Hazugság és valóság a kettős állampolgárság ügyében

„És a többség elutasította azt is, hogy a kettős állampolgárság ügyében szélsőjobboldali politikusokkal együtt agitáljon az igen szavazatra.”- mondott Vajnai a párt elnökére utalva televíziós szereplésében.

Vajnai itt sem mond igazat. Mi volt a Munkáspárt álláspontja? Mindenkinek lelkiismeretére bíztuk, hogy támogatja-e a kettős állampolgárságot vagy sem. Miért döntöttük így? Azért, mert a pártban is, a KB-ban is voltak olyanok, akik ellenezték a kettős állampolgárságot és voltak olyanok, akik támogatták. Mit javasolt a KB ülésén Thürmer Gyula? Azt, hogy a párt bízza mindenki lelkiismeretére. A népszavazáson számunkra nem ez a fő kérdés, ne osszuk meg a KB-t, és a pártot fölöslegesen. Mit tett és mit javasolt Vajnai Attila? Mivel maradt abszolút kisebbségben a KB ülésén? Azt javasolta, hogy NE támogassuk a kettős állampolgárságot, magyarán támogassuk az MSZP és az SZDSZ álláspontját, és ezzel együtt osszuk meg a Munkáspártot. Szerencsére a Központi Bizottság elutasította álláspontját.

Thürmer Gyula nem lépett fel szélsőjobboldali politikusokkal. A Magyar Rádió közös adásra hívta a Munkáspárt elnökét és a Magyarok Világszövetségének elnökét, úgy, mint a két népszavazási kérdés kezdeményezőjét. Nem kellett volna elmenni? A Munkáspártnak olyan sok rádiós szereplési lehetősége van, hogy ezt és hasonló lehetőségeket visszautasíthatott volna?

A Munkáspárt minden változásra nyitott. Nyitott, mert nagyon szeretnénk, hogy végre elõször olyan kormánya legyen az országnak, amely az utca emberének is jobb életet teremt. A mostani kormányfõváltás idején is sokat beszélnek a változásról, de vajon lesz-e változás?

Holnaptól nincs lopás! Holnaptól nincs lopás?

Gyurcsány úr tehetne három dolgot, amivel minden bizonnyal eloszlatná a kételyeket. Elõször is, mondja meg a minisztereknek, a képviselõknek és egész csapatának: emberek, holnaptól nincs lopás! Neki ezt most elhinnék. Miért? Azért, mert a vagyonát a 90-es évek – finoman szólva – eredeti tõkefelhalmozásának korszakában szerezte, így ismeri a módszereket. Másrészt, õ az elsõ olyan szocialista politikus, akinek van önálló egzisztenciája, nincs rászorulva, hogy a fizetése mellett más pénzekhez is hozzájusson.

Nagy kérdés, hogy megteszi-e. Szavakban minden bizonnyal igen, a gyakorlatban nem biztos. Õ talán nincs ráutalva ilyen “jövedelemkiegészítésre”, de a környezetében vajon mindenkirõl elmondható-e ez? Nem beszélve arról, hogy az új miniszterelnökkel új csapat, új támogatók is jönnek, akiknek vannak “elvárásaik”, s nem biztos, hogy megértik: 15 éven át lehetett magas szinten úgy lopni, hogy ez nem veszélyeztette az ország stabilitását. Ma már Európa sem kér a “kis korrupt Magyarországból”, mert most már az õ pénzüket is lopják, de fõleg az embereknek van elege belõle.

Másodszor, Gyurcsány úr bejelenthetné: holnaptól korlátozzuk a tõkét. Például, elállunk a kórház-privatizáció beteg ötletétõl. Medgyessy úr ezt hiába ígérte volna, neki senki sem hitte volna el. Két éve miniszterelnök, és bizony semmiben sem korlátozta a tõkét. Orbán úr éppen azzal nyerte meg az európai parlamenti választást, hogy a megígérte a tõke korlátozását. Szerencséjére neki most nem kell bizonyítania, mert nincs hatalmon, két év múlva meg ki tudja, mi lesz. Ha Gyurcsány úr ezt megtenné, neki ezt elhinnék. Miért? Nos, azért, mert lévén tõkés, õ tudja, hogy meddig lehet a tõkét korlátozni úgy, hogy az a tõke számára elviselhetõ legyen, de az utca embere már érezze pozitív hatását, és komolynak tekintse a kormány változtatási szándékát. Aki hallotta, hogy Gyurcsány úr leállítja a népellenes egészségügyi reformot, kérjük, sürgõsen szóljon!

Harmadszor, Gyurcsány úr bejelenthetné: bevonom a politikai életbe a baloldali erõket. No, nem párttársaira gondolunk, hanem a tényleges baloldalra, a Munkáspártra. Azt, hogy a Munkáspárt gondolatai figyelemre méltóak, azt még Tölgyessy Péter is elismerte a Népszabadság augusztus 28-ai számában: “Erõteljes gondolatai inkább csak a rendszertagadó baloldalnak akadnak.” Mi is tapasztaltuk, hogy balra-jobbra használták a kampányban a Munkáspárt szellemi mûhelyeiben született gondolatokat. A kormányzati elõkészítõ munkában intézményesen ki lehetne kérni a Munkáspárt véleményét. A kormány létrehozhatná a Köztársasági Konzultációs Tanácsot, amelyben helyet kaphatnának más parlamenten kívüli pártok is. Mindehhez, természetesen, olyan kormányfõ kell, aki nem az SZDSZ bábja, hanem van mersze nemet mondani a liberálisoknak. Ez eddig sohasem történt meg 15 év alatt. A liberálisok osztálygyûlölete mindig legyõzte a józanész szavát.

Van, aki azt mondja, Gyurcsány úr rendes ember, hiszen pár hónapja õ is aláírta azt a petíciót, amely visszaköveteli a vörös csillagot. Na és? A megkötöttségekre fittyet hányó, a baloldal felé politizáló politikus imázsába ez is belevág. Orbán Viktor nemrég átlépte a Rubikont, amikor kijelentette: ma már nincs baloldal és jobboldal, problémák vannak, amelyeket meg kell oldani. Most Gyurcsány Ferenc teszi meg ugyanezt a lépést, a másik oldalról indulva. A végeredmény a pragmatikus Tony Blair-i baloldaliság lehet, aminek, természetesen, semmi köze sincs sem a baloldalhoz, de még a szociáldemokráciához se nagyon.

Ismerjük a Medgyessy-kormány történetét

Változtatni éppen lehetne, de kérdés, hogy lesz-e változás? A Munkáspárt ma is nyitott, mint ahogyan nyitott volt a Medgyessy-kormány hatalomra jutásakor, de semmilyen illúziónk nem lehet. Nem lehet, mert ismerjük a Medgyessy-kormány történetét.

