott tényállású) bűncselekmény kerüljön ki a törvényből. E kormány alatt indították azokat az eljárásokat, melyekben önkényuralmi jelkép (közte vörös csillag) pusztán illusztratív használata miatt vontak perbe olyan embereket, akik tettükkel a kormányfő kétes múltjára kívánták a figyelmet felhívni. Akkor nem hangzott el, hogy a vörös csillagot ki kell venni a törvényből. Mindez azt jelzi, hogy a hatalom csupán technikai segédeszközként tekint a jogszabályokra, azokat a saját hatalmi céljai érdekében állónak, és nem morális tartalmúnak tételezi. Ez pedig az emberekben jogbizonytalanságot kelt.
c) Hungarista tüntetés engedélyezése
2004. februárjában a Hősök terén tartottak megemlékezést a Vér és Becsület Kulturális Egyesület tagjai. A hungarista mozgalomhoz való kötődését közismerten vállaló szervezet gyűlését a nagyobbik ellenzéki párt figyelmeztetése ellenére a hatóságok engedélyezték. Utóbbi azért is különös, mert egyidejűleg bíróság előtt polgári eljárás van folyamatban, amelyet a Nemzetbiztonsági Hivatal kezdeményezésére az ügyészség indított a szervezet feloszlatására.
4. Magyarellenesség
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.”
(Nyilatkozat 1. Cikk)
1. Nyugtalanító hír, hogy az elmúlt fél évben a Vajdaságban fellángolt a magyarellenesség. Az újvidéki, muzslyai, szabadkai temetők meggyalázása után a magyarellenes falfirkák megjelenése Szabadkán, az Újvidéki Színház magyar társulatának próbája idején téglával bevert ablakok, magyar fiatalok megverése Szabadkán és Temerinben, magyar beszéd hallatán történő ütlegelések hírei: mind figyelmeztető jelek.
2. Bayer Zsolt újságírót a román határőrizeti szervek nem engedték belépni Romániába. Az indoklás szerint a publicista kiállása a székelyföldi autonómiatörekvések mellett (ami egyébként nem ütközik az Európai Unió elveibe) veszélyezteti a Román Köztársaság biztonságát. Az eset politikai jelentőségén túlmenően a román szervek eljárása kiváltképp sérti az újságíró mozgás- és véleményszabadságához fűződő jogát.
5. Önkényes beavatkozás a magánszférába
„Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.” (Nyilatkozat 12. cikk)
„Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig a becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére.”
(Egyezségokmány 17. cikk 1-2. bekezdése)
a) Lehallgató-készülék a kisbéri polgármester irodájában
2003 decemberében Kisbér fideszes polgármestere irodájában lehallgató-készüléket talált. Az elkövető magatartása a Btk.-ba ütközik. Nincs adat arra, hogy ki helyezte el a lehallgató készüléket. A rendőrség nyomozást indított. Az eset kapcsán több említésre méltó adat van. A rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a lehallgató-készülék védett személyek figyelésére alkalmas. A polgármester ellen a város gazdálkodásával kapcsolatban korábban eljárást kezdeményezett a terület kormánypárti országgyűlési képviselője, aki azt megelőzően a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke volt. Ezen országgyűlési képviselő lapjelentések szerint az ügy kipattanását követően személyesen felkereste az eljáró rendőrhatóságot. A Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági államtitkára azután kezdeményezte a Nemzetbiztonsági Bizottság összehívását, miután a szocialista felügyelet alatt álló szolgálatokat az üggyel kapcsolatba hozták.
b) Adatbázis magánkézben
A Vám- és Pénzügyőrség váminformatikai rendszerének egyik legrészletesebb dokumentációját, a forráskódot – szerződés alapján – egy külső szolgáltató őrzi. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint ez elfogadhatatlan kockázatot és teljes kiszolgáltatottságot jelent. A kormány, illetve a Pénzügyminisztérium érdekkörében nem ez az első adatkezelési (informatikai) probléma. Második jelentésükben (MN., 2003. június 14.) sérelmeztük a kormányváltás után vállalkozói és állampolgári teljes adatbázisok – az adatvédelmi biztos álláspontja szerint is – törvénytelen lemásolását.
