Szerkesztői megjegyzés: Lidércálomként dereng a jövőbe vetett múlt-kép. Gyorsulva, s mind kitapinthatóbban történik a visszarendeződés oda, ahonnan a rendszerváltás úgymond elindult, anno. A szokásos kommunista formula előírja az általános ziláltság állapotát. Mindent mindenkoron forrongásban és főleg a fejetlenség állapotában kell tartani, hogy az átlagpolgár sohase tudja biztosan, mi és honnan zúdulhat rá. Majszolják a demagóg demokráciát, közben zsigereikből átkozva mindazt, ami nem kommunista szabvány, legyen szó a társadalomról, gazdaságról, vagy a politikáról általában. Jegyzetírónk vészharangot kongat, amint azt tapasztaljuk, késve. (Tom Kennedy)

1945 és 1956 között közel 400 embert végeztek ki politikai okokból, és a felnőtt lakosság csaknem egyharmada ellen indult hatósági eljárás. Az 50-es években több mint 35 ezer embert börtönöztek be. 1956 után több mint 15 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és több mint 200 embert végeztek ki. Hozzávetőlegesen 200 000 ember kényszerült elhagyni az országot. A szovjet hatóságok november első napjaiban közel 5000 főt elfogtak, akik közül a KGB 860 embert - köztük kiskorú fiúkat és lányokat - hadifogolyként szovjet területre hurcolt. A gyilkos sortüzeknek 300-450 fő esett áldozatul

A Gonosz 20. századi inkarnációja
Normális körülmények között a jog a többség erkölcsi normái alapján szolgáltat igazságot, de ha az uralomra jutott réteg ideológiája ellentmond ennek, akkor az ideológia győz. Ilyenkor koncepciós pert kreálnak. A boszorkányperek, inkvizíciós perek és kivégzések esetében is az ideológia ült törvényt: Giordano Bruno máglyahalála közismert. A 20. század azonban ebben is tudott újat hozni.

Rajk László


A közelmúlt koncepciós perei a kommunista rendszer vívmányai. Céljuk a megfélemlítés, a többség erejének megtörése volt, s e nemes cél érdekében nem válogattak az eszközökben. Az első pereket a Szovjetunióban folytatták le, érdekes módon nem csak az ellenség likvidálására, hanem a kommunisták közötti ellentétek hatékony megoldására is. Az elkötelezettség jele volt, ha a vádlott - esetenként őszinte - bűnbánatot tartott, vagy elfogadta a ráosztott áldozatszerepet.

Orbán Viktor csütörtökön a Vármegye Galériában megnyitja Szervátiusz Tibor szobrászművész "1956" című kiállítását.

Budapest, 2003. november 6.

Magyar Nemzet
Az 1956-os forradalmat követő megtorlás egyik helyszínén, a budapesti Kozma utcai Kisfogház épületében koszorúzta meg Mádl Ferenc köztársasági elnök a mártírhalált halt hősök emléktábláját. Dávid Ibolya ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a megtorlás időszakában 26 621 ártatlan embert ítélt el a magyar igazságszolgáltatás.

Mádl Ferenc a Kozma utcai Kisfogházban helyezett el koszorút az áldozatok emlékére
Fotó: MTI

Az MDF elnöke a kommunizmus egyik legnagyobb bűnének nevezte, hogy „a politika harcában félretette vagy annak alárendelte az alapvető erkölcsi elvárásokat”. Balás Piri László, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány kuratóriumának elnöke 1956. november 4-ét az árulás napjának nevezte, Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének volt elnöke pedig kifejtette: „nem jöhet új világ a bűnöket cipelve, azokat elfelejtve.”

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, valamint Polt Péter legfőbb ügyész a Gyorskocsi utca 25. és a Nagy Imre tér kereszteződésében található 1956-os hősök emléktáblájánál koszorúzott.

Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke a jutadombi katonahősökre emlékező soroksári koszorúzáson a szabadság, bátorság és erkölcsi emelkedettség időszakának nevezte a forradalom kitörését követő napokat, heteket.

Tegnap megkoszorúzták Kovács Béla, a Nagy Imre-kormány volt minisztere Kossuth Lajos téren álló szobrát is. Kiss Zoltán, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt elnökségi tagja hangsúlyozta: ma sem kapta viszsza értékét 1956, „mert nem tudtuk elérni azt, hogy önfeledten, mindannyian egységesen ünnepeljük meg azt, amit a világ megünnepel”.

Az 1947 és 1956 között politikai okokból elítéltekre és kivégzettekre emlékezett tegnap a Politikai Elítéltek Közössége a budapesti Memento emlékműnél. A Himnusz eléneklése után Csuka István dandártábornok, a honvédség protestáns tábori püspöke mondott imádságot. A megemlékezésen részt vett Boross Péter volt miniszterelnök és Petkó András MDF-es országgyűlési képviselő is.