A Medgyessy-kormány módosította az Orbán-kormány szociálpolitikáját, amely döntõen a középrétegek támogatására irányult. A Medgyessy-kormány – különösen a kormányzásának elsõ száz napjában – jelentõs intézkedéseket tett a nyugdíjasok, az állami alkalmazottak, pedagógusok, egészségügyi dolgozók helyzetének javítására. Ez jó volt, ezt a Munkáspárt is támogatta.

Persze, a dolognak volt egy másik oldala is, és nyilvánvalóan ez volt a száznapos osztogató politika igazi oka. Ezzel a kormány leszerelte a szakszervezetek támadását is, és elérte, hogy az elmúlt két évben egyetlen komoly sztrájk vagy megmozdulás sem volt. A szakszervezetek félretették radikális követeléseiket, például a munkatörvénykönyv módosításának követelését, amelyet egyébként a korábbi idõszakban éppen az MSZP támogatott. Ebbe a politikába az SZDSZ is beletörõdött, mert a tõkés kizsákmányolás folytatásához nyugodt politikai helyzet is kellett.

Úgy tûnt, hogy a kormány ezekkel az intézkedésekkel képes tartósan biztosítani a szociális békét, visszafogni a szociális elégedetlenséget, a szociális indíttatású szervezkedéseket. 2003-ra azonban lényegesen megváltozott a helyzet. A kormány korábbi szociális intézkedéseit az áremelések, a piac liberalizálása elsodorta. A Munkáspárt ezért mondta 2003 szeptemberében: az MSZP kormánya nem a baloldal, nem a nemzeti közép, hanem a külföldi és hazai nagytõke kormánya. Ezt az értékelésünket az azóta eltelt idõ százszorosan alátámasztotta.

Az EU-csatlakozás az embereket egyszerre szembesítette az eltelt 15 év minden gondjával és problémájával, és úgy érezték, hogy az EU-csatlakozás nehézségeinek leküzdésében a kormány magára hagyta a társadalmat. Mindez növelte az emberek elégedetlenségét, amelynek számos jele közül a leglátványosabb az európai parlamenti választás volt, amelyen az emberek egyrészt jelentõs távolmaradással fejezték ki elégedetlenségüket, másrészt azzal, hogy a kormányzó MSZP helyett a Fideszt támogatták. A társadalmi hangulat változását mutatta a Munkáspárt népszavazási kezdeményezése is. A Munkáspárt 300 ezer aláírást gyûjtött össze a kórházak eladása ellen. Az akció sikere két veszélyt vetett fel a Medgyessy-kormány számára. Egyrészt, a kormány nem lesz képes alkotmányos eszközökkel féken tartani az alulról jövõ társadalmi kezdeményezéseket. Másrészt, az a tény, hogy a Fidesz támogatta a Munkáspárt kezdeményezését, jelezte, hogy a kormány ellen széles társadalmi front jöhet létre.

A Medgyessy-kormány második szakaszára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány egyre kevésbé képes fenntartani a szociális békét, kordában tartani a szociális elégedetlenséget. Ez pedig megakadályozhatja a kormány legfontosabb vállalásának, a neoliberális gazdaságpolitikának megvalósítását. Ezt több alkalommal szóvá tették amerikai és nyugat-európai vezetõk is.

Gyurcsány nem választhat gazdaságpolitikát

Mit vállalt Medgyessy? A neoliberális gazdaságpolitika következetes megvalósítását vállalta. Kinek tett ilyen ígéretet? Például a magyarországi nagyberuházóknak, az amerikai, francia és más pénzügyi köröknek.

Az Orbán-kormány ugyanúgy neoliberális gazdaságpolitikát folytatott, mint a Medgyessy-kormány, de Orbán az általános neoliberális politika keretében a magyar nagyvállalkozói csoportokat igyekezett elõtérbe helyezni. Ennek jegyében lefékezte az állami vagyon további privatizálását és a magyar nagyvállalkozók számára kedvezményeket vezetett be.

A Medgyessy-kormány visszatért a teljes körû privatizálás útjára, és meghirdette az eddig érinthetetlennek vélt területek eladását, így a bábolnai mezõgazdasági kombinát, a paksi atomerõmû, a nagyfeszültségû villamos vezetékek, nemzeti tankönyvkiadó és más stratégiai cégek értékesítését. A Medgyessy-kormány az egészségügy privatizációjában messze túllépett az Orbán-kormányon. Az Orbán-kormány ugyancsak lehetõvé tette a kórházak eladását, ez azonban csak részleges, esetenkénti privatizációt jelentett. A Medgyessy-kormány lehetõvé tette a kórházak eladását, és ez év õszétõl be kívánja vezetni az egészségügyben a betegellátás-szervezõk rendszerét, amely már nem egyszerûen a kórházak eladását jelentené, hanem az egészségügy egész rendszerének magánosítását.

A Medgyessy-kormány azonban minden határozottsága mellett számos engedményre és kitérõre kényszerült. A kórház-privatizáció lelassulását például több alkalommal szóvá tették a magyarországi multinacionális egészségügyi beruházók. Ugyancsak a nagyberuházók kritikájának tárgya volt, hogy a kormány némi készséget tanúsított az adórendszer olyan megváltoztatására, amely a legnagyobb jövedelmeket hátrányosan érintette volna.

A Medgyessyt támogató körök egyik legnagyobb elvárása az volt, hogy a kormány a szociális béke fenntartása és a neoliberális politika folytatása mellett teremtse meg és tartsa fenn Magyarország pénzügyi egyensúlyát. Az elsõ idõszakban ez sikerült. 2003 végére, 2004-re azonban a helyzet kritikussá vált. A magyar gazdaság egyre nehezebben tudott külföldi forrásokhoz jutni, ugyanakkor nem volt képes visszafogni a bérek és a belsõ fogyasztás növekedését. Medgyessy számos konstrukciót kipróbált, beleértve a pénzügyminiszter cseréjét is, de sikertelenül.

Mindez odavezetett, hogy a Medgyessy-kormányt hatalomra segítõ és támogató gazdasági és politikai körökben felmerült a kérdés: képes-e a Medgyessy-kormány a neoliberális politikát tovább folytatni? A válasz világos volt: nem! A kormányfõ bukásának hátterében is ez áll. Kérdés, hogy Gyurcsány folytathat-e más gazdaságpolitikát? Választhat-e? Nagy valószínûséggel nem választhat, és nem is akar választani.

Gyurcsány tudja, mit tudnak az amerikaiak

A spanyol szocialisták fiatal vezére azzal nyert legutóbb, hogy megígérte a spanyol csapatok hazahívását Irakból. Hallotta valaki, hogy Gyurcsány úr valaha is beszélt volna errõl? Na nem a spanyolokról, hanem arról, hogy hazahozza a magyar katonákat? Miközben a fél ország unja már az iraki kalandot, a kijelölt, sõt most már ügyvezetõ miniszterelnök csak a körülmények tisztázására biztatja az USA iránt igen lojális szocialista honvédelmi minisztert. Ez nem jó jel!