c) Betegek személyes adatainak védelme
Súlyosan sérülhet a betegek személyes adatainak védelme, ha törvényerőre emelkedik a kormány egészségügyi reformmal kapcsolatos elképzelése. E szerint 2005 közepétől profitorientált vállalkozások – például bankok vagy biztosítótársaságok – irányítják az emberek egészségügyi ellátását, úgynevezett ellátásszervezőként. Ők határoznák meg, hogy a háziorvos hová küldheti tovább a beteget. A tervezet szerint az ellátásszervezők minden betegdokumentációhoz, zárójelentéshez vagy a felírt gyógyszerek listájához hozzáférnének. 1997 óta a betegek személyes adataihoz – saját hozzájárulásuk nélkül – csak azok férhetnek hozzá, akiket erre a törvény felhatalmaz. A rendőrségnek, bíróságnak és az ügyészségnek is csak korlátozott esetekben van rá lehetősége. A kormány tervezete szerint olyanok is hozzáférnének azokhoz, akik piaci érdekből korlátozhatnák egyesek hozzáférését az ellátásokhoz. Az adatvédelmi biztos is súlyos kifogásokat emelt a törvénytervezettel kapcsolatban.
II. A szabadságjogok tiszteletben tartása
1. Sajtószabadság
„2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.
3. Az e cikk 2. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelességekkel és felelősséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek
a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg
b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.”
(Egyezségokmány 19. cikk 2-3. bekezdése)
a) Közszolgálati műsor politikai befolyásolása
A Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának a szocialisták által delegált elnöke egy lapinterjúban kilátásba helyezte, hogy konkrét műsorokat elhangzásuk előtt be fog kérni. A kuratóriumi elnök a rádió elnökének megkerülésével adatokat kért a közrádió hivatali apparátusáról, s élő adásba is betelefonált, ahol a műsorok tartalmi kérdéseivel kapcsolatos kifogásait ismertette. A kuratóriumi elnök beavatkozásaival több ízben megsértette a médiatörvény betűjét és szellemét.
b) Polgárok félretájékoztatása
A Népszava című napilap ügynökmúlttal vádolta meg a Magyar Rádió elnökét, s erre nézve különféle adatokat közölt. A bíróság jogerősen megállapította, hogy a napilap valószínűsítésre is alkalmatlan adatok közzétételével vonta kétségbe a Magyar Rádió elnökének hitelét. Ennek ellensúlyozásaként a bíróság a napilapot jogerősen helyreigazításra kötelezte. (A baloldali sajtóviszonyok kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy a Magyar Újságírók Szövetsége – Teller Ede hamisított levelének közlése miatt – előbb etikailag elmarasztalta a Népszabadság főszerkesztőjét, majd pedig megválasztotta elnökévé.)
c) A kormány egyoldalú sajtókapcsolata
A kormányzati szervek (többek között a Pénzügyminisztérium) gyakorlatában ismétlődő jelenség, hogy a költségvetési és pénzügyi kormányzati döntések hátteréről szóló tájékoztató megbeszélésekre az országos napilapok közül csak az ellenzéki Magyar Nemzetet nem hívják meg. Ezen gyakorlat alakítói egyrészt „gesztusnak” tekintik ezen meghívásokat, másrészt arra a vélelmükre hivatkoznak, hogy a Magyar Nemzet szerkesztőségében nincs megfelelő szakértő újságíró. Mindkét „megokolás” jelzi, hogy a hatalom a tájékoztatás szabadságát politikai célból korlátozza. A sajtót saját udvartartása részének tekinti. Vagyis a kormány változatlanul tartózkodik és elzárkózik attól, hogy eleget tegyen a mindenoldalú tájékoztatás kötelességének. Az ellenzéki sajtó kormányzati diszkriminációja sérti a tájékoztatás szabadságát, ennek révén a polgárok tájékozódáshoz való jogát.
d) A nagyobbik kormánypárt egyoldalú sajtókapcsolata
A Hír Televízió forgatócsoportjának a szocialista szervezők megtiltották, hogy felvételeket készítsen Horn Gyula volt miniszterelnök, szocialista kampányfőnök lakossági fórumán. A rendezvény mindenki, így a nem párttagok számára is nyitott, nyilvános volt, amelyet a sajtóban és más módon is meghirdettek. A vezető kormánypárt diszkriminatív, politikai megfontolásokból választott eljárása súlyosan megsértette az állampolgároknak a médián keresztül megvalósítható tájékozódási jogát, illetve a sajtó szabadságát.