[b]Jól figyeljen ide az MSZP!
(bandee)

Wittner Mária nem is olyan régen egy parlamenti megemlékezésen erkölcsi hullának nevezte az MSZP-t. Wittner Máriával tökéletesen egyetértek. A szocialista nónemklatúra gyülevész hada, erkölcsi hullákból áll. Medgyessy Péternek, egykori kommunista SZT tisztnek nincs erkölcsi alapja, hogy koszorút helyezzen a 301-es parcellába. Horn Gyulának pláne nincs. Mégis megtették az elmúlt 13 évben.
A felemás Rendszerváltásnak "köszönhetően" Medgyessy Péternek a választások eredményeképpen, ha kételyekkel ugyan, de joga van miniszterelnöknek lenni, ez természetesen nem jogosítja fel, hogy a 301-es parcellában koszorút helyezzen el.
Nem jogosítja fel, hogy Deák Ferencre hivatkozva megbékélésről és a nemzettel való kiegyezésről beszéljen. Nincs semmiféle erkölcsi alapja hozzá! A szocialisták a tűzzel játszottak 56'-ban, a nép ezt nem tűrte. Utána következett a kommunista terror. Jöttek a Horn Gyulák és a Kádár Jánosok és az akasztások.

Ma azonban tisztelt szocialisták, egykori kommunisták, egykori MSZMP-sek, mostani MSZP-sek, nómenklatúra tagok, volt ÁVÓ-sok, egészen más a helyzet.
Ne játszanak a nemzet lelkiismeretével, mert úgy néz ki a nemzet 13 év után ismét kezd magához térni.

Tisztelt MSZP, jól vigyázzanak,

-ne provokálják a magyarokat!
-Ne provokálják a Söjtöri polgárokat,
-ne provokálják Loppert Dánielt,
-ne provokálják a magyar zászlós hazafiakat.
- Ne provokálják Budaházy Györgyöt,
-ne fenyegessék a Fideszes jelölteket,
-ne alázzák meg Kondor Katalint,
-ne támadják Polt Pétert, ne érjenek többet egy újjal se Szász Károlyhoz,
-ne veressék meg az újságírókat, hagyják békén a jobboldali pártaktivistákat,
-ne nyomjanak a fejükhöz pisztolyt,
-ne tegyenek az MDF-es székére pisztolygolyót üzenetként,
-ne fenyegessenek köztörvényes Tasnádi Péterren keresztül jobboldali újságírókat,
-ne provokálják a túlnyomórészt jobboldali pártokat támogató egyetemista , főiskolás, nem főiskolás fiatalokat.

Kezdjék el a nemzetet szolgálni, mert rossz vége lesz.

Nagyapáink mindent elmeséltek önökről, jól tudjuk kik maguk, és milyen eszközöket használnak a nép ellen saját hatalmuk megtartása érdekében........ A programok nélküli kormányzásuk, a gazdaságpolitikához nem értésük és a válságpolitizálásuk ismét arra volt jó, hogy immár 13 év elteltével harmadszorra is becsapjanak minket.
Van egy javaslatom: távoznak békével.
Az óra ketyeg, a nemzet egyre türelmetlenebb. Régi elvtársak és ifjú bolseviok: KONEC!

A cikk webcíme: http://portal.jobbik.net/modules.php?name=News&file=article&sid=2257

***********

A Kéthly Anna Szociáldemokrata Kulturális Egyesület nyílt levele

Nyílt levél Salgó László, országos rendőrfőkapitánynak

Tisztelt Rendőrfőkapitány úr!

2003. október 23. 13 óra 30 perc

Kijöttünk a forradalmárok temetőjébe és körülálljuk a nagyszerű szociáldemokrata, Kéthly Anna sírját.

Elhangzik néhány keresetlen, emlékező szó, koszorúkat és virágot helyezünk el, majd elénekeljük a himnuszt.

Tőlünk néhány méterre civil ruhás rendőrök állnak. Figyelnek bennünket, kameráikat ránk irányítják, és felvételeket készítenek rólunk.

És mindez történik több mint tizenhárom évvel a rendszerváltozás után.

Mi pedig szégyenkezünk! Miattuk!

október 26. 20:39
[MTI]

Az 1956-os forradalomra történő emlékezés életünk részévé vált minden fájdalmával együtt - mondta Wittner Mária '56-os halálraítélt vasárnap az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz 47. évfordulóján. A mosonmagyaróvári Gyász téren tartott megemlékezésen a szónok felidézte a forradalom mártírjainak elmékét.
"Nekünk '56 szabadsága nem a ma szabadosságát jelenti, hanem az elesett hősöket, kivégzett mártírokat, megalázott, megnyomorított embereket" - hangoztatta. A továbbiakban éles hangon szólt az '56-os sortüzek elrendelőiről és végrehajtóiról. "Szükségesnek tartom, hogy ne felejtsük el azokat a neveket, akik ártatlan, fegyvertelen emberek vérével festették pirosra a magyar történelem gyászos napjait" - szögezte le Wittner Mária.