Lehet, hogy Bush elnök a nyáron még nem tudta, hogy egy bukás elõtt álló miniszterelnököt fogad. De nekik mindig is mindegy volt, hogy ki a magyar miniszterelnök, a lényeg a nekik tetszõ politika folytatása. Milyen politika tetszik az Egyesült Államoknak? Nos, olyan, ami nem vezet felforduláshoz Magyarországon és a térségben, biztosítja az amerikai tõke érdekeit Magyarországon az EU-csatlakozás után is, és alapvetõ nemzetközi kérdésekben az USA barátja. Gyurcsány ezt tudja, az amerikaiak is tudják, hogy Gyurcsány tudja, és Gyurcsány is tudja, hogy az amerikaiak tudják, hogy õ tudja. Ilyen egyszerû az egész.

A leendő Gyurcsány kabinet munkájában alaptétel lenne, hogy "holnaptól nem lopunk"- mondta egy televíziós reggeli műsorban Thürmer Gyula.
2004.09.01 11:09 hírtv

Az Unióban nem illik lopni, és ha most eltűnnek pénzek azok egyértelműen a közös Európa kasszáját kurtítják meg, tette hozzá a Munkáspárt elnöke.

A politikus azt is hangsúlyozta az embereknek már elegük van abból, hogy ők rosszul élnek, mások viszont meggazdagszanak a lopásokból.

A Munkáspárt első embere szerint ugyanakkor Gyurcsány Ferenc mozgástere meglehetősen szűk, ugyanis Amerikának az az érdeke, hogy a Medgyessy-féle politika folytatódjon.

15 év után: eljött az IDŐ!

Szerintem minden vállalkozó tisztában van azzal, hogy Magyarországon a nagyobb megbízásokat szinte csak úgy lehet megszerezni, ha az ember "tejel" a döntéshozóknak, vállalatvezetőknek - legyen az bár állami- vagy magánberuházás, megrendelés. A külföldi tulajdonban lévő vállalatok egy szűk csoportjánál van ez másképp, egyébként teljesen általános ez a nevetséges mentalitás.

Ezzel szemben Németországban csak elvétve lehet ilyen kicsinyes üztelekkel találkozni. Én majd 3 évet dolgoztam egy Alfa-Laval vállalatnál - kisebb megszakításokkal -, de egyetlen alkalommal sem találkoztam azzal, cég egyik beszállítója megpróbálta volna megkörnyékezni a management egyik emberét, akik egytől-egyig művelt, gazdag úriemberek voltak, és nem is hallottam ilyenről. Ez a nevetséges, nem tudok mást mondani: balkáni mentalitás csak nálunk dívik - és a környező, volt szocialista országokban, természetesen.

Persze nincs is ebben semmi meglepő, ha az ember magyar vállalatok vezetőivel, döntéshozóival tárgyal, szinte nem győz szégyenkezni, hogy milyen műveletlen, tudatlan embereket vetett e posztra a sajátos magyar történelem. Társadalmunk tökéletesen kontraszelektív. Minél magasabb pozíciókkal találkozik valaki, annál alkalmatlabb emberek kerülnek elő - tisztelet a ritka kivételnek.

Én pedig csak ismételem, hogy Magyarországon! Ahol a piacgazdaság paródiája fejlődött ki.

Mit értek a piacgazdaság paródiáján? Például azt, amikor a legnagyobb magyar vállalat ISO minőségbiztosítási kézikönyvében tételesen felsorolják a lehetséges beszállítók nevét (a verseny érdekében). Én elég sok országban jártam már ahhoz, hogy megállapitsam: ez csak a Balkánon, meg bizonyos közép-afrikai országokban lehetséges.

Ebből kár lenne általánosítani.

A Munkáspárt alaposan becsapja az embereket, amikor nyomorúságukat a tőke mindenhatóságával magyarázza. Azt a látszatot kelti, mintha az emberek közötti különbségek az újraelosztás rendszereinek a reformjával lennének enyhíthetők. Pedig dehogy! Az emberek közötti különbségek belátható időn belül nem fognak csökkenni, legfeljebb kevésbé meredeken fognak nőni, miközben a gazdaság is veszít növekedési ütéméből. Legalábbis abban az esetben, ha a Munkáspárt javaslatait valaki megfogadja.

Amellett ez a "politikai filozófia" sem különb, mint az MSZP-é. Mindkettő a külső körülményekben, ellenségekben keres fogyasztható magyarázatokat az erre fogékony választópolgárok számára, ahelyett, hogy racionális társadalmi és gazdasági stratégiával, programmal hozakodnának elő.

A "vörös polipnak" persze véget kell vetni, de nem a tőkét korlátozandó, hanem pont ellenkezőleg: ezzel lehetne leginkább szolgálni a modern piacgazdaság ügyét. A magyar gazdaság ma inkább nevezhető a piacgazdaság paródiájának, mint kiteljesedésének. És nem is fog változni, amíg a kölcsönös kapcsolatok és szívességek rendszerei helyettesítik a versenyt.

Érdemi változást hatalmi- parlamenti trükkök helyett!
A Munkáspárt Elnökségének nyilatkozata

1. A Munkáspárt Elnöksége szégyenletesnek, az ország nemzetközi tekintélyét rombolónak ítéli, a magyar közélet mélypontjának tartja az elmúlt hét politikai történéseit. Az elmúlt napok súlyosan megrázták a magyar politikai életet, és még nem tudni, mindez milyen következményekkel jár a jövőre nézve. A rendszerváltás óta először fordul elő, hogy egy miniszterelnök idő előtt lemond.

2. A Munkáspárt megítélése szerint kormányválság van, de nincs kormányzati válság. A kormányzó pártok hatalmi érdekeik alapján láthatóan minden áron arra törekszenek, hogy képesek legyenek az eliten belüli átcsoportosítással tovább kormányozni.

A Munkáspárt elítéli a kormányválság megoldásának antidemokratikus módját. Az EP-választások világosan jelezték, hogy az emberek jelentős része már nem, vagy csak komoly fenntartásokkal támogatja a kormány programját. Az MSZP és az SZDSZ csúcsvezetői ennek ellenére nem a széles tömegek véleményét kérték ki arról, hogy folytatható-e egyáltalán ez a program, nem előrehozott választást írtak ki saját támogatottságuk felmérésére, hanem kulisszák mögötti taktikákkal leváltották az ország miniszterelnökét. A valóságos kormányzati okokról semmit nem közöltek, az embereket nem kérdezték meg.

3. A Munkáspárt szerint a mostani kormányválság igazi okai mélyebben keresendők. Az EP-választások teljesen egyértelműen megmutatták, hogy az emberek elégedetlenek az MSZP-SZDSZ koalíció kétéves kormányzásával. Ennek oka az, hogy az emberek többsége ma nem él jobban, mint korábban, és az EU-csatlakozás után egyre kevésbé lát megoldást saját mindennapi problémáira.