2. Gyülekezési szabadság
„Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.”
(Nyilatkozat 20. cikk 1. bekezdése)
„A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek.”
(Egyezségokmány 21. cikk).
Javaslat a gyülekezési jog korlátozására
2004 áprilisának elején az egyik dél-magyarországi megye székhelyén a kormánypárti többségű önkormányzat közgyűlése elfogadta az olyan helyi rendelet megalkotására tett javaslatot, amely megtiltaná a politikai rendezvényeket templomok közelében. A javaslattevő szerint megengedhetetlen, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke legutóbb ilyen helyen tarthatott több ezer ember előtt nagygyűlést. A javaslat megvalósítása nyilvánvalóan a gyülekezés alkotmányos jogának korlátozásával jár. (A javaslattevő tanácsnok egyben a Centrum párt megyei elnöke, akit a bíróság 2004. április 22-én jogerősen pénzbüntetésre ítélt a 2002. évi parlamenti választások során elkövetett, ajánlószelvények összegyűjtésével kapcsolatos közokirat-hamisítás kísérlete miatt.)
3. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága
„Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
(Nyilatkozat 18. cikk)
„A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, a közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.”
(Egyezségokmány 18. cikk 3. bekezdése)
a) Egyházellenes, vallásos érzület sértő kijelentések a médiában
1. Az egyik kereskedelmi rádió műsorában 2003. december 19-én elhangzott, miszerint: „Tehát akárhogy, hát húzzuk, vesszük vagy magyarázzuk, Krisztus egy fattyú.”
2. Ugyanebben a rádióban 2003. december 24-én, szenteste fél hét körül az egyik műsorvezető szájából elhangzott, miszerint: „Kiirtanám az összes keresztényt”.
3. Ugyanezen rádió kuratóriumának egyik tagja 2003. december 27-én egy sajtótájékoztatón kijelentette: „Ha valaki házasságon kívüli gyermeket nevel… Jézus, az egy zsidó fattyú volt, ez ilyen egyszerű, nem?” Az esetek kapcsán az ORTT 30 napos műsorfelfüggesztést szabott ki, melynek végrehajtását a bíróság felfüggesztette, így 2004. január 28-tól újra sugároz a rádió. Az esetek kapcsán több közéleti szervezet büntetőfeljelentést is tett.
4. Ugyanebben a rádióban 2004. február 4-én moderálás nélkül beolvasták azt a hallgatói sms-t, melynek részeként elhangzott: „Pusztuljanak az egyházak!” Az eset alkalmas volt gyűlöletkeltésre és mások a vallási vagy hitbéli meggyőződésének megsértésére. Az ORTT panaszbizottsága a médiatörvény megsértését megállapította. Ugyanennek az adónak 2003-ban az ORTT közpénzből 5,6 millió forintos támogatást szavazott meg.
5. Az egyik országos napilap 2004. április 10-11-i (húsvét ünnepe miatt) összevont számában szerkesztőségi munkatársa álláspontjaként megjelent, miszerint „Mi tagadás, jól lenyúlja a hétvégénket ez a Krisztus kínhaláláról és csodás föltámadásáról szóló ősrégi történet.”
b) Egyházellenes, vallási érzületet sértő kijelentések politikustól
1. A nagyobbik kormánypárt miniszterének 2004. február 21-én tett kijelentése szerint „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.”
2. A nagyobbik kormánypárt parlamenti képviselője, európai parlamenti képviselőjelöltje 2004 márciusában tett nyilatkozata szerint: „A Vatikán Brüsszel hivatalain, plenáris lés bizottsági ülésein keresztül Prodistul és Strasbourgostul egész Európát le akarja nyúlni, és be akarja kebelezni. Méghozzá elképesztő gyorsasággal és agresszivitással.”
c) Szekták térnyerése
A Nemzetbiztonsági Hivatal Évkönyve szerint más európai államokhoz képest az egyházak és vallási közösségek alapítását szabályozó hazai törvény jóval megengedőbb. Az évkönyv szerint már a kilencvenes évek elejétől érkeztek bejelentések olyan vallási alapon álló szervezetekről, amelyek működésük során szabadságjogokat és etikai normákat sértő módszerek segítségével próbálnak bekerülni a fontosabb állami intézményekbe. Az évkönyv rámutat arra, hogy egy ilyen vallási mozgalom „felépítése totalitárius, anyagilag és mentálisan kizsákmányolja tagjait, vallási jellegén túlmutatva multinacionális vállalkozásként működik”. Kihasználja a liberális egyházügyi törvényt, jogsértő módon vezet nyilvántartást beszervezett tagjairól, illetve a velük kapcsolatba került személyekről.