Levelt van.

Szobor Hegedűs István emlékére

--------------------------------------------------------------------------------

Hegedűs István egykori öttusázóbajnok szobrát október 22-én avatták fel a Testnevelési Egyetem szoborparkjában. Az 1956-ban mártírhalált halt sportolóra barátai, sporttársai és családtagjai emlékeztek.

Hegedűs István az egykori húszforintoson

Ahhoz, hogy megtudjuk, miért örült ifjabb Tóth Béla szobrászművész annak, hogy bronzba öntheti Hegedűs István, az egykori olimpiai válogatott öttusázóbajnok alakját, előbb vissza kell nyúlnunk az időben. Vissza az 1952-es helsinki olimpiáig, ahol meglepetésre három magyar fiatalember hozta el az aranyérmet öttusában. Vissza kell lépnünk a rendkívüli önfegyelmet, technikai tudást és fizikai állóképességet igénylő sportág világába, és vissza 1956. október 24-e hajnalára, amikor is - egy újságcikk megfogalmazása szerint - egy "eltévedt golyó" kioltotta Hegedűs István életét.

- Eltévedt golyó! Tudja, mi az eltévedt golyó? Amikor a vadászaton véletlenül meglőnek valakit. Amikor ártatlan emberek közé lövetnek, az nem eltévedt golyó - forgatja a megsárgult lapokat dr. Kovácsi Aladár, a helsinki győztes öttusacsapat egyik tagja. Kovácsi doktor házában nyugalom és derű, mindenütt virágzó növények. Az asztalon családi album: gyerekek és unokák vidám fotói. Talán ugyanilyen békés öregkort érhetett volna meg 1924. október 23-án született sporttársa, barátja, "Fityula" is, ha a forradalom kitörésének másnapján nem megy szokása szerint az uszodába: na, nem azért, hogy edzést tartson, hanem hogy megóvja a gyerekeket, a jövő úszóreménységeit, ha azok mindennek dacára elmentek a reggel hat órakor kezdődő edzésre. S Kovácsi Aladár albumaiból egyszer csak régi, megbarnult fényképek kerülnek elő, s a napsütötte házból az ötvenes évek szürke valóságába érkezünk, ahol az öttusázók egy letűnt világ - elsősorban katonai - erényeit őrizték. Hiszen nekik futni, úszni, lovagolni kellett, s emellett jól kellett forgatniuk a tőrt és a lőfegyvert is.

- Az 1948-as londoni olimpiáról szóló tudósításokat olvasva megtudtam, hogy Karácson László a tereplovaglás során bukott és eltört a válla. Ennek ellenére visszaült a lóra, és a következő napokban a vívást és a lövészetet is teljesítette. Arra gondoltam, hogy ha ilyen férfiak vannak ebben a sportágban, akkor nekem ott a helyem - emlékszik vissza Kovácsi doktor.

Ő akkor döbbent rá, hogy ilyen sportág egyáltalán létezik, az akkori magyar társadalomban azonban kevés emberhez jutott el ez az információ. Az 1952-es csapat a negyedik tusa után már vezetett az olimpián, a magyar lapok mégis csupán egy kis hírben számoltak be róla. Ők pedig annak a kijelentésnek a vészjósló árnyékában versenyeztek, hogy amennyiben a csapat nem lesz legalább hatodik, megszüntetik Magyarországon az öttusasportot.

Sokáig keresték az ideális férfit

A csapat győzött, a sportágat nem szüntették meg, így további nagyszerű sportemberek kerülhettek ebbe a világba. A sors kegyetlen fintora, hogy 1956-ban éppen a harci technikákban is járatos öttusázók közül ketten is meghaltak. Egyikük az 1949-es válogatott Gérecz Attila költő - aki 1954-ben, télvíz idején a jeges Dunát átúszva szökött meg a váci börtönből - 1956-ban, az utcai harcok során esett el. Hegedűs Istvánt viszont a születésnapja utáni hajnalon, váratlanul érte a golyó.

- 1956. október 24-én reggel háromnegyed ötkor kopogott be hozzám - emlékezett egy régi interjúban Gerendás László (a mai vízilabdaedző, Gerendás György édesapja) a végzetes napra. Hegedűs, aki akkoriban a Vasas úszóedzője volt, azt mondta Gerendásnak, aki az FTC utánpótlásával foglalkozott, hogy siessenek az uszodába, mert ha a gyerekek kimentek, sürgősen haza kell őket küldeni. Nehogy bajba keveredjenek.