A kormányzó erők láthatóan megértették, hogy az emberek hajlanak elfogadni a Fidesz látszólagosan baloldali ígéreteit, bármennyire demagógok is legyenek azok a részéről, és így reális veszéllyé vált számunkra a következő parlamenti választás elvesztése.

A kormányzó erők megértették azt is, hogy az MSZP csúcsain eluralkodott politikai és erkölcsi válság, anarchia, az MSZP-vezetők hatalmi torzsalkodásai szétzilálják a kormányzás alapját, és így veszélybe kerül annak a politikának végrehajtása, amelyre a multinacionális tőkének ígéretet tettek. Nevezetesen veszélybe kerülhet, vagy a multinacionális tőke szempontjából túlságosan drágává válhat a magyarországi privatizáció végigvitele, beleértve az egészségügy eladását is. A multinacionális tőke érdekeit súlyosan érintené az is, ha a kormány nem lenne képes a továbbiakban fenntartani a 15 éve biztosított „osztálybékét”, és a tömegek béremelési követelésekkel, sztrájkokkal, szervezkedéssel válaszolnának a növekvő nehézségekre.

4. A Munkáspárt megítélése szerint érdemi változás csak akkor történhetne, ha a magyar kormány és a kormányzó pártok az eddigiektől eltérő választ adnak az alábbi kérdésekre:

Készek-e a tőke korlátozására a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése, a szegénység enyhítése, a társadalmi béke megteremtése, a gazdasági fejlődés gyorsítása érekében?

Készek-e leállítani az egészségügy tervezett és újabb formában meghirdetett privatizációját?

Készek-e úgy módosítani az adótörvényeket, hogy az ország terheiben mindenki osztozzon, azaz arányos közteherviselés legyen?

Készek-e leállítani a nemzeti vagyon további értelmetlen kiárusítását?

Készek-e a magyar katonákat azonnal hazahívni Irakból?

A Munkáspárt ezeket a kérdéseket tekinti döntőnek és nem azt, hogy melyik hatalmi csoportosulás győz. Azt az erőt, azt a programot tekintjük előremutatónak, baloldalinak, amely igent mond a fenti kérdésekre.

Az MSZP eddig ismert hatalmi tényezői közül egyik sem ad egyértelmű igen választ ezekre. Minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi kormányváltás célja nem az, hogy éremi változások legyenek a társadalomban és a politikában.

Mivel tényleges válaszok helyett csak politikai ígérgetések vannak, érdemi személyi változások helyett csak a hatalmi elit szereplői cserélnek helyet, nagy valószínűséggel állítható, hogy az MSZP-SZDSZ elitje csak időt nyert, de nem csatát.

5. A Munkáspárt érdemi lépéseket vár a magyar kormányzattól. Szükségesnek tartjuk a kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazás mielőbbi megtartását. Követeljük, hogy a 2005. évi adótörvények biztosítsák a közteherviselést. Követeljük, hogy Bábolna, a Paksi atomerőmű, a nagyfeszültségű hálózatok, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjának, a kisfalvak visszafejlesztésének leállítását. Követeljük a korrupció gyanújába keveredett politikusok eltávolítását. Követeljük a magyar csapatok azonnali és végleges hazarendelését Irakból.

Budapest, 2004. augusztus 23.

Thürmer Gyula pénteken Komlón tartott kampánybeszédében elengedhetetlennek nevezte, hogy az Európai Parlamentben a munkásrétegnek is legyen képviselete, mivel az országot érintő fontos kérdésekről jelenleg milliárdosok, milliomosok döntenek. Nem mehet tovább, hogy 250 forint egy liter benzin, 200 forint egy kiló kenyér, az Európai Unió országai közül pedig nálunk a legmagasabb az áfa - mondta.

"A június 13-i voksolás esély a Munkáspártnak és esély a magyar dolgozók, a kis- és középvállalkozók számára, hogy tizenöt év után újra bekerülhessenek a politikába" - mondta a Munkáspárt elnöke. Ezek a társadalmi rétegek jelenleg hiányoznak a politikából, az országot érintő fontos kérdésekről milliárdosok, milliomosok döntenek.
Thürmer Gyula közölte: pártja a választáson sárga lapot akar adni a Medgyessy-kormánynak, mert "nem mehet tovább, hogy 250 forint egy liter benzin, 200 forint egy kiló kenyér, az Európai Unió országai közül pedig nálunk a legmagasabb az áfa".

Szocialista aknamunka az egészség ellen

Mint mondta, az EP-választás tétje az is, lesz-e egyáltalán népszavazás a kórház-privatizációról. "Ha a szocialisták nyernek, biztatást kapnak eddigi aknamunkájuk folytatására, és megakadályozzák, ellopják a népi kezdeményezést" - fogalmazott a pártelnök. Thürmer Gyula arra kérte az egybegyűlteket, ha nem akarják a kórházak eladását, hogy fizessenek az ellátásért, szavazzanak a Munkáspártra, amely minden, arra igényt tartó embernek munkát kíván biztosítani, és garanciát vállal arra, hogy el lehet érni az európai bérek színvonalát.

A benzinárról és az iraki szerepvállalásról is beszélt Thürmer Gyula munkáspárti elnök Sopronban.
2004.05.26 23:31 M1

A Munkáspárt szerint a Medgyessy-kabinet esetében nem lehet a kormány baloldaliságáról és szociális érzékenységéről beszélni, amikor 250 forint a benzin litere, 200 forint a kenyér ára, és az Unió legmagasabb áfaterhe sújtja a lakosságot. Minderről soproni tájékoztatóján beszélt Thürmer Gyula.

Európai parlamenti választás: van esélyünk, használjuk ki!

Két feladatot állítottunk magunk elé erre az évre: vigyük sikerre a kórház-privatizáció elleni népszavazási aláírásgyûjtést és sikeresen vegyünk részt az európai parlamenti választásokon. Az elsõ akadályon túl vagyunk, és ez mindenképpen biztató.

A Munkáspártnak van lehetõsége bejutni az Európai Parlamentbe. Esélyünket nem szabad túlbecsülni, de tény, hogy létezik. Számunkra jó, hogy a hazai közhangulat változik, az emberek egyre inkább kijózanodnak az MSZP politikájából. Jó az is, hogy a Munkáspárt ismertsége és tekintélye sokat nõtt a népszavazási aláírásgyûjtés során. Még az is kedvez, hogy most a választásokon nem a kormány sorsa a tét, ezért nem feltétlenül a két nagy pártcsoportosulás között kell választani.

Esélyeinket csökkenti, hogy az emberek nem egyformán józanodnak ki, s mindig termelõdnek új illúziók is. Az is igaz, hogy nem a Medgyessy-kormány sorsáról szavazunk, de az MSZP megkísérli mégis így beállítani, s ezzel újra maga mellé állítani a Munkáspárt szavazóit. Nem jó az sem, hogy az tud a televízióban szerepelni, akinek pénze van. Az SZDSZ otromba, agymosó reklámja már most a vízcsapból is folyik. Az öt százalékos küszöb is a Munkáspárt ellen hat.