d) Állami beavatkozás egyházi autonómiába
Az egyik egyház fenntartásában lévő egyetem kizárta homoszexuális hallgatóját a lelkipásztorképzést folytató hittudományi karáról. A bíróság az egyetemet a hallgatói jogviszony helyreállítására kötelezte. 2004 márciusában a négy történelmi egyház közös beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz az esélyegyenlőségi törvény miatt. A 2003-ban elfogadott törvény sérti a vallásszabadságot, valamint alkotmányellenesen tiltja, hogy az egyház intézmények világnézeti alapon működjenek, illetve a hit szempontjai szerint intézzék a felvételt és elbocsátást. Az eset kapcsán megjegyzendő, hogy a kormány két minisztere is, még a bírósági eljárás előtt, kifejezetten fellépett az ügyben, figyelmen kívül hagyva az egyetemi autonómiát és nem tartva tiszteletben a folyamatban lévő bírósági eljárást.
III. A politikai jogok tiszteletben tartása
1. A választások tisztasága
„A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes választáson kell, hogy kifejezésre jusson.”
(Nyilatkozat 21. cikk 3. bekezdése)
„Minden állampolgárnak a 2. cikkben említett megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül joga és lehetősége van arra, hogy
a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselők útján részt vegyen;
b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését;
c) az egyenlőség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen.” (Egyezségokmány 25. cikk)
a) Választási kampány bármi áron
A választások a demokrácia ünnepnapjai. A kampány az ünnepre való készülődés, erőgyűjtés. Mindkettő középpontjában az egyén áll. A választási eljárás szabályai azt célozzák, hogy az egyén ne váljon puszta tárggyá, eszközzé a kampány során, a pártok kezében.
2004 áprilisának elején a nagyobbik kormánypárt kampányfelkészítőjén a pártigazgató kijelentette, miszerint „nem érdekelnek az etikai és választási kódexek, a végén majd megbeszéljük, mennyi a bírság.” Ez azt jelenti, hogy előre számol a választások tisztaságának megsértésével, annak „költségként való leírásával”. Vagyis hadat üzent a választópolgároknak, akikre pusztán statisztikai adatként tekint. Világossá tette, hogy számára nem szavazó tömegek, hanem tömegszavazatok kellenek: „kerül, amibe kerül”. Mindez felfogásában és gyakorlatában is idegen a jog- és kultúrállamoktól.
Figyelemreméltó, hogy ugyanezen kormánypárt berkein belül pattant ki az úgynevezett tagtoborzó botrány. Az egyik dunántúli megyében pénzt, munkát és pályázati lehetőséget ígértek a romáknak, ha belépnek az adott pártba. (Az ügy kapcsán utólag a párt helyi etikai bizottsága az ügyben érintetteket kizárta, jelenleg az eljárás a párt országos fóruma előtt van.)
b) Választási lehetőség semmi áron
Magyar állampolgárok idén először vehetnek részt az európai parlamenti választásokon. Az amerikai földrészen élő mintegy másfélmilliós magyarság nevében számos szervezet kérte a kormányt, hogy több szavazóhelyet (ne csupán nagykövetséget, hanem konzulátust is) jelöljön ki. A magyar külügyminiszter válaszában kifejtette, hogy a konzulátusok kijelölése kizárt, mivel azok nem tekinthetők diplomáciai képviseletnek. Az érvelés bürokratikus logikája figyelmen kívül hagyja, hogy a választások demokráciában alapvető jelentőségűek.
c) Választások Romániában
A román választási törvény módosítása nyomán a jelenleg parlamenti képviselet nélküli kisebbségi szervezeteknek az induláshoz bizonyítaniuk kell, hogy tagságuk az általuk képviselt kisebbség 15 százalékát teszi ki, valamint minden megyében legalább 300 tagot kell számlálniuk. Az új szabályok egyértelmű politikai diszkriminációt jelentenek a parlamenten kívüli pártok, így a Magyar Polgári Szövetség terhére.