Azon az októberi hajnalon sem a troli, sem a villamos nem járt. Amikor a két sportember a Szófia utcához ért, elrobogott mellettük egy teherautó, amelyről röpcédulákat szórtak, a Teréz templom felől pedig egy fegyveresekkel teli másik teherautó haladt a Városliget felé. A Szófia utca sarkán lévő szovjet könyvesboltból az emberek kidobálták a könyveket. Gerendás és Hegedűs berohant a Szófia utcába, akkor azonban már ropogtak a fegyverek. Két szomszédos kirakatmélyedésbe húzódtak, és a falhoz lapulva várták, hogy abbamaradjon a lövöldözés. Amikor Gerendás kilesett a fedezékből, iszonyú látvány tárult a szeme elé: ártatlan járókelők holtteste feküdt mindenütt a járdán és az úton.

Hegedűs István halálának egyetlen szemtanúja szerint egy teherautó állt a könyvesbolt előtt: egyenruhások rohangáltak, ugráltak körülötte, de azt nem tudta, kik lehetnek. Amikor a fegyverropogás elhallgatott, és a teherautó elindult a Nyugati pályaudvar felé, Gerendás kilépett a mélyedésből: barátját ott találta arca bukva, mozdulatlanul. Felemelte Fityula testét, de a Hunyadi téren már nem bírta tovább cipelni: barátját egy piaci targoncára tette, azon tolta tovább az Izabella utca 50. felé, ahol Hegedűs édesanyja éppen kinézett az ablakon, amikor a kapu elé ért. A bérház hátsó udvarán temették el, ahonnan 1957 tavaszán kihantolták, és a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

S hogy miként lett Hegedűs Istvánnak szobra, ahhoz előbb egy másik szobor történetét kell felidéznünk. Az 1952-es olimpiai csapat tavaly a győzelem ötvenéves jubileumát ünnepelte Helsinkiben, ahol látták, hogy csodaatlétájuknak, Lasse Virénnek még életében szobrot emeltek a finnek. Akkor jött az ötlet, hogy állítsanak szobrot Tóth Bélának, az öttusaválogatott legendás lovasedzőjének a Nemzeti Lovardában, vagy ahogy az öttusázók hívják, a Tattersaalban. A Ludovika Akadémia egykori tanárának volt köszönhető, hogy a válogatott minden versenyen hibátlanul lovagolt. A szobrot az adakozásból összejött pénzből ifjabb Tóth Béla szobrászművész, az "öreg" fia készítette el, akihez nem sokkal a szoboravató után így szólt Kovácsi Aladár:

- Béluskám, ide figyelj. Még egy szobrot kellene csinálni. Meg kellene formázni Hegedűs István alakját is. - Kovácsi Aladár elmondása szerint a szobrászművész ennek igencsak megörült: Fityula ugyanis maga volt a tökéletes férfi. Különlegesen szép, arányos testű, kidolgozott izomzatú ember volt, akinek finom vonásait öröm szoborba önteni. Az emlékmű elkészítésének terve találkozott Hegedűs István lányának, Hegedűs Andreának az elképzelésével, aki az apa vonásait, génjeit, sportszeretetét örökölte, s aki boldog, hogy kétéves korában elvesztett, mártírhalált halt édesapja előtt tisztelegve összegyűltek a családtagok és a sportolók is. Bár, mint mondta, kicsit félt az ünnepségtől, "apu ugyanis nem szerette a nagy felhajtást".

S hogy Hegedűs István nagyszerűségét nem csak az emlékezet szépíti meg, arra bizonyíték egy másik, hozzá fűződő "legenda" is: ő volt a húszforintos bankjegyen látható férfialak modellje. A grafikus, aki a Pénzjegynyomdából a megbízást kapta, uszodáról uszodára járt, hogy egy igazán szép testalkatú férfira találjon. Végül a Sportuszodában akadt Hegedűsre, akinek a testét élethűen, a fejét kissé "idealizáltan" ábrázolta. Ám Hegedűs Istvánnak - akinek emlékére szintén október 22-én a VI. kerületi önkormányzat is emléktáblát avatott a Szófia utcában - nem csak a külsejéről maradtak szép emlékek. Csodálatos ember volt - állítják azok, akik közelebbről ismerték. Amilyen klasszikus arányú, kidolgozott izomzatú volt a teste és férfiasan szépek az arcvonásai, olyan nemesek belső, emberi tulajdonságai is. Jó humorú, barátságos, segítőkész, ám sohasem tolakodó, szerény férfi volt.