Az általános erõviszonyokat mi nem tudjuk befolyásolni. A mi feladatunk a saját lehetõségeink mozgósítása. Gyorsan össze kell gyûjteni a kopogtatócédulákat, minél több lakásba el kell jutnunk, minél több helyütt be kell jutni a televízióba és az újságokba. Ha erõinket jól hasznosítjuk, képesek leszünk júniusban a Munkáspárt pozícióit erõsíteni, sõt talán bejutni az Európai Parlamentbe.

Lassú, de biztos kijózanodás

Miért gondolhatjuk úgy, hogy van esélyünk? Ennek oka mindenekelõtt abban keresendõ, hogy az elmúlt két évben megváltozott a belpolitikai helyzet. Van reményünk arra, hogy visszajöjjön az a 60 ezer szavazó, aki 2002-ben az MSZP-re szavazott a Munkáspárt helyett. Sõt, arra is van remény, hogy most tényleg bennünket válasszanak azok az új szavazók is, akik két éve bennünket választottak volna, ha a helyzet nem lett volna abnormális. Ezek száma is legalább 60 ezer.

Az akkori választás azért volt abnormális, mert a nagy pártok a választókat kényszerválasztás elé állították: vagy a Fidesz vagy az MSZP.

A 2002-es parlamenti választások elõtt lényegében egyensúly alakult ki a Fidesz vezette tábor és az MSZP vezette tábor között. A Fidesz úgy akart nyerni, hogy a teljes jobboldalt tömöríti, így a kisgazdákat, sõt a MIÉP szavazóit is maga mellé akarta állítani. Ennek ára volt: a Fidesz nacionalista, radikális jelszavakat és hangnemet kezdett használni, amit nagyon sok ember fenyegetésként élt meg.

Az MSZP a Munkáspártot leszámítva lenyelte az egész baloldali palettát, de ez sem látszott elegendõnek a gyõzelemhez. Kellettek a Munkáspárt szavazói is. Az MSZP átlátta ezt a helyzetet, és két dolgot hitetett el a választókkal. Az egyik: ha nem gyõz az MSZP, szélsõjobboldali uralom lesz. A másik: a Medgyessy-kormány a szegények, az elesettek kormánya lesz. Ebbõl semmi sem volt igaz, de nagyon sokan hittek benne. Miért kell ezt ismét felidéznünk? Azért, mert a Munkáspártnak csak akkor lesz sikere, ha visszajönnek azok, akik elpártoltak tõlünk, és azok is, akik elhitték az MSZP hamis ígéreteit.

Sokszor felteszik a kérdést: miért nem a Fideszt bíráljuk és miért az MSZP-re tüzelünk? Bíráljuk a Fideszt is. Nem lelkesedünk például a nemzeti petíció ötletéért, és azért sem, hogy most õk manipulálják baloldali jelszavakkal az embereket. Nem hallgatunk arról sem, hogy az elmúlt 15 év hibáiért és bûneiért minden eddigi kormány felelõs, az MSZP is, az MDF is, a Fidesz is. A mi lehetséges szavazóink azonban nem a Fidesznél vannak. Ezt egyébként tapasztaltuk az aláírásgyûjtés idején is. Sokan mondták azt, hogy ebben a konkrét kérdésben támogatják a Munkáspártot, de nem fognak ránk szavazni. A mi választóink azok, akik két éve az MSZP bûvkörébe kerültek, s nekünk onnan kell õket elhoznunk.

Hogyan? Például azzal, hogy újra és újra felnyitjuk a szemüket, megmondjuk, hogy az a kormány, amely alatt 200 forint lesz a kenyér, és a tõkejövedelmek helyett csak a munkajövedelmeket adóztatja, az nem baloldali. A bírálatunk fõ tüze ezért irányul az MSZP és a kormány politikájára.

Nem érne semmit a mi propagandánk, ha az emberek között nem menne végbe kijózanodás. A népszavazási aláírásgyûjtéskor tapasztaltuk, hogy az embereknek elegük van a mostani kormányból, a magas árakból, a kiszolgáltatottságból, a lopásból, a korrupcióból. Nekünk ezt a folyamatot kell erõsítenünk a következõ hetekben. A Gallup közvélemény-kutató szerint a Munkáspártra most 3 százalék szavazna, és ez a növekedés az elmúlt idõszakban következett be. Ez is jó jel, bár nem szabad túlbecsülni.

A szlovák tapasztalat élõbb, mint valaha. A szlovák kommunisták legutóbb bejutottak a parlamentbe. Sikerüket két dolognak köszönhetik. Egyrészt, a választóknak elegük lett az ottani szocialisták jobboldali politikájából, a korrupcióból, a képmutatásból. A nép elfordult a szocialistáktól. Másrészt, kemény munkával bejárták az ország minden települését, megismertették a Szlovák KP-t. Nincs ez másként nálunk sem.

Más is tudja, hogy erõsödünk

A június 13-ai választás tétje a többi párt számára természetesen nem az, hogy a Munkáspárt bejut-e vagy sem. Az MDF a fizikai túlélésért küzd. Úgy tesz, mintha eddig nem lett volna benne nyakig a parlamenti színjátékban, megpróbálja eljátszani az erkölcsös párt szerepét. A parlamenti pártok közül egyedüliként sürgeti a magyar csapatok visszavonását Irakból.

[b]Az SZDSZ fõ gondja maga az MSZP: meddig létezhet egy liberális párt a nem kevésbé liberális politikát folytató MSZP árnyékában? Az SZDSZ most a saját táborát akarja megszilárdítani, ezért kemény liberális programmal állt elõ.

Az MSZP megkísérli megõrizni a hatalmat. Érzi a közhangulat számára negatív változását, és újra megpróbálják eljátszani a szélsõjobboldali veszélyt, s most már egymás mellé teszik az állítólagos szélsõbalt és a tényleges szélsõjobboldalt. Az április 4-ei ünnepségrõl adott tudósításban a Népszabadság például azt a látszatot kelti, hogy van a szélsõjobb, amelyik le akarja a rombolni a szovjet emlékmûvet, és van a Munkáspárt, amelynek alelnöke a tiltott jelképet, a vörös csillagot viseli. Az üzenet világos: szavazz az MSZP-re júniusban, mert õk mindkét „szélsõség” ellen fellépnek.

A Munkáspárt akciója a vörös csillag védelmében nem szélsõséges politika. Egy rossz és az Európai Unióban abszurd törvényre akarjuk a figyelmet felhívni. A rendõr is, a bíró is látja, hogy a törvény, amit alkalmaznak – adott esetben Vajnai elvtárssal szemben –, ellentmondásos. A parlamenti pártoknak kellene most már az 1993-ban elkövetett hibát rendbe hozni, s visszaadni a csillagot. Az EU-csatlakozás ehhez is jó lehetõséget teremtene.