2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás
a) Független intézmények vezetőinek menesztése
A független állami szervezetek a mindenkori kormány tevékenységét hivatottak felügyelni. Nem véletlen, hogy a felügyelő-testületek és felügyelő tisztséget ellátók mandátumát az ügyvezetőkétől eltérően, azt meghaladóan, átívelően állapítják meg. Ez minden magán és közjogi intézmény esetében és minden jog- és kultúrállamban így van. Harmadik jelentésünkben (MN., 2003. december 12.) sérelmeztük, hogy a kormány:
- támadta a legfőbb ügyészt; azóta megjelent az Alkotmánybíróság döntése, amely világosan és megnyugtatóan értelmezte a legfőbb ügyész interpellálhatósága tartalmi és közjogi vonatkozásait, egyértelműen kimondta, hogy a Parlament a legfőbb ügyészt nem utasíthatja;
- támadta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét; azóta a kormánytöbbség alkotmánysértésektől kísérve meghozta törvényét és menesztette a PSZÁF elnökét, valamint helyettesét;
- menesztette az Energia Hivatal elnökét;
- menesztette a Központi Statisztikai Hivatal elnökét; azóta átszervezés címén felmentették a Hivatal két elnökhelyettesét.
A kormány az elmúlt fél évben menesztette a Hírközlési Felügyelet elnökét, a Kincstári Vagyonigazgatóság vezérigazgatóját és helyettesét. A menesztett vezetők mindegyike
- mandátumának lejárta előtt kényszerült távozni;
- a korábbi kormány idején kapta a mandátumát.
A jelenlegi kormány tendenciózusan mozdítja el az országos főhatóságoknak azokat a törvényileg hatéves mandátumra szóló vezetőit, akik megbízatásukat az előző kormány idején kapták.
b) Alkotmánybíróságot bíráló kormányzati tisztviselő
Tény, hogy az elmúlt két esztendőben szokatlanul sok, és jelentős kérdésekben hozott az Alkotmánybíróság a kormány felfogásával szembenálló döntést. Ennek gyökere abban keresendő, hogy doktriner elképzelések uralják a jogalkotás hétköznapjait, amelyek a maguk képére kívánják formálni - „sarkaiból kiforgatni” - a világot. A kormányfő „közjogi ötletei” (amelyek közül a „közös listát” valamennyi jelentős európai parlamenti párt demokráciaellenesnek tartotta), valamint a kormányt elmarasztaló alkotmánybírósági döntésekre történő reagálások riasztóan mutatják, mennyire idegen a hatalom mai gyakorlóitól a demokrácia. Árulkodó, hogy az Alkotmánybíróságnak a véleményszabadságot korlátozó törvényt megsemmisítő döntésének értékét azon nyomban kisebbíteni próbálta a jogalkotásért és az adott törvényért kizárólagosan felelős tárca egyik tisztviselője, mondván: a taláros testület döntése is csak egy vélemény a sok közül (mintegy „magánvélemény” 
. A felháborító nyilatkozat és nagyobbik kormánypárt reagálása („most már az Alkotmányt kell megváltoztatni” jól illeszkedik a kormányfő közjogi ötletei mögött meghúzódó felfogáshoz, és jól jelzi a mai hatalom demokrácia felfogását, demokráciaellenességét.
c) Állami Számvevőszéket bíráló kormánypárti politikus
Budapesten az egyik kormánypárti vezetésű kerületi önkormányzat gazdálkodását vizsgálva az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a kerületi vagyonkezelő cég nem gondos gazdaként járt el a közpénzek tekintetében. A független állami szerv álláspontját mind a vagyonkezelő, mind a kerület polgármestere részéről éles bírálat érte, ami jogállamban szokatlan és megengedhetetlen.
d) Országgyűlési Biztost bíráló kormányzati tisztviselő
A kormány a mecseki Zengőre NATO-radarállomás építését határozta el. Az elképzelés a környezetvédők ellenkezését váltotta ki helyi és országos szinten. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint a radarállomás felépítése a természetben visszafordíthatatlan károsodást okozhat. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy nincs jogszerűen lehetőség arra, hogy elkezdődjön a radarállomás építése. A kormány részéről egy kommunikációs tisztviselő „szakmailag súlyos tévedésnek” minősítette az országgyűlési biztos álláspontját.