A szovjet emlékmûvet gyalázó szélsõjobboldali tüntetõk ellen is azzal léphetne fel a kormány, ha leckét adna európaiságból. Hegyeshalom után sem a vörös csillagot nem tiltják, sem a szovjet emlékmûveket nem gyalázzák.

Az MSZP másik trükkje ugyancsak ismert. Hirtelen együtt éreznek a kisnyugdíjassal, és májusban, a választások elõtt kiosztják az évvégén járó többletnyugdíj egy részét. Kökény befagyasztja a gyógyszerárakat, miközben tudja, hogy ez is csak színjáték, mint a kormány egész szociális érzékenysége. A kampányban az MSZP várhatóan egyre több szociális és baloldali szólamot vet majd be, majdnem, hogy „vörös” lesz, de ez senkit se tévesszen meg. Mindig csak arra gondoljunk, amit tett az MSZP!

A Fidesz most nem tudja megszerezni a hatalmat, nem errõl szól a választás, de olyan helyzetet akar teremteni, ami az esélyeit a késõbbiekre erõsítheti. A Fidesz feledtetni igyekszik jobboldaliságát, a kiegyensúlyozott, mindenkiért tenni akaró erõ arculatát sugallja. Semmi mást sem csinál, mint mondja azt, amit az õ felméréseik szerint az emberek hallani akarnak. Senki sem akar drága gyógyszert, ezért ezt mondja. A Munkáspárt népszavazási kampánya során ráéreztek arra, hogy a társadalom jelentõs része ellenzi a kórházak eladását. Így ez is felkerült a Fidesz jelszavai közé. A munkás megbecsülését hiányolják, akkor csináljunk munkástagozatot. Népszerû volt az aláírásgyûjtés, akkor legyen nagy nemzeti aláírásgyûjtés. Elfelejtik azonban, hogy egy nyilvánvalóan konzervatív pártról nehéz elhinni, hogy hirtelen a kisember mellé áll.

Belsõ tartalékainkra támaszkodjunk!

A párt politikai egysége, tapasztalatai és káderei jelentik a mi belsõ tartalékainkat. A Munkáspárt politikailag egységes, és ennek az egységnek ma két pillére van. Mindkettõt a 20. Kongresszusunkon rögzítettük. Kimondtuk, hogy akármi-lyen szegények, öregek, fáradtak vagyunk, mi folytatjuk harcunkat. Kimondtuk azt is, hogy egyenlõ távolságra vagyunk a Fidesztõl is és az MSZP-tõl is. A gyakorlatban néha elfelejtkezünk e tételeinkrõl. Egymással veszekszünk, hellyel-közzel belefáradunk a küzdelembe. Legyünk büszkék a mi EP-listánkra! Hirdessük, hogy enynyi tényleges egyetemista, valódi orvos, igazi munkás és kisvállalkozó senki más listáján nincs! Legyünk büszkék arra, hogy nekünk sikerült az, ami egyetlen más magyar pártnak sem. Mi összegyûjtöttünk 300 ezer aláírást, és lesz népszavazás!

Van, aki érti a mi politikánkat, de mégis az MSZP-nek szurkol. Kérem õket: értsék meg, hogy a világ megváltozott. Az MSZP és a Fidesz között nem az a különbség, hogy az egyik úgymond baloldali, a másik meg jobboldali. A különbség az, hogy a tõke más-más csoportjainak érdekeit képviselik. A mi érdekeink néha egybeeshetnek, de sohasem azonosak. Ha az MSZP-t bíráljuk, nem azt jelenti, hogy a Fideszt támogatjuk. Nem haladunk a Fidesz-szel, de nem haladunk az MSZP-vel sem. Saját útunkat járjuk, mivel a munkás, a dolgozó egyik polgári párttól sem várhatja, hogy az õ érdekeit fogja képviselni a parlamentben.

Programunk jó! A szociális kérdésekre összpontosít, épít mindarra, amit 15 év alatt kimunkáltunk. Az aláírásgyûjtés során is láttuk, hogy az emberek pontosan tudják, hogy mi mindig mellettük álltunk. Ez az erkölcsi erõ, amely szavakkal a programunkban is benne van. Sikerült elég nagy példányszámban ki is nyomtatni. Mindez persze csak akkor ér valamit, ha eljuttatjuk az embereknek. Adjuk kézbe, amikor gyûjtjük a kopogtató-cédulákat! Az aláírásgyûjtés gyakorlati tapasztalatait felhasználva vigyük ki megint az asztalainkat a budapesti metróba, az utcákra és osztogassuk a programunkat. A nógrádiak módszere is jó. Õk saját szórólapot is kiadtak, és beterítik vele a megyét.

Ha szerényen is, de jut pénz is a kampányra. Lesz kétféle plakátunk, szórólapunk, A Szabadság is emelt példányszámban jelenik meg május elsején. Amire sajnos nem jut, az a TV-reklám. Ne is keresse senki, nem leszünk benne. Ettõl azonban nem kell elkeserednünk, inkább használjuk ki a többi kínálkozó alkalmat!

A hátralévõ idõben minden lehetõséget meg kell ragadnunk arra, hogy a Munkáspártot hirdessük. Az idei budapesti május elseje gazdagabb lesz, méltóbb a Munkáspárthoz. Gyulán elvtársaink részt vesznek a pálinkafesztiválon és a böllérversenyen. Szegeden sikerült beküzdeni magunkat a Szegedi Közéleti Kávéházba. Orosházán a Munkáspárt aktívan részt vesz a hagyományos agrárszocialista emlékünnepségeken. Pécsett a megyei lap internetes on-line vitafórumára szerveztek be helyi elvtársaink. Vásár, folklórfesztivál, helyi rendezvények másutt is vannak. Oda kell mennünk mindenhova, ahol az emberek vannak.

A kampányunknak arra kell irányulnia, hogy a sajtón keresztül minél többen halljanak rólunk. Ma az emberek nem járnak gyûlésekre, ne is erõltessük! Jobb, ha a megyeszékhelyeken nyílt utcai sajtótájékoztatókat tartunk. Ha az utcán tartjuk ezeket a rendezvényeket, sokkal több ember lát bennünket. A sajtó is jobban kedveli a mozgalmas eseményeket, mint az unalmas irodai felvételeket. Legutóbb Székesfehérvárott, a központban lévõ Országalma-emlékmûnél volt programbemutató sajtótájékoztató. Az üzenet is világos: a Munkáspárt programja az ország jövõjérõl szól. Szinte minden városban van Kossuth-szobor, sok helyütt József Attila-szobor, vannak oktatási és egészségügyi intézmények, amelyek méltó és látványos hátteret adhatnak a nyílt sajtórendezvényeinkhez.

Mi történik, ha nem jutunk be az Európai Parlamentbe? Számunkra minden parlamenti választás, legyen az a hazai vagy az európai, eszköz. Eszköz arra, hogy képviseljük a dolgozó emberek érdekeit. Nem öncél, hanem egy a lehetséges eszközeink közül. Pontosan tudjuk, hogy a polgári demokráciában nem az dönt, hogy kinek van jó programja, hanem az, hogy kié a pénz, kié a hatalom. Tapasztalataink szerint június 13-án van lehetõségünk arra, hogy több szavazatot kapjunk, mint 2002-ben. Ez már önmagában is jelentõs eredmény lenne. Az európai parlamenti bejutás erõsítené helyzetünket. Ha ez utóbbi nem sikerül, tovább dolgozunk a párt erõsítésében, a népszavazás lebonyolításában, a magyarországi parlamenti választásokra való felkészülésben.

Thürmer Gyula szerint a kormány gyakorlatilag megbukott, ezért a júniusi európai parlamenti választások után népszavazással kellene értékelni a kabinet addigi tevékenységét.

"Egy olyan kormány, amely egy hónap leforgása alatt megváltoztatja az Országgyűlés által elfogadott költségvetést, nem lehet életképes, mennie kell!" - hangoztatta a Munkáspárt elnöke.

Thürmer Gyula úgy vélte, a kormány tagjai iránt az embereknek hamarosan semmiféle bizalmuk, hitük nem lesz, hiszen kiderült, hogy alig két hónapon belül az Európai Parlament képviselői lesznek. Az elnök szavai szerint ennél is súlyosabb, hogy a kormány politikája, választási programja legalapvetőbb tétele, a szociális rendszerváltás megsértésével teljesen elvesztette hitelét.

Közölte: az áfa felemelésével az inflációnak olyan növekedését indították el, amely valószínűleg megállíthatatlan. "Ez a kormány beírta a nevét a történelembe, és utódaink az áfaemelők és a kétszáz forintos kenyér kormányaként emlegetik majd" - hangoztatta a pártelnök.

Rendhagyó testületi ülés

2003. szeptember 23. • Szerző: Oroszlány Város Önkormányzat sajtóreferense

Ugyancsak furcsán kezdődött az oroszlányi képviselő testület tegnap délutáni ülése. A polgármester tudomása és engedélye nélkül „Ukrán tulajdonba kerül a Vért? című szórólapot helyezett a testület tagjainak dossziéira az egyik képviselő, megsértve ezzel a Szervezeti és Működési Szabályzatot, nem beszélve arról, hogy az eset etikai kérdéseket is felvet.
A két ülés közötti beszámolót megelőzően Rajnai Gábor polgármester bejelentette, hogy a VÉRT privatizációját kísérő nyilatkozatháború hatására meghívta Kapolyi Lászlót, a vevőként jelentkező konzorcium vezető cégének első emberét, Keleti György országgyűlési képviselőt, és Vas Lászlót, a VÉRT vezérigazgatóját.
Elsőként Kapolyi László kért szót, hogy ismertesse elképzeléseit, miszerint a bánhidai erőműben 270 MW teljesítményű kombinált ciklusú gázturbinát kíván beszereltetni. Erre a munkára még az előző kormánytól kapott megbízást 2000-ben. Ennek realizálása most van folyamatban. Mivel az ÁPV Rt. szándéka arra irányult, hogy a céget egyben értékesítse, ezért merült fel a társaság egészének megvétele, amit szubjektív körülmények is motiváltak.
Kapolyi meg kívánja őrizni a szakszervezetekkel és az érdekképviseletekkel az érvényben lévő szerződéseket.

A képen balról: dr. Judi Erzsébet jegyző, Rajnai Gábor polgármester,
Keleti György, Kapolyi László, Vas Lajos vezérigazgató

A MEH vezetőjének eltávolításával és a Vért Rt. privatizációjával kapcsolatban számomra nagyon furcsa, hogy az ellenzéknek ehhez egy szava sem volt.
--------------------------------------------------

Eladott életek
Tizedáron lett Kapolyi Lászlóé a Vértes

Nemrég beszámoltunk róla, hogy a Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft. tulajdonába került a Vértesi Erőmű Rt. A hatalmas energetikai vagyon meghökkentően kis összegért, hárommilliárd forintért lett a Kapolyi László szocialista országgyűlési képviselő nevével fémjelzett konzorciumé, de ezenkívül is furcsaságok tapasztalhatók az ügylet körül. A magánosításról szóló döntés megszületett, szerződés azonban nincs, és egyelőre senki sem tudja, hogyan tovább.