4. Politikai jogok gyakorlása
„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”
(Nyilatkozat 19. cikk)
„Nézetei miatt senki sem zaklatható. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.”
(Egyezségokmány 19. cikk 1-2. bekezdés)
1. Politikai plakát kihelyezésének megtagadása
2004. májusának végén egy nemrég alakult párt európai parlamenti választásra készült plakátját nem volt hajlandó a kereskedelmi cég kitenni, mondván: a többi politikai pártot egy-egy cigarettaszállal megjelenítő plakáton lévő szöveg („Mindegy, melyiket szívod” dohányzásra buzdít, és így tiltott (gazdasági) reklám. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy 2004. január 31-én a Kendermag Egyesület bált rendezett „Együtt szívunk, együtt nevetünk” címmel. A rendezvény, illetve annak egyértelmű címe ellen a hatóságok nem emeltek kifogást, a rendezvény alatt senki ellen nem léptek fel drogfogyasztás gyanújával. (A bálon részt vett az ifjúsági tárca korábbi és jelenleg helyettes államtitkára is.) A drogszimpatizánsok kormányzati asszisztenciával rendezett bálja, valamint egy párt választási plakátjának önszabályozó reklámetika révén történt letiltása együttesen jól mutatja, hogy zavar van a politizálás fogalma kapcsán. Egyfelől a kormány egyre több valódi politikai kérdést von el a politikai vitáktól, terel át úgynevezett „szakértői problémává”, hűt le értéksemlegessé; másfelől a felszínes szemlélő ott sem tekinti a politikai jogok gyakorlását elsőrendűnek, ahol pedig helye lenne.
2. Zaklatás véleménynyilvánítás miatt
a) Az egyik dunántúli megyeszékhely városi televíziójának műsorában elhangzott beszélgetés során a polgári körök tagjait, a közterületen való politizálás apropóján a „csőcselék” kifejezéssel hozták összefüggésbe.
b) A kormány egyik miniszterének tanácsadója szervezi az úgynevezett „Vörös Csilla” Polgári Kör akcióit, amelynek célja a provokálás, a polgári körök lejáratása. Közismert provokáció, hogy egyesek alakoskodó néven (valójában nem létező) polgári kört regisztráltatnak a Demokrácia-központban.
c) 2004 februárjában a nagyobbik kormánypárt egyik politikusa törvényességi vizsgálatot kezdeményezett az ügyészségen, mondván a polgári körök működése veszélyezteti az ország demokratikus berendezkedését. A Legfőbb Ügyészség a kezdeményezést elutasította. Korábban a közpénzügyi államtitkár kezdeményezett vizsgálatot a Szövetség a Nemzetért Alapítvány ellen. Az ügyészség megállapítása szerint az alapítvány működése törvényes.
3. Ellenzéki pártiroda megrongálása
A legnagyobb ellenzéki párt irodát tart fenn az erzsébetvárosi Klauzál téren, ahol a nemzetiszín, uniós és Fidesz-zászlók vannak kifüggesztve. 2004 áprilisában a zászlók közül a nemzetiszín és a Fidesz-zászlót megtépték. A feljelentés ellenére a rendőrség az ügyet a közigazgatási hatósághoz tette át, mondván, hogy csupán szabálysértés történt. Időközben hasonló eset történt a főváros XVI. kerületében fenntartott Fidesz-irodánál.
IV. Tisztességes eljárás
1. Törvény előtti egyenlőség
„A törvény előtt mindenki egyenlő”
(Nyilatkozat 7. cikk)
a) Egyenlőtlenség a nemzetbiztonság előtt
Mai napig nincs megnyugtató válasz arra, hogy a kormány központi tényezőivel két év óta szoros kapcsolatban álló, írásban és személyesen tanácsadást végző külföldi állampolgárt miért nem vetik alá nemzetbiztonsági ellenőrzésnek. A jelenlegi kormányfő múltját vizsgáló úgynevezett Balogh-bizottság mellett időszakos szerepet kapott két – külföldi állampolgársággal is rendelkező – szakértő esetében a kormánypárt részéről ez kifejezett kívánalom volt és megtörtént.
b) Egyenlőtlenség látszata a bíróság előtt
Folyamatban lévő – és a közvélemény előtt is ismert – büntetőperben a bíróság tanúként idézett két közismert politikust. Mikor a tanúk megjelentek, a bíró kihallgatásukat megelőzően a tárgyalótermen kívüli hivatali szobájában találkozott velük. Az egyik napilap előbb a bíróság elnökéhez, majd pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz fordult megnyugtató állásfoglalás végett.