A privatizációról a június 19-i, 1055/2003-as számú kormányhatározat rendelkezett. Ebben a kabinet felhívta a tulajdonosi jogokat gyakorló pénzügyminisztert, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. útján intézkedjen a tatabányai, a bánhidai és az oroszlányi erőművet magába foglaló Vértesi Erőmű Rt. eladásáról, mivel az veszteséget termel.
A kormányhatározat azonnali hatállyal rendelte el a privatizációt, amely szeptember 29-én megtörtént. A vételár mindössze hárommilliárd forint volt. Erre sokan felkapták a fejüket.
A Vértesi Energiabefektetési és Fejlesztő Kft.-t olyan nevek fémjelzik, mint például Kapolyi László, a kommunista diktatúra egyik volt ipari minisztere, jelenlegi szocialista országgyűlési képviselő. Kapolyi László egyébként kötődik a térséghez, évtizedeket töltött a Tatabányai Szénbányáknál. Innen került az ipar- és energiapolitikába. Kapolyi ma az energetikai kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, kitűnő orosz és ukrán kapcsolatokkal rendelkező System Consulting Rt. elnöke. A cég az orosz államadósság lebontásában is részt vesz.
A Vértesi Erőmű Rt. privatizációjával kapcsolatban korábban idéztük Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társaság elnökét, aki úgy vélte, az energetikai privatizáció azt jelenti, hogy a kormány odadobja a gyeplőt a lovak közé. A szakember emlékeztetett rá, hogy a jövő év végétől felszabadítják a termelői villamos energia árát, ami sokkoló hatással lesz majd a fogyasztói árakra.
Mint említettük, a privatizációról kormányhatározat rendelkezett. Korábban viszont született egy másik kormányhatározat, az 1028/2002-es számú, amelyben még arról volt szó, hogy a kabinet segítséget nyújt a Vértesi Erőmű Rt.-nek, amelyet egyébként a polgári kormány állami tulajdonban akart tartani. Az Orbán-kormány döntését azonban egyszerűen negligálták az illetékesek, a Medgyessy-csapat pedig könnyedén túladott a cégen - az értéke tizedéért.
A vagyon
A Vértesi Erőmű Rt.-t (röviden Vért Rt.) 1992. január 1-jén alapította az Állami Vagyonügynökség (az ÁPV Rt. elődje). A cég alapítói vagyona 18,34 milliárd forint volt, amely 1994-ben a márkushegyi és a mányi bánya integrációjával majdnem 25 milliárdra emelkedett.
A Vért Rt. a két bányán kívül a bánhidai, az oroszlányi és a tatabányai erőművet foglalja magába, utóbbival a tatabányai önkormányzat egy 2020-ig szóló áramszolgáltatási megállapodást kötött. A cég jegyzett tőkéje nemrég még majdnem 28 milliárd forint volt, ám ezt a veszteségek miatt lecsökkentették 18 milliárdra. A részvények 84 százaléka fölött a szeptember 29-i privatizációig az állam rendelkezett.
Az 1981-ben megnyílt márkushegyi bánya körülbelül 43 négyzetkilométernyi területén két széntelep található 300-400 méterrel a föld alatt, az alsó barnakőszén fűtőértéke átlagosan 1200 kJ/kg, a felsőé 2000 kJ/kg. Az 1988-ban működésbe lépett mányi bánya szénkészlete 200-250 méterrel van a felszín alatt, fűtőértéke 12 ezer és 23 ezer kJ/kg között változik. A Vért Rt.-hez tartozik még a háromcsillagos balatongyöröki Hotel Panoráma és a négycsillagos Hotel Vértes Siófokon.
Mindennek értéke körülbelül 30 milliárd forint. Ebből a pénzzé tehető vagyon meghaladja a húszmilliárdot, vagyis a hárommilliárdos vételár, amennyiért a Kapolyi László nevével fémjelzett Vértesi Energiabefektető és Fejlesztő Rt. megszerezte a Vért Rt.-t, egytizede a cég értékének.
A Vértesi Erőmű Rt. egyébként egészen a közelmúltig nyereségesen működött, az 1998 és 2000 közötti üzleti jelentésekből (elolvashatók a www.vert.hu internetes oldalon) világosan kitűnik, hogy a cég pozitív mérleggel zárta ezeket az éveket. Később negatívba csúszott az egyenleg. Egyik neve elhallgatását kérő informátorunk szerint ez tudatos akció volt, a Magyar Villamos Művek Rt. indokolatlanul kevés áramot vásárolt a Vérttől, így kényszerprivatizációs helyzetbe került a társaság, de még így sem kellett volna feltétlenül magánosítani.
A Kapolyi-féle konzorcium pályázata egyébként látszatra mesébe illő volt, szinte úgy tűnhetett, Kapolyi megmentőként akar visszatérni Kormárom-Esztergom megyébe. Ahol azonban pénzről és üzletemberekről van szó, ott súlyos tévedés karitatív motivációkat keresni egy mégoly fantasztikus pályázat esetén is.
Mert a pályázat fantasztikus volt, Kapolyiék átvállalták a korábban a kormány által hárommilliárdos, az úgynevezett retrofit-programot (kéntelenítő berendezés építését) finanszírozó forgóeszközhitelre vállalt készfizető kezességet, és nem tartottak igényt sem hosszú távú áramátvételi szerződésre, azaz garantált vásárlóerőre, sem állami árkompenzációra. Ezenkívül megígérték, hogy az idén bezárni tervezett mányi bánya még egy évig termel, a 2004-ben leállítandó bánhidai erőműben pedig a széntüzelést felváltja egy gázturbina. Vállalták továbbá, hogy az oroszlányi erőműben befejezik az említett kéntelenítő füstgázszűrő építését, és megígérték, hogy - legalábbis egyelőre - nem bocsátják el a Vért Rt. 4100 dolgozóját.
Sokan úgy vélték tehát, hogy Kapolyi lesz a megmentő. Igaz, Tatabányán olyan hangokat is hallottunk, amelyek szerint a szocialista országgyűlési képviselő már korábban elárulta a bányászokat és a térséget, akárcsak a néhai Schalkhammer Antal, aki szocialista bányász-szakszervezeti vezető létére szenet importált.

Bizonytalanság
Bárhogy is, üzletemberről lévén szó, a jótékonykodás nem túl valószínű. Hogy mégis ilyen kecsegtető ajánlattal álltak elő Kapolyiék, annak nyomós oka kellett legyen.
A fantasztikusnak tűnő pályázat mögött több, magát megnevezni nem akaró tatabányai és oroszlányi informátorunk szerint Kapolyi László Oroszország felé irányuló üzleti érdekeltségei állnak. Ezt az értesülést megerősíti a HVG szeptember 17-én megjelent, Kapós a vértesi erőmű című cikke, amelyből kiderül, hogy a bánhidai erőműben üzembe helyezendő, Siemens-licenc alapján készült gázturbinához Kapolyi cége, a System Consulting Rt. az orosz államadósság lebontása során jutott hozzá. A turbina eredetileg egy Kárpátalján felépíteni tervezett erőműben kapott volna helyet, de ez a terv nem jött össze, viszont a gázturbina és más energetikai berendezés jutányos, 45 millió dolláros beszerzése után a System Consulting az összeg 58 százalékát, 26 millió 100 ezer dollárt köteles juttatni az államnak. Ezért vetettek szemet a Vért Rt.-re, amelyből azonban valószínűleg a bánhidai erőmű volt az igazi cél, hiszen itt akarják üzembe helyezni a turbinát. A gázüzemre átállítandó erőmű jövőjére nézve biztató, hogy Kapolyi orosz kapcsolatai révén olcsón tud földgázt beszerezni, ám az nem világos, hogy miként tud nyereséget termelni a Vért Rt. úgy, hogy közben Kapolyinak körülbelül 500 megawatt villamos energia szállítására van szerződése a Magyar Villamos Művek Rt.-vel, amelyet egy, az érdekeltségi körébe tartozó ukrán erőműből teljesít.
Egyik informátorunk szerint Kapolyiék azt a - szavai szerint - "barbatrükköt" eszelték ki, hogy a jövőben olcsón működtethető, gáztüzelésre átálló bánhidai erőműben termelt áram árát keverik az oroszlányi magasabb árral, és így összességében megfizethető árat tudnak kínálni. Informátorunk azonban hozzátette, ilyen megoldás nem létezhet, hiszen az erőműveknek külön-külön kell szerződniük energiaszolgáltatásra.
Kérdéses tehát, hogy Kapolyi hogyan tudja értékesíteni a Vért Rt. által termelt villamos energiát, és ha nem tudja, akkor mi lesz azzal a 4100 emberrel, akik jelenleg a cég munkatársai. És ha figyelembe vesszük, hogy legtöbbjüknek családja is van, akkor, hárommal szorozva, minimális becslés szerint is vagy tizenkétezer ember megélhetése válhat bizonytalanná a magánosítással. Lapunk tatabányai informátorai is a bizonytalanságot említik az első helyen, bár hozzáteszik, Kapolyi László korábbi üzleti és politikai ténykedése sem aratott osztatlan tetszést.
Hogyan tovább? - kérdezik tehát bányászok és bányamérnökök, energetikai szakemberek és önkormányzati képviselők egyre többen a térségben. Erre egyelőre még nincs válasz, mint ahogy arra sincs, hogy miért nem köttetett még meg a szerződés, amely után legalább tisztábban lehetne látni.