2. Ártatlanság vélelme
„Minden büntetendő cselekménnyel vádolt személyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelméhez szükséges valamennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják.”
(Nyilatkozat 11. cikk 1. bekezdése)
„Bűncselekmény elkövetésével vádolt minden személynek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították.”
(Egyezségokmány 14. cikk 2. bekezdése)
2004. január 21-én az egyik hetilapban megjelent írás tartalma miatt a bíróság magánvádas eljárásban rágalmazásért nem jogerősen a hetilap főszerkesztőjét tíz hónap végrehajtandó fogházbüntetésre, a hetilap munkatársát pedig két évre felfüggesztett nyolc hónapi fogházbüntetésre ítélte. Az eljárás folyamatban van. A nem jogerős bírói határozat kapcsán, annak ismeretében az igazságügy-miniszter kijelentette, hogy „az nem lenne rossz, ha az újságírók leszoknának a hazudozásról”; másrészt a közszolgálati televízió műsorában kifejtette, miszerint úgy gondolja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor lehet újságírókat börtönnel sújtani. Elkerülve az elsőfokú bírói döntés minősítését, illetve a leendő másodfokú döntés latolgatását, meg kell jegyezni, hogy az ártatlanság vélelmének sérelmével jár, ha konkrét folyamatban lévő ügyhöz kapcsolódva a végrehajtó hatalom képviselője (különösen a terhelt ellenében) hangot ad álláspontjának.
V. A kiskorúak jogainak védelme
„A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.”
(Nyilatkozat 26. cikk 3. bekezdés)
1. Médiaártalom
a) Az Országos Rádió és Televízió Testület 12 éves gyermekek és szüleik körében felmérést készített az úgynevezett „kibeszélőshow” fogadtatásáról. A felmérés szerint a „Mónika” és „Balázs” név alatt futó műsorokat a szülők felháborítónak tartják az erőszak, a szexualitás köré csoportosuló témák és a trágárság miatt.
b) A kereskedelmi televíziók repertoárján megjelent a legdurvább családon belüli erőszak: az „Anyacsavar” című műsor. A valóságshow elemeinek a család legmélyebb személyi kapcsolatainak megingatásával történő egyesítése súlyosan sérti a műsorban szereplő és az azt figyelemmel kísérő gyermekek jogait zavartalan fejlődéshez fűződő érdekét. Jelentésünk szempontjából jelentősége van annak, hogy a műsort közvetítő csatorna a kormánytól közpénzhez jutott: kormányzati pályázaton nyert több millió forint támogatást a csatornát futó „valóság-show” .
2. Homoszexuális klub iskolák közelében
Az egyik dunántúli városban működési engedélyt kapott a hatóságtól egy általános és középiskolák közvetlen közelében kialakított homoszexuális klub. Helyi közéleti szereplők, többek között az iskolaigazgató tiltakozása ellenére a hatóság a klub adott helyen történő megnyitása ellen nem lépett fel. Figyelemre méltó, hogy az esélyegyenlőség jegyében fellépő kormánytag az egyetemről elbocsátott homoszexuális hallgató ügyében rögtön hangot adott nemtetszésének (vö.: II/4/d) alatti eset), míg ebben az esetben néma maradt.
VI. Egészségügyi önrendelkezés – szabad orvosválasztás
Az egészségügyi ellátás átalakításáról szóló törvénytervezet szerint létrehoznák az úgynevezett ellátásszervezőket, és ezek a társaságok jelölnék ki azokat a szakorvosokat, illetve kórházakat, amelyeket a háziorvos betegének ajánlhat. Amennyiben a beteg nem ezek közül választ és más orvost, illetve intézményt veszi igénybe az egyébként egészségi állapota alapján indokolt ellátás érdekében, akkor – a tervezet szerint – kezelésének tíz százalékát neki kellene kifizetnie. Az új rendszer korlátozná a szabad orvosválasztás jogát, ami az önrendelkezés jogából fakadó alkotmányos alapjog.
VII. A kormány hozzáállása az emberi jogok megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásához
Negyedik jelentésünk közzététele után már alappal lehet azt állítani, hogy a kormány sem a jelentés megjelenése előtt, sem pedig azt követően nem tartja szükségesnek, hogy a felsorolt esetekre reagáljon. Kivételként lehet említeni az „Anyacsavar” című műsor kapcsán az esélyegyenlőségért felelős miniszter megszólalását, aki – helyesen – a gyermekek jogainak sérelmét vetette fel. Fájdalmas ugyanakkor az a részvétlenség, amit a román határtól visszafordított újságíró esete kapcsán a külügyi tárca tanúsít. Általában véve – két évvel a kormányváltás után – az mondható, hogy a krmány a visszásságokat nem megoldani, hanem szítani próbálja. Ezt mutatják azok a nyilatkozatok, amelyek egy-egy hibás intézkedés után elhangoznak, nem kímélve az alkotmányos intézményeket. Különösen ebbe az irányba mutatnak az egyházakkal szembeni, vallási meggyőződést sértő kormánypárti nyilatkozatok.
VIII. Megállapítások
Szakadék van a hatalmon lévő koalíció által hirdetett elvek és a hatalmi mechanizmus gyakorlata között. Az egyén (senki által nem vitatott) jogainak abszolutizálásával, a társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség iránti elvárások mesterséges középpontba állításával, konjunkturális kihasználásával egyidejűleg a hatalmi mechanizmus gyakorlata újratermeli a szabadságjogi és egyéni sérelmeket. Az egyén oldaláról ebben fogható meg az elmúlt két esztendő történéseinek lényege, ami mind a demokrácia, mind a jogállamiság szempontjából rossz tendencia. Bizonytalanságban tartja a hétköznapokat, megingatja a demokráciába, a jogállam működésébe vetett bizalmat. A hirdetett elvek és jogok árnyékában a végrehajtó hatalom nem alanynak, hanem tárgynak tekinti az állam polgárát. Vitathatatlan, hogy a kormányzásban, illetve közelségében domináló felfogáshoz képest másképp és másként látjuk mind általánosságban az emberi szabadságok, mind konkrétságukban az emberi jogok lényegét, rendeltetését, érvényesülését. Úgy gondoljuk, egyforma súllyal esik latba, hogy mihez van joga az egyénnek, és mihez nincs joga az államnak. A kettő nem zárja ki, de nem is feltételezi egészen egymást. A kettő között egymásrautaltság éppúgy jelen van, mint érdekellentét. Soha nem az emberi jogok hiányoznak, hanem a tiszteletben tartásuk. Soha nem önmagában az állam a probléma, hanem a működése.
Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon. 2003. december – 2004. május)
Cikk küldése | Szóljon hozzá a fórumban | Nyomtatási verzió
Álhír
Kerék Csaba csupán függönyt akart venni
#
Külpolitika
Ronald Reagan meghalt
#
Belpolitika
Hullajó a koporsó: sztrájkolni se utolsó...
#
Zene, film, könyv
Márai Sándor idézetek
#
Külpolitika
Az USA történetének legnagyobb tévedése:...
#
Külpolitika
HÁBORÚ!!!!!!!!
#
MNO Törzsasztal
Itt növelheted hozzászólásaid számát!
#
Történelem
Vélemények a Horthy-Magyarországról
#
Zene, film, könyv
Good bye Ray Charles (ISTEN VELED)
Az elmúlt 10 nap legnépszerűbb cikkei:
# Dávidisztán, a normális Európa (11307)
# Szili elnémította Kovács Lászlót (10099)
# Izé, Horn, izé, Gyula (9307)
# A nap karikatúrája (8597)
# Kitiltották a Magyar Televízió Híradójából az egyik munkatársat (8273)
# Aki otthon marad, az MSZP-re szavaz (7731)
# Zsidó lokál, megfelelő közönséggel (7711)
# Nyolcvannégy éve csonkán (7333)
# Újabb egymilliárdos szerződést kapott egy MSZP-s (6536)
# A nap képe (6527)
mire a rendőrök elvitték és szabálysértési eljárást indítottak ellene. 
Beszédében a politikus azt hangsúlyozta: 1956 októbere a legfontosabb kapocs magyar és magyar ember között. Az eseményen jelen volt Hiller István pártelnök is.[/img